Mindannyian traumatizált ősök leszármazottai vagyunk

„Ha a gyermek már megszületett, és azt látjuk, hogy szorong, zavart, nem kiegyensúlyozott, a szülők, nagyszülők először a saját életüket tekintsék át? Könyvében utal a gyermekterápia alaptézisére, mely kimondja: a gyerek tünete mögött mindig keresd a szülőt.

A gyerek a legtöbb esetben csupán tünethordozó, aki megmutatja a családi rendszerben rejlő problémákat. Éppen ezért érdemes először mélyen magunkba nézni, és azt feltérképezni, nekünk hol vannak elakadásaink, szorongásaink, milyen minőségű kapcsolatokban élünk, kikkel és miért vannak rendszeres konfliktusaink. A gyerek a láthatatlant látja, és a ki nem mondottat mondja ki. A játékterápia, játékdiagnosztika módszerével előhívhatóak ezek a családi minták. A Petőfi Irodalmi Múzeum éppen most ad otthont egy időszaki kiállításnak, amely Polcz Alaine életművét, és azon belül is a játékterápia területén elért eredményeit mutatja be. Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom, aki szeretné jobban megérteni a gyermekek gazdag érzelmi világát, és a felszín alatt megbúvó lelki rezdüléseiket.

Az Örökölt sors 2018-as megjelenése óta a sikerlisták élén, dobogóján áll, de napjainkban úgy általában nagy népszerűségnek örvendenek az önismereti könyvek. Mi ennek az oka? Rengeteget tudunk a világról, de önmagunkat nem ismerjük?

A posztmodern ember elveszítette tájékozódási pontjait, a közösség már nem szolgál követendő és követhető mintákkal. Míg korábban a „ki vagyok én” kérdésre egyértelműbben lehetett válaszolni, mára identitásunk képlékeny masszává vált, így kétségbeesve keressük a magyarázatokat és a kapaszkodókat. Kapcsolataink egyre felszínesebbé válnak másokkal és önmagunkkal egyaránt. Megszűnő rítusaink helyét csupán üres vagy kártékony szokások vették át, melyek semmit nem tesznek hozzá az emberi létezés lényegéhez, ami nem volna más, mint a megtartó közösség kialakítása és fenntartása.”

Nyitókép: Youtube