„A szkítákról (népies nevükön: a szittyákról) többet nem tudunk, mint amennyit tudunk, de azért amit tudunk, az sem kevés. A tudomány ténynek tekinti például, hogy a fő szállásterületeik a mai Ukrajna területén voltak – azaz amennyiben a magyarokban van szkíta vér, akkor nagy valószínűséggel az ukránok vérrokonai vagyunk (meg a románoké, tekintettel arra, hogy a dákok, akiktől a románság eredezteti magát, az Erdélyben élő szkíták voltak). Ami már csak azért sem elhanyagolható, mert szkíta körökben megkerülhetetlen társadalomszervezési eszköz volt a vérszövetség; azt tartották róla, hogy örökre szól, és nem igazán felbontható. (...)
Annak, hogy az új főkatona a szkíta (saját szóhasználatában: szittya) gondolkodásmódot szeretné meghonosítani 2023-ban a Magyar Honvédségnél, vannak a fentieken túl praktikusabb konzekvenciái is. Közülük az első, hogy a magát polgári-konzervatívnak gondoló uralkodó elit hovatovább gyakrabban cserél vezérkari főnököt, mint alsóneműt, ami egy effektív háborúval, illetve egy papírra is írt meg ki is mondott orosz fenyegetéssel a szomszédunkban nem tekinthető a stratégiai nyugalom tankönyvi példájának (lásd még: kapkod, mint Orbán a ménkűhöz). A második, hogy a NER tizennegyedik évére általános meggyőződéssé vált: ahhoz, hogy egy állami pozíciót elnyerj, az alkalmasságnál sokkal fontosabb, hogy pontosan ugyanazon az oldalon üsd fel a bullshitszótárt, ahol épp a miniszterelnök is tart az olvasásban (L. Simon László és Demeter Szilárd ennek a játéknak a fekete öves mestere, de láthatóan Böröndi Gábor is ott van a szeren).