Tony Abbott: A régi hidegháborúban legalább voltak határok, amiket senki nem akart átlépni

A budapesti székhelyű Danube Institute meghívására érkezett hazánkba, s a geopolitikai kihívásokról tartott előadást Tony Abbott korábbi ausztrál miniszterelnök, aki előadásában kifejtette: Európa nem vette elég komolyan Putyint, amikor az arról beszélt, hogy a Szovjetunió feldarabolása a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. Abott szerint ha Európa jobban odafigyel, ma nem lenne ennyire sebezhető, s nem lenne ennyire kitéve az orosz energiafüggőségnek.

A volt ausztrál miniszterelnök beszédéből kiderült: nem osztja azokat a nézeteket, amelyek szerint Ukrajna fegyverkezését az oroszok fenyegetésként élték meg, s a háború emiatt indult el. Sőt,

amely így a megfelelő elrettentési képességek birtokában elkerülhette volna a háborút. Abbott szerint a történelem azt tanítja, amit Ukrajna tapasztalatai most meglátása szerint megerősítettek: a gyengeség agressziót vált ki.

Ennek kapcsán megosztotta a finn és svéd NATO-tagsággal kapcsolatos álláspontját is: szerinte korábban ez a két ország úgy tekintett a katonai szövetséghez való tartozásra, mint ami nagyobb biztonsági kockázatokkal jár a deklarált függetlenségnél. A volt ausztrál miniszterelnök szerint mára ez is megváltozott és a két ország belátta: a NATO a béke szövetsége, a tagsággal pedig nagyobb biztonság is jár.

Abbott szerint a régi hidegháborúban voltak olyan határok, olyan vörös vonalak, amelyeket senki nem akart átlépni, viszont tart attól, hogy ezek a megfontolások mára eltűntek.

Régiója biztonsági kérdéseire utalva elmondta: Kína a gazdasági és katonai erejével sokkal félelmetesebb versenytárs számukra, mint a Szovjetunió valaha volt a Nyugat számára.

Ha a 40 milliós Ukrajnának szüksége van a NATO támogatására, hogy felvegye a harcot egy 140 milliós nukleáris hatalommal szemben, akkor Tajvan 25 millió lakosának mennyivel inkább szüksége van külső segítségre, hogy megőrizze szabadságát az 1,4 milliárdos Kínával szemben? – tette fel a kérdést Abbott. Szerinte országában az emberek sokkal inkább fenyegetésként tekintenek Kínára, mint lehetőségként.

A korábbi miniszterelnök szerint fennáll a veszélye annak, hogy azt gondoljuk, Kína megváltozott, csak azért, mert a nyelvezet lágyabb. Szerinte azonban ez nem így van, s ezt bizonyítja az is, hogy Peking továbbra is a század közepére a világ domináns hatalmává kíván válni.

Nyitókép: CENG SHOU YI / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP