Egy katasztrófafilm ehhez képest semmi – részleteket tudtunk meg a magyar Hunor mentőcsapat munkájáról

a hivatásos magyar tűzoltókból álló Hunor nevű mentőcsapat tagjai a földrengés sújtotta romok alól Törökországban – mondja a Mandinernek Mukics Dániel, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője. A csapat tagjai 24 órán keresztül, tehát folyamatosan, nyolcórás váltásokban kutatják és mentik ki a túlélőket a török hatóságok által a Hunornak kijelölt 16 ezer négyzetméternyi terület három pontján. „Sem fizikailag, sem lelkileg nem lehet sokáig végezni ezt a munkát, mi pedig igyekszünk őket nem feltartani, hiszen most az elsődleges feladat az életmentés” – válaszolja Mukics arra a kérdésre, mit tapasztaltak eddig, és hogy bírják a lélekromboló munkát a speciális tűzoltók. Éppen ezért személyes történetekről nem tud beszámolni, de megemlíti a mentőcsapat legutóbbi sikerét:

„Egyesével szedték le róla a lépcsődarabokat” – teszi hozzá.

A legnagyobb nehézséget a mentésben az okozza, hogy a török katasztrófavédelem által a magyarok számára kijelölt kárterület egy húszemeletes vasbetonszerkezet romjai, aminek még garázsa is volt, az embereket tehát egy többemeletes lépcsőház romjai alól kell kiszabadítani. Hozzáteszi: „iszonyatos romok vannak, nemcsak megtalálni nehéz az ottragadtakat, hanem nagy kihívás utat is találni hozzájuk”. A mentőcsapat munkáját két keresőkutya és akusztikus-, valamint személykereső kamerák segítik.

A magyar tábor három percre található a mentésre kijelölt kárterülettől egy 500 négyzetméteres területen kilenc darab, egyenként hétszemélyes sátorral. A csapat tagjai teljesen önellátók, mindent vittek magukkal, ami a mentéshez és önmaguk ellátásához szükséges. Fel vannak készítve arra, hogy extrém körülmények között nehéz fizikai munkát végezzenek, ám ennek ellenére feladatuk végzését nagyban megnehezíti a törökországi hőmérséklet, „nagyban repkednek ugyanis a mínuszok” – mondja a katasztrófavédelem szóvivője.

A Hunor arra rendezkedett be, hogy tíz napig végezzen mentést a területen – válaszolja Mukics arra a kérdésünkre, hogy meddig van esély arra, hogy túlélők legyenek a romok alatt. Az időtényező egyébként sok mindentől függ, attól, mennyire sérült a szerencsétlenül járt, van-e élelmiszer, ivóvíz, és kellő mennyiségű oxigén, vagy egy védett zug ott, ahol a romok alá rekedt. „Vannak csodák és történetek arról, hogy más természeti katasztrófa helyszínein nagyon hosszú idő elteltével is sikerült túlélőket találni, amíg van esély, hogy túlélők legyenek a romok alatt, a Hunor a helyszínen dolgozik” – emeli ki. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy azt azért sajnos figyelembe kell venni, hogy „az idő az ellenünk dolgozik, minél jobban halad előre, annál kisebb az esély, hogy túlélőket találjunk”.

Mint Mukics rámutat: olyan kárterületen, ahol azt lehet feltételezni, hogy a romok alatt emberek vannak életben, nem szabad munkagépeket használni, kizárólag darut, ami függőlegesen tudja emelni a nehéz tárgyakat, jelen esetben vasbetonelemeket. Más munkagépek a romok alatt rekedt emberek további sérülését okozhatják. A mentéshez használnak viszont kézi szerszámokat, például betonvágó láncfűrészt. Ezekkel darabolják a nagy vasbetonelemeket, amiket aztán mindenféle csigás kötéltechnikai eszközzel oldalra billentenek, vagy lyukakat fúrnak, hogy hozzáférjenek a túlélőkhöz. Van, ahol vésővel és kalapáccsal kell dolgozni, hogy le tudjanak menni egy-egy mélyedésbe, egy-egy nyílásba. „Gyakorlatilag egy romokból álló labirintusrendszert kell elképzelni” – összegzi.

Nyitókép: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook oldala