„Szeretnélek biztosítani benneteket közelségemről és imáimról minden magyarért, külön is gondolva azokra, akik az anyaországon kívül élnek” – így hangzott Ferenc pápa mondata április 28-án a Karmelita kolostorban, beszéde végefelé.
A római katolikus egyházfő nem először ismerte el a magyar nemzet egységét, de direkt módon valószínűleg először fogalmazta meg ezt így.
Értelemszerűen a magyarság határon túli része felé tett legékesebb gesztus az erdélyi, csíksomlyói látogatás és szentmise volt; itt azonban csak annyit mondott – a nyilvánvalóan ezerszer átdolgozott, és mindenki érzékenységére szabott – homíliájában:
„Ti minden évben, pünkösd szombatján elzarándokoltok ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmának, megerősödjetek az Istenbe vetett hitben és a Szűzanya iránti áhítatban” – ami értelemszerűen a szinte kizárólag magyar zarándokokra utalt, illetve, hogy