A padisah szeret

„Kocsis-Cake Olivióról egyébként sem jut eszembe semmi. Sem egy önálló javaslat, sem egy kiforrott kérdés, sem egy merész interpelláció. Hogy azonban Kocsis-Cake Olivióról eddig momentán semmit, de az égvilágon semmi sem mondhattunk el, nem annyira a politikai zsurnaliszta, inkább a nevezett személy hibája. Fájdalom, a múlt idő indokolt: Kocsis-Cake Olivio (akinek teljes nevét ebben a cikkben nem írom le többször, mert sorvadnak az ujjaim, kiver a veríték) a minap átigazolt egy másik pártba. Hogy Gyurcsányékhoz, talán hozzátenni sem érdemes.

Mindig úgy gondoltam, hogy egyszer váltani lehetséges, hiszen tévedhetünk, fejlődünk. Van, aki kétszer is átlép valahonnan valahova, mert lassúbb a reakcióideje. A három-négy átigazolás már felettébb gyanús. Ha azonban a Demokratikus Koalícióba ejtőernyőzünk, az önmagában felér vagy tizennyolc váltással, hiszen Gyurcsánnyal vagy Vágó Istvánnal napi kapcsolatot tartani önmagában közéleti harakiri, kés a hasunkba. Ha engem külső és belső körülmények a DK tájára sodornának, inkább elmenekülnék a Székelyföldre, szénaboglyák és friss flekkenek társaságába. (...)

Arról a tényről, hogy ezeknek az embereknek, valamint a többi átmenekülőnek az előző pártjai, jelesül az LMP, a Párbeszéd, a Momentum, a Jobbik Gyurcsány ellen jöttek létre, most persze hallgatnak. Emlékszünk azonban a nagy fenekedésekre, miszerint sem Orbán, sem Gyurcsány, nekik azonban pompás ötleteik vannak a »független« politikai tér betöltésére. Innen, a terelőszövegtől indult tehát a történetük, most pedig szélesre tátják zsebeiket, hogy volna szíves valamit belecsorgatni a Gyurcsány házaspár. Nagy ívű, erkölcsös élethelyzet, szeretettel gratulálunk az újabb értékválasztáshoz.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád