bármikor elcserélnék 16-17 százalék „nem orbáni” inflációt 6-7 százalék „orbáni” inflációra.
inflációt 6-7 százalék inflációra.Ha csak a forintgyengülés, illetve az élelmiszerárstop mellékhatásai sújtanának minket, Európa legkisebb inflációja lenne a miénk, és röhögve néznénk a jövő elébe.
Csakhogy ott van a 16-17 százaléknyi „nem orbáni” infláció, amelyet azért mégiscsak meg kellene magyarázni valahogy – mert ez bizony olyan országokban áll elő, amelyek nincsenek megáldva Európa leggyengébb pénzével, és nem alkalmaznak unortodox módszereket a válság leküzdésére. És akinek a magyar inflációból 6-7 százalék „orbáni”, az legyen szíves a következő mondatában hozzátenni, hogy a maradék meg „szankciós” – a cseh és a lengyel infláció egésze, ezáltal a magyar háromnegyede ugyanis egy az egyben az Európa és Oroszország között dúló, egyébként teljesen szükségtelen és a harctéri eseményekre semmiféle hatással nem bíró gazdasági háború következménye. Igaz ugyan – ezt ma már egyértelműen látjuk –, hogy Oroszország a háborúra való anyagi felkészülés gyanánt már tavaly nyáron manipulálni kezdte az európai gáztőzsdét, csökkentette az oda beszállított mennyiséget, ezáltal az irányadó gázár emelkedését okozta, amely húzta magával a hosszútávú szerződések gázárait is. De ez az infláció a tavalyi volt, nem az idei, s az orosz machinációk eredményeképpen megawattóránként 20 euróról 40-80 euró közé emelkedett, tehát jobb napokon duplázódott, rosszabbakon négyszereződött a gáz ára.
Azt a helyzetet, hogy a gázár idén jobb napokon volt a normális ötszöröse, rosszabbakon pedig a tizenhétszerese, nem Vlagyimir Putyin tavalyi machinációi állították elő, hanem az idei gazdasági háború – amelynek az Európai Unió bizony tevékeny részese volt. Versailles-ban országgá-világgá kürtöltette, hogy az energetikát nem vonja majd szankciók alá – hogy ezt az ígéretét már márciusban megszegje az oroszországi energetikai beruházásokba való befektetés tiltásával, majd áprilisban a szénembargóval még messzebb lépjen tőle, végül pedig a júniusban eldöntött, most életbe lépett, szakmailag tökéletesen megalapozatlan olajembargóval még bele is tiporja a sárba tavaszelői ígéretének zsenge kis fejét. A valós szankciók és az össze-vissza lebegtetés spekulációt és pánikvásárlást okozott az összes energiahordozó piacán, kiváltképp a gázén, és orosz ellenlépéseket is szült – betéve ezzel az inflációs kiskaput Európa összes energiaintenzív iparának, mindenekelőtt az élelmiszeriparnak, amely gázból készült műtrágyával gyárt alapanyagot, majd gigászi mennyiségű áramot használ fel, hogy a megfelelő hőmérsékleten süsse-hűtse-érlelje azt ehetővé.
És akkor nem beszéltünk a pénzügyi, valamint a logisztikát érintő szankciókról, amelyek ellehetetlenítették a jól bejáratott ellátási láncokat, melyeknek orosz cégek is szemei voltak – azt ugyan ne higgye senki, hogy egy orosz beszállítót a szankciók után inflációs hatás nélkül képes lenne kiváltani bárki is.