Nem tudunk megszabadulni a bűnös város koncepciójától

„Befejezik a kormány finanszírozását – jelentette be szerdán. Mi lesz, ha a fővárosi cégek úgy gondolják, hogy ez egy jó ötlet, befejezik Budapest finanszírozását?

Induljunk onnan, hogy a magyar nemzetgazdaság szempontjából Budapest egy óriási oszlop, hiszen a magyar GDP 38 százalékát termeljük meg. Én azt a vitát, ami arról szól, hogy mi a kormány és a főváros viszonya, inkább történelmi perspektívában szeretném láttatni, hiszen ez a város önhibáján kívül nőtt ilyen nagyra egy viszonylag kis országhoz képest. A trianoni döntés száz évének a terhét cipeljük még mindig, hogy vannak politikai erők, amelyek úgy gondolják, hogy ez a város túl nagy, túl erős, túl progresszív, túl liberális, túl európai Magyarországhoz képest. Én nem tudom mással magyarázni azt a kormányzati politikát, aminek elszenvedői vagyunk nap mint nap. Nem tudunk megszabadulni a bűnös város koncepciójától.

Ez a város nagyon sokat ad ennek az országnak és szeretne még többet adni, ehhez azonban az kell, hogy ez a város működjön. Próbálunk egy olyan várost Budapesten létrehozni, megtartani, amely megfelelő vonzerővel bír a tehetség számára, és, mondjuk, a Budapesten végző fiatalok nem Londonban vagy éppen Berlinben akarnak elhelyezkedni. Ez egy nemzetstratégiai kérdés. Budapest a nemzet fővárosa és a magyar gazdaság motorja.

Mi a budapesti cégek iparűzési adójából élünk, ez a mi legfontosabb bevételünk, sőt tulajdonképpen az egyedüli érdemi bevételünk. Ehhez jön egy plusz, amit a mindenkori kormánytól azért kap a fővárosi önkormányzat a többi magyar önkormányzathoz hasonlóan, mert az állam helyett ellát bizonyos közfeladatokat, ezért kap bizonyos állami normatívákat. Mi a mi problémánk és mit kell érteni azon, hogy befejezzük a kormány finanszírozását?

Az elmúlt években a magyar adórendszerbe bekerült egy új elem, amit nagyon félrevezető módon szolidaritási hozzájárulásnak neveznek. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok a saját adóbevételeikből befizetnek a központi költségvetésbe. Ez az adó, amit nekünk idén ki kéne fizetni, 25 milliárddal több, mint az összes állami normatíva, amit mi kapunk. Magyarán: a fővárosi önkormányzat, amely az állam része egyébként, 25 milliárd forinttal finanszírozza a kormány működését.

A szolidaritási adót azt kifizetik olyan településeknek szabály szerint, amelyek kevésbé gazdagok, mint, mondjuk, Budapest.

Jó, ez egy politikai duma. Nem.

Biztos benne, hogy nem fizetik ki? A kormány zsebre teszi?

Igen. Ez a pénz befolyik a központi költségvetésbe, és jó és kevésbé jó célokra is használják. Pont ugyanannyira használják, mondjuk, a kisebb települések támogatására, mint, mondjuk, Tiborcz István tőkealapjainak a kitömésére. Ez befolyik a központi költségvetésbe, és arra, hogy ezt a kisebb települések kisegítésére használja a kormány, egy fideszes polgármestertársamat, Cser-Palkovics Andrást tudnám idézni, aki azt mondta, hogy ez a támogatás olyan, mint Columbo felesége: senki nem látta még. Azt viszont, amit be kell fizetni, azt én is látom. Természetesen az adókat be kell fizetni, mindent, ami törvénye. Viszont vitatom az adó mértékének a törvényességét, mégpedig azon az egyszerű alapon, hogy van Magyarországnak egy alaptörvénye. Én ezt az alaptörvényt elfogadom, hiszen erre tettem esküt főpolgármesterként, a politikai véleményem persze megvan róla, de az alaptörvény kimondja, hogy az önkormányzatok saját bevételeit nem lehet elvonni. Ha nekem belenyúl a zsebembe mint fővárosi önkormányzat a kormány és kivesz belőle 25 milliárd forintot, azt nem tudom másféleképpen értelmezni, mint elvonás egy olyan adónemből, amit az alaptörvény, az önkormányzati törvény, sőt, az Önkormányzatok Európai Chartája szerint sem lehet elvonni. Én vitatom ennek a jogszerűségét, és közigazgatási bíróságon pert is fogunk indítani.”

Nyitókép: Szentgallay Bálint / NurPhoto / NurPhoto via AFP