Nagyinterjút adott a minap a Partizánnak a magyar politikai elemzés aranytartaléka, Tölgyessy Péter, akinek megszólalásait tisztelői – nem alaptalanul – egy kitűnő tulajdonsága miatt várják mennyei mannaként: Tölgyessy nemhogy nincs bekötve egyikhez sem a magyar közélet úgynevezett „oldalai” közül, de még csak az évek óta megképzés alatt álló politikai centrum „jobbra köpök-balra köpök” alapú, teljesen művi és őszintétlen egyensúlyozását sem gyakorolja. Egyszerűen politikai teljesítményt értékel politikai kontextusban, és – ellentétben a műfaj mondénabb képviselőivel –
süt róla, hogy messze többet olvas, mint amennyit szerepel.
Nem véletlen, hogy elemzései nemcsak sematikusan állják meg a helyüket, de ritka kivételektől eltekintve részleteikben is: Tölgyessy klasszikus politis, aki olvas jogot, filozófiát, külföldi irodalmat és közgazdaságtant is, mielőtt a politika komplex összefüggésekben gazdag világa kapcsán száját szólásra nyitná, az ilyet pedig önnön belterjes dágványában sárfürdőző közéletünkben kifejezett felüdülés hallgatni.
És Tölgyessy tegnapelőtt bizony kimondta a varázsszót: „orbáni infláció”. Komoly ember így korábban nem fogalmazott – nem csoda, hogy mint a mennyei mannát, úgy várták Tölgyessy szavait baloldali kollégáink. Persze a DK-szekta középvezető papjai szajkózzák ezt a lózungot már mióta, de ők alapvetően
egy saját maguk által ácsolt politikai Disneylandben lubickolnak,
ahol az infláció úgy áll elő, hogy Orbán Viktor fedezet nélküli pénzt szór a választók közé, majd Mészáros Lőrinc megemeli az élelmiszerárakat, aztán Vlagyimir Putyin csavar egyet a gázcsapon, végül a miniszterelnök visszatér szándékosan lerontani a forintot. Az egész képből csak a lényeget, az orosz-európai gazdasági háborút, ezen belül Európa sorozatos energiapolitikai önsorsrontását hagyják ki, s így állítják elő az „orbáni inflációt”, amelynek természetesen a teljes körű megoldását is Orbán leváltása jelentené. Komoly embereknek tehát a szektáriánus hölgyek-urak nyilvánvalóan nem tekintendők.
Tölgyessy Péter viszont nagyon is az. Nem véletlen, hogy cizellált módon ment neki az ügynek: ahelyett, hogy a tekintélyes, sajnálatosan EU-rekorder 23,1 százalékos magyar inflációt egy az egyben Orbán Viktor nyakába lőcsölte volna, először is levonta belőle a cseh (17,2%) és a lengyel (16,1%) inflációt. Ezek azok az országok, amelyek hozzánk hasonlóan súlyosan energiaimport-igényesek, emellett saját valutájuk van, amely tud az euróhoz képest gyengülni – márpedig az infláció azon részét, amely a hozzánk hasonló helyzetben lévő közép-európai országokat is érinti,
nyilvánvalóan nem okozhatta a magyar miniszterelnök.