Többszörösen sújtja Kárpátalját a háború

Krupincza Mariann írása a Mandiner hetilapban

***

„Az évforduló idején érdemes hangsúlyozni, hogy a 128. dandárban több honfitársunk is elhunyt a heves harcok során” – mondja a Kárpátaljai Szövetség elnöke a Mandinernek. Felhívja a figyelmet arra, hogy mivel sokan elmenekültek a térségből,

ráadásul Kelet-Ukrajnából sokan leltek menedéket Kárpátalján.

Grezsa István kifejti: az utóbbi hetekben a Rákóczi Szövetség szervezett magyar humanitárius akciót, melyben ukrán és magyar gyermekcsoportok érkeztek Sátor­aljaújhelyre.

„Rajtuk tükröződött a legjobban a helyzet. A Felső-Tisza-vidékről Magyarországra érkező gyerekek egy napig sírtak amiatt, hogy végre olyan környezetben lehetnek, ahol van állandó fűtés, villany és meleg víz. Ahogy elbeszélgettünk velük, éreztük rajtuk azt az erőt és kitartást, ami a kárpátaljai közösségre mindig is jellemző volt. Szükségük is volt rá Tria­non után” – hangsúlyozza a Kárpátaljai Szövetség elnöke.

A korábbi miniszteri biztos kiemeli, hogy „a magyar nemzetpolitika mindig jövőt épített: iskolát, óvodát, egyházi intézményeket. Nincs olyan település Kárpátalján, ahol ne gyarapítottuk volna valamilyen formában a közösséget”. Megjegyzi,

emellett napirenden kell hogy legyen az egészségügy fejlesztése. Folytatódott a térség öt éve indított oltóanyag-ellátása, nemrég újabb adag korosztályos vakcinát juttattak ki, emellett a munkácsi kórház gyermekosztályának is vittek orvosi műszereket. „De ezeket az ukrán sajtó elhallgatja” – hívja fel a figyelmet.

A Kárpátaljai Szövetség elnöke hangsúlyozza: szomorúan tapasztalják, hogy nem létesülnek új határátkelőhelyek Ukrajna és Magyarország között, az ukrán–román határon viszont kettő is megnyílt. „Fontos lenne, hogy a magyar határon is nyíljanak új átkelők, mivel sokaknak segítség lenne, ha intenzívebb kapcsolatot tudnának tartani az otthonukkal.”

Korábban lapunknak azt nyilatkozta, kapott ígéretet a tiltás feloldására, ám végül nem tartották be. A szankció októberben jár le, a szövetség elnöke úgy tervezi, hogy rögtön másnap beutazik, mert „Kárpátaljának most gondoskodásra van a legnagyobb szüksége, hogy ne érezzék úgy az ottani honfitársaink és az őshonos ukrán-ruszin közösség, hogy Magyarország a korábbinál kevésbé figyel rájuk. Ez nem a pénzről, hanem a jó szóról és a jelenlétről szól”.

Megjegyzi, hogy sokakhoz hasonlóan elhúzódó konfliktussal számol.

hiszen akkor sem akart senki konfliktust, mégis olyan események történtek, amelyek belesodorták az országokat a harcokba. „A folyamatos fegyverszállítások, a nemzeti légterek megsértése is magában hordozza az eszkaláció lehetőségét. Látható, hogy Lengyelország is erőteljesen fegyverkezik. Ezek a jelek arra utalnak, hogy a konfliktus bármikor kiterjedhet, és ha egy konfliktus kiterjed, akkor a harcokból Kárpátalja sem maradna ki.”

Grezsa István leszögezi: „Nagy köszönettel tartozunk azoknak a kisebb-nagyobb önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, egyházi közösségeknek és önkénteseknek, akiknek hozzánk hasonlóan szívügyük Kárpátalja és az ott élők sorsa. A háború kitörése után a magyar társadalomban megmutatkozó szolidaritás reményre ad okot. Azt mutatja, hogy a nagy bajban képesek vagyunk összefogni.”

Fotók a Mandiner korábbi kárpátaljai riportútjáról a háború első heteiben – menekültekről és menedékszállásokról a határon innen és túl

Fotók: Mandiner / Ficsor Márton