Nem, kedves Labrisz, a gyermekeinket akkor sem adjuk!

„Ha nem lehet közvetlenül a gyerekeket behálózni, uccu neki, hálózzuk be a tanárokat!” – ez lehetett a Labrisz Leszbikus Egyesület mottója, amikor úgy döntöttek, a gyerekek érzékenyítéséhez a pedagógusok érzékenyítésén át vezető utat választják. 

A tervük ugyanis most az, hogy a hírhedt Meseország mindenkié című könyvet felhasználva jutnak el az iskolákba, akár alsós (tehát 6-10 éves!) gyerekekhez, a tanárokat pedig eszközként használják fel ennek érdekében. E célból pedig, hogy meggyőzzék a pedagógusokat, workshopokat szerveznek, szakmai (szakmainak álcázott?) programokra hívják őket, amelyeknek végül is egyetlen konkretizálható célja van:

A jelszó tehát: érzékenyítés mindenekfelett. A forradalom ugyanis nem akadhat meg, mindegy nekik, hogy mit mondanak a jogszabályok, mit a többségi társadalom, a nem megrendelésre készült, hanem szakmailag megalapozott felmérések, vagy éppen a józan ész. Ha a radikális törekvés az, hogy át kell mosni a gyerekek agyát, a célt el kell érni, ha törik, ha szakad. Mennyivel egyszerűbb ugyanis egy domesztikált új generációnak eladni politikai-gazdasági érdekeik szolgálatát, mint a józanság hangjaival érdemi vitát folytatni (amit természetszerűleg nem is nyerhetnek meg). Persze fenntartják azért a nyomást minden fronton, így áll továbbra is a célkeresztben például a kereszténység és a vidéki közösségek. De a fő támadási területük a gyermekeink világa. 

Csöndben jegyzem meg azért: mi is ott leszünk. Ahogy eddig sem néztük tétlenül, hogy célba vették a gyermekeinket.

Azokat pedig, akik gyermekeknek egymást csókolgató fiúkat vagy lányokat mutogatnának, távol tartjuk szemünk fényeitől, azoktól, akikért felelősséggel tartozunk, akik szellemi-lelki és testi jólétét biztosítani hivatottak vagyunk. Nagyon távol fogjuk tartani tőlük azokat, akik elbutításukra törekednek, akik nekik rosszat akarnak és a fertőt hirdetik. 

A normalitás útját járjuk tovább a szélsőliberális hisztéria ellenére. 

Nyitókép: Shutterstock/Mandiner-grafika