Ő támaszt hitet a kereső emberi szellemekben Isten iránt. Ő a Segítőnk, a Vigasztalónk, a Pártfogónk (Paraklétosz = védőügyvéd), Aki felmentő ítéletet kér ránk, szemben a Vádlóval (Diabolosz = ügyész), aki folyamatosan vádol bennünket. A Szent Szellem a Szentháromságnak az a Személye, Aki jelenleg itt, közöttünk tartózkodik a Földön – az Atya ugyanis fent van a Mennyben, a Fiú (a Jézus személyében emberré lett Krisztus) a halála és feltámadása után testben szintén oda vitetett fel.
Aki meg akarja ismerni Istent, az jelenleg a Szent Szellemen keresztül tudja ezt megtenni – „jobb nekünk így”, mondta erre Jézus, hiszen az Ő szolgálati éveihez viszonyítva jelenkorunk előnye az, hogy
Isten jelenléte már nincs helyhez, időhöz, fizikai testhez (Jézus testéhez) kötve, hanem mindenhol mindenkor hozzáférhető.
„A „Szél” ott fúj, ahol akar”.
„Már csak a Szentlélek tartja...” – szól a mondás, amely azt sugallja, hogy az ominózus tárgy azért egyszer majd szét fog esni, el fog szakadni, ...stb. – pedig éppen ellenkezőleg: a Szent Szellem Isten, bármit megtehet, hatalma végtelen. Nem egy energia, nem egy teológiai képzet és nem is egy jelkép, hanem saját kijelentése szerint – hiszen a keresztény hit szerint éppen Ő ihlette a Szentírást – Isten Szelleme, az a Szellem, Aki feltámasztotta Jézust a halálból, és Aki az erejével mindent fenntart az univerzumban.