Ez a jogszabály az LMBTQ lobbi és az azt kiszolgáló európai baloldal egyik legjelentősebb sikere lehet
az elmúlt néhány évben, hiszen az eredménye egy minden ideológiai várakozásukat kiszolgáló páneurópai szülői státusz. Nem csoda, hogy ez a téma már az Európai Parlament következő, februári plenáris ülésén előkerülhet, a vitában pedig várhatóan az európai baloldal kívánja uralni majd a terepet, mielőbbi együttműködést szorgalmazva a tagállamok között már a jogszabály hatályba lépése előtt.
Az Európai Bizottság arra alapozza kezdeményezését, hogy az egyes tagállami bíróságok és hatóságok a jóhiszeműség és az együttműködés elve alapján minden további intézkedés nélkül elismerik a más tagállamok bíróságai és közigazgatási hatóságai által hozott határozatok érvényességét. Valójában azonban súlyos visszaélés az uniós alapszerződések elveinek eredeti céljaival, hogy ezek alapján egy olyan területre próbálják erőszakosan kiterjeszteni az EU hatáskörét, amely szigorúan a nemzetállamok jogkörébe tartozik. A családjogi szabályok az egyes tagállamok történelmébe, kultúrájába és társadalmi értékrendjébe mélyen beágyazottak.
Az, hogy Brüsszel kötelező jelleggel kinyilvánítaná: az azonos nemű párok örökbefogadott gyermekükkel minden uniós országban családnak minősülnek, ideológiai hadviselést jelent a hagyományos családmodell ellen és ellentétes számos tagállami alkotmány rendelkezéseivel, köztük a magyar Alaptörvényben lefektetett család fogalommal, amely így fogalmaz: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”
Brüsszel tehát, miközben azt próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a gyermekek érdekében írná elő az azonos nemű párok örökbefogadása vagy éppen az európai családmodelltől eltérő poligám házasságok kötelező elismerését, ezzel ellentétben