Molnár Áron, te szakmám szégyene

„Most nem ideológiai eszmecserébe szeretnék veled bocsátkozni, az úgyis reménytelen vállalkozás lenne, de anyanyelvünk közös szakmánk szerinti felkent őreiként néhány alapvetés tekintetében azért szeretnélek eligazítani. A színészi létünk eleganciáját a külsőségeken túl a lelkünk belbecse adja. Ennek elsődleges eszköze a beszélt nyelvünk, amelynek a színpadon túl, a civil életben is őrzői, művelői kell, hogy legyünk.

Ne gondold, hogy szenior Pankotai Liliként színművész diplomával a zsebedben az lenne a feladatod, hogy mocskos szájjal valamilyen alternatív színház bonvivánjaként alpári szavaiddal oly módon öregbítsd a színészi szakma hírnevét, ahogy úton-útfélen teszed. El lenne az nélküled is. Egyre inkább azt gondolom, hogy a pólóárusítás – csak úgy önmagában – testhez állóbb lenne számodra, mint nyughatatlan lázításod minden és mindenki ellen, akik nem ülnek fel végtelenül egysíkú és szabadszájú vásári mutatványaidnak.

Hogy jössz te ahhoz, hogy köztársasági elnökünket letegezd. Először is, a közhatalom legfelső szintje az nem a sarki resti nyolc feles után, ahol már mindenki a cimborád. Ha nem tudnád, de a jómodor azt diktálná – már, ha lenne neked olyan – hogy amennyiben Novák Katalin engedélyt ad rá, akkor tegezheted őt, de addig nem. Másodsorban, amikor azt mondod Magyarország köztársasági elnökéről, hogy »tehát nem csak a Bíróság, hanem a Rendőrség brutálisan hosszú és összetett munkáját is telibe sz@rtad Katalin«, nos, ennek az opusznak a hallatán a hazánkban eleddig élt és dolgozott színészgenerációk nevében is primer szégyent éreztem.

Egy nyikhaj, csövesnek öltözött alkesztől se fogadnám el ezt a stílust, de egy diplomás színésztől ez a tahó magatartás végképp visszatetsző. Annyi a kérésem, hogy a saját köreidben Nagy Blanka és Pankotai Lili koszorújában, szigorúan zárt és süketszobára hangszigetelt helyiségekben élvezkedj szókimondónak hitt lelki liliputiságod birtokában, de ezeket a megnyilvánulásaidat a színész szakma amúgy is megtépázott híre érdekében nyilvános helyeken többé ne gyakorold.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner