Mi volna, ha végre tényleg elnyomva éreznék magukat a művészek?

„Vegyük csak például Szász Jánost, akit annyira zsarolt ez a diktatúra, hogy 2013-ban közel 200 millió forinttal támogatták A nagy füzet című filmjét. Ha az egyetemes filmtörténet egyik örökké regnáló klasszikusát tette volna le az asztalra, akkor is minimum furcsán venné ki magát az a tény, hogy ez a csalfa, mindent befolyásoló diktatúra az egyik nyilvánvaló kritikusának ilyen lehetőséget ad. Szásznak persze ezt követően is voltak munkái, sőt, mint azt Lajos Tamástól és Vidnyánszky Attilától tudjuk – előbbi tagja, utóbbi elnöke a Színház- és Filmművészetért Alapítvány Kuratóriumának –, hogy három alkalommal is felkérték Szászt, oktatói munkáját folytassa az egyetemen az átalakítást követően. Történt mindez 2020 augusztusában és szeptemberében, 10 évvel azt követően, hogy Szász szerint az őt tönkretenni kívánó rendszer hatalomra került.

És persze Szász örömmel hazudta ezúttal is azt – egészen pontosan egy interjúban a Washington Postban –, hogy őt bizony mindezek mellett a gyűlölködés is elüldözte az országból, az embert a másik ember ellen fordító, árvalányhajas gonoszság. Tisztára best of ’93, amikor az igazi értelmiséget onnan is lehetett megismerni, hogy bőröndjei egészen biztosan bepakolva várták, felkészülve már a percekre lévő emigrációra, miközben gazdáik naponta számoltak be arról, mennyire rettegnek. Nyilván senkit vagy legalábbis keveseket zavart az a kognitív disszonancia, hogy ugyanez a rettegő réteg határozott meg a kulturális élet területén mindent, azaz mindent. Akkor is hazudtak, most is hazudnak, az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy amikor Szász az antiszemitizmus kérdéskörét húzza elő, akkor hazudja talán a legnagyobbat.

Ma Magyarországon – hála a jó égnek – egyszerűen nincs kimutatható formában létező antiszemitizmus, nincs olyan politikai párt, ami ebből akarna profitálni, nincs semmilyen társadalmi hátországa ennek az ocsmányságnak. Az iránt a minimális felé pedig, ami létezhet például azokban a kocsmákban, ahonnan kinőtt a Jobbik, zéró a tolerancia. Napjainkban Nyugat-Európában, de egyébként az Egyesült Államokban is atrocitásoknak teheti ki magát az a zsidó származású ember, akinek az öltözékéből kiderülhet – fölösleges sorolni a mindennapi, gyalázatos példákat –, miközben kis túlzással ez Magyarországon egyszerűen nem létezik. Valahogy sokaknak elkerülte a figyelmét, hogy Izrael messze legjobb és legmegbízhatóbb európai szövetségese Magyarország. Igaz ugyan, hogy ezek a vádak már az értelmesebb, balosabb körökben sem vetnek jelentősebb hullámot, de ettől még a hazugság nem lesz kisebb, csak az aljasság nagyobb.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor