Uniós pénzek: nem az a kérdés, hozzájut-e Magyarország a forrásokhoz, legfeljebb az, mikor

Tóth Levente elemzése

Az elmúlt hónapok megfeszített diplomáciai küzdelmei után olyan megállapodás született Magyarország és az Európai Unió között, amely a magyar tárgyalási stratégiának megfelelően, a 2022-es év végégre bebiztosította, hogy 2023-ban megindulhasson az uniós pénzek folyósítása Magyarországra. Jelen állás szerint nincs szó az uniós források befagyasztásáról. 

a kohéziós alapba tartozó források tekintetében pedig józan várakozások szerint március végét követően várhatók további konkrétumok. 

A baloldali sajtó ugyanúgy keretezi a Partnerségi Megállapodás utóéletét, ahogy tette azt a helyreállítás alap esetében is

Ez azonban nem befagyasztást jelent – ez a kifejezés ugyanis olyan egyoldalú aktust feltételez, amelyre a másik félnek nincs ráhatása. Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarország március végével fog eleget tenni azon horizontális feljogosító feltételnek, amelynek a teljesítése többek között a kohéziós alapba tartozó pénzek kiutalásának az előfeltétele. 

A decemberi Partnerségi Megállapodás eredményeként tehát – ahogy a koronavírus utáni helyreállítást célzó RRP-re vonatkozó megállapodás gyümölcseként is – 

Mint ismeretes, 2022. december 22-én az Európai Bizottság jóváhagyta azt a Partnerségi Megállapodást, amely újabb részeredménye a közéleti diskurzust már régóta uraló, a Magyarországnak járó európai uniós forrásokkal kapcsolatos tárgyalás-sorozatnak. A megállapodás eredményeként a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) keretében csaknem 2300 milliárd forint, míg az Operatív Programok (MFF) keretében – a magyar társfinanszírozás mellett – 14 ezer milliárd forintnyi forrásra sikerült szert tenni 2027 végéig.

Mégis, a fejleményeket kísérő baloldali narratívában visszatérő motívum (úgy a magyar, mint a nemzetközi közélet esetében), hogy az Európai Unió valójában „felfüggesztette”, „elzárta” a forrásokat, így hazánk számára azok mégsem lesznek hozzáférhetők. 

Ezen álláspont ismét felerősödött, amint hogy Navracsics Tibor területfejlesztésért felelős Miniszter hírt adott a Partnerségi Megállapodásról. Szinte ezzel egyidejűleg ugyanis a Reuters arról számolt be, hogy Magyarország uniós költségvetés teljes kohéziós alapját elveszítheti, amennyiben bizonyos feltételeket nem teljesít.

Navracsics TIbor területfejlesztésért felelős miniszter ismerteti az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások fejleményeit 2022. szeptember 18-án, Budapesten (ATTILA KISBENEDEK / AFP)

Aligha csoda hát, hogy

Nem kérdés persze, hogy az uniós források körüli huzavona Magyarország és az Európai Unió számára is számos problémát jelentett. Hazánk tekintetében aligha szükséges ragozni annak jelentőségét, hogy az uniós források végre megérkezzenek 
– elég, ha csak a pedagógusok béremelésének kérdését idézzük fel (a Mandiner tematikus írásai például itt és itt olvashatók). 

A magyar érdek világos: minden Magyarországnak járó uniós forrást határidőben meg kell szerezni. Az uniós érdek pedig az, hogy egy súlyos, az Európai Unió egészét sújtó válság kellős közepén a blokk egységét ne veszélyeztessék felesleges belviszályok.

A Partnerségi Megállapodás kötelezettségvállalások és feltételek összessége

Visszatérve a Partnerségi Megállapodásra, annak elkészítése minden tagállam kötelezettsége, az elkészült dokumentumot pedig a Bizottságnak kell benyújtani. A Partnerségi Megállapodás egy stratégiai dokumentum, amely az Európai Unió kohéziós alapjaiból származó beruházások megalapozására szolgál. 

Ez teszi lehetővé a különböző fejlesztési alapok (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Kohéziós Alap, stb.) keretei között tervezett beruházások megvalósítását. A Partnerségi Megállapodást a Bizottságnak kell jóváhagynia, hiszen ennek hiányában nem kerülhet sor kifizetésekre. Vagyis: amíg a Bizottság nem fogadja el a tagállam Partnerségi Megállapodását, addig az uniós pénzek lehívása sem volna lehetséges.

Nemcsak Magyarországnak szabnak feltételeket Brüsszelben

Nézzünk némi jogi hátteret! A Partnerségi Megállapodás kérdésének vizsgálata során a kiindulópontot egy jogszabály, az Európai Parlament és a Tanács 2021/1060 rendelete (az úgy nevezett „KAR”) jelenti, amely az uniós fejlesztési alapokra vonatkozó pénzügyi szabályokat állapítja meg. Ennek értelmében kohéziós politikai és belügyi programok végrehajtásához a tagállamoknak meg kell felelniük bizonyos feljogosító feltételeknek. Vagyis azon előfeltételeknek, amelyek – a jogszabály preambulumával összhangban – az alapok végrehajtásának eredményességét és hatékonyságát hivatottak biztosítani. 

A feljogosító feltételek nem kizárólag Magyarországgal, hanem minden tagállammal – a kohéziós alap tekintetében a kohéziós országokkal – szemben megkövetelt feltételként jelennek meg, amelyek teljesülését folyamatosan monitorozni kell. Az ezeknek a feltételeknek való megfelelés tehát a forrásban való részesülés feltétele. Vagyis ahhoz, hogy Magyarország pénzt kapjon, ezeket maradéktalanul teljesíteni kell. 

A kohéziós politika tekintetében alkalmazott feltételrendszerek alkalmazása nem jelent újdonságot, mint ahogy a feljogosító feltételek alkalmazása sem. A kifizetések felfüggesztését az előbb említett KAR 97. cikke szabályozza, egy olyan zárt feltételrendszert meghatározva, amelyek valamelyikének fennállása esetén sor kerülhet többek között a kohéziós alapba tartozó források részben vagy egészben történő felfüggesztésére. 

A felfüggesztést a Bizottság rendelheti el azt követően, hogy lehetőséget adott az érintett tagállamnak az eljárással kapcsolatos észrevételeinek a benyújtására. A magyar kormány álláspontja határozott: hazánk 2023. március 31-ig vállalta az Unió magyar igazságszolgáltatással való aggályainak az eloszlatását, illetve a tervek szerint ekkorra már az uniós költségvetésének védelme is kielégítően megerősödik.

Szó sincs pénzcsapok elzárásáról, épp ellenkezőleg

A fentiek fényében logikátlannak tűnik az a megközelítés, miszerint az Unió elzárta volna a pénzforrásokat Magyarországtól. A Partnerségi Megállapodás eredményeként 

amely a már hivatkozott feltételeknek való megfelelés szerint történik. Az Európai Unió szempontjából értelmetlennek tűnik egy olyan megállapodás, amely valójában nem rendezi a felek közötti viszonyt.

Stefan De Keersmaecker, az Európai Bizottság szóvivője is megerősítette az Indexnek küldött levelében, hogy szó sincs arról, hogy az EU befagyasztaná a 22 milliárd eurónyi forrást. A megállapodás jóváhagyását követően megkezdődött a programok végrehajtása, emellett pedig a kohéziós alap előlegének a folyósítása.

A kohéziós források esetén sincs tehát arról szó, hogy az Unió visszatartaná a pénzeket. A felek közötti megállapodásnak megfelelően ugyanis 2022. március 31. követően – amikorra a kormány vállalta a horizontális feljogosító feltétel teljesítését –, megindulhat a pénzek folyósítása. Nem az a kérdés, hogy hazánk hozzájut-e az uniós forrásokhoz, hanem legfeljebb az, hogy pontosan mikor. 

Megalapozottan várható, hogy 2023 tavasza során megszületnek azok a jogalkotási fejlemények Magyarországon, amelyek ahhoz szükségesek, hogy minden érdemi akadály elháruljon a megállapodásban foglalt vállalások teljesítése elől. Természetesen léteznek technikai szempontok is: például, az uniós pénzek kiutalásának végrehajtása szükségszerűen jelentős átfutási időt feltételez, amely eleve képtelenné teszi azt, hogy egyik napról a másikra kiutalásra kerüljenek a források. 

Navracsics Tibor területfejlesztésért felelős miniszter a témában a Mandiner Reakció vendége is volt:

A szerző az ELTE ÁJK oktatója, az Aurum Alapítvány szakmai vezetője