A kontinens legtöbb országa a magyar modellt használja az energiaválság kivédésére, az Egyesült Államok és Oroszország pedig nagyrészt kimaradt a rezsiparából.
Tízmillió energetikai szakember országa lettünk – de a futballtól, a koronavírustól és az orosz–ukrán háborútól eltérő módon erre most nem a magyar habitus, hanem a kényszer vitt rá minket. A magyar rezsiszabályokat az is tudja már, aki eddig a kilowattórát sem tudta megkülönböztetni a köbmétertől. A lakosság számára a gázfelhasználás és az évszakok szerint beállított jelleggörbe alapján elosztva összesen 1729 köbméter gáz jár a 2012-es szinten befagyasztott, köbméterenként 102 forintos áron, efölött a lakossági piaci gázár 747 forint, kivéve a nagycsaládosokat, akik három gyermek esetén évi plusz 600 köbmétert, minden további gyermek után pedig még 300 köbmétert kapnak rezsicsökkentett áron. Az áramdíj évi 2523 kilowattóráig kilowattóránként 36 forint, ezen felül árszabástól függően 70 forint körül alakul. A lakossági piaci áramár egyébként így is nagyon kedvező, a tíz ujjukat megnyalnák utána a teljesen szabad áras gáz- és villanyszerződésekre kárhoztatott közintézmények és vállalatok, azonban ők különféle támogatási programok keretében fordulhatnak az államhoz közvetlen segítségért. Jövőre emellett nem emelkedik a rendszerhasználati díj sem. Mindezen támogatások fedezetét egy számos szektorra kivetett extraprofitadó teremti meg.
A V4-ek rezsiszabályai nyár végétől, ősz elejétől kísértetiesen hasonlítani kezdtek a tízéves magyar rezsicsökkentéséére: Csehországban a háztartások, közintézmények és kisvállalkozók 50 forint/kilowattóránál meghúzott áram- és 1010 forint/köbméteres gázársapkát kaptak, ennek fedezetéül a kormány szintén extraprofitadó kivetésén gondolkozik. Lengyelországban a lakosság 61 forintos, az önkormányzatok, kkv-k és közintézmények 69 forintos kilowattóránkénti áramdíjat fizetnek az átlagfogyasztás 90 százalékáig. Hatósági áras lett a szén: mivel a háztartások harmada szénnel fűt, 1,5 tonna szenet a piaci ár feléért, 175 ezer forintnak megfelelő złotyért vehetnek a lengyelek. Szlovákia jövőre vezeti be ársapkáit a háztartások számára: az áramár az ideihez képest nem változik, a gáz és a távhő ára maximum 15 százalékkal nőhet. Emellett az ipar számára az áramár 82 forint/kilowattóra fölé, illetve a gázár 406 forint/köbméter fölé eső részének 80 százalékát kompenzálja a költségvetés.
A V4-es államok körében egyértelműen Magyarországon a legolcsóbb a rezsi mind az ipar, mind a háztartások számára: egy 20 százalékkal az átlag fölött fogyasztó budapesti háztartás kilowattóránként 10,57 eurócentért kapta az áramot októberben, egy varsói 18,48, egy pozsonyi 19,03, egy prágai 50,87 centért. Az utolsó „energetikai békeév”, 2020 októberéhez képest a magyar áramár euróban számolva még csökkent is egy picit, 0,6 százalékkal – bár ezt a forintgyengülés okozta, így nem lehetünk rá büszkék –; a złoty leértékelődése miatt Varsóban is 2,8 százalékkal olcsóbb az áram a 2020-asnál. Pozsonyban az áramár két év alatt 12, Prágában 135 százalékkal emelkedett. A gáz esetében egy 20 százalékkal az átlag felett fogyasztó budapesti háztartás átlagos köbméterenkénti gázára 51,2 cent, ami a legolcsóbb, de nincs messze az 52,8 centes pozsonyi és az 54,5 centes varsói ártól. Prága itt messze elhúzott: egy köbméter gáz 2 euróba kerül. Az áremelkedés mértéke Budapesten 77, Pozsonyban 11, Varsóban 38, Prágában 264 százalék.
Az ipari fogyasztók energiaárairól csak 2022 első fél évére vonatkozó adatokat adott ki az Eurostat – az áremelkedés már ekkor is meredek volt, de ezek a számok minden bizonnyal még így is sokkal szebbek, mint a második fél éviek lesznek majd. Az év első hat hónapjában az ipari gázár is Magyarországon volt a legolcsóbb, köbméterenként 55,8 cent – ez a tavalyinál 168 százalékkal magasabb ár –, utánunk Szlovákia következik 58,1 centtel és 123 százalékos növekedéssel, majd Csehország 66,7 centtel és 180 százalékkal, a legdrágább Lengyelország 74 centes árral, 173 százalékos növekedéssel. Ipari áramárban viszont Lengyelország és Csehország is olcsóbb Magyarországnál: előbbi 9,9, utóbbi 14,4 centért ad egy kilowattórát, ami 36, illetve 95 százalékos drágulás – mi 16 centes áramárat kínálunk, ami a tavalyinál 95 százalékkal magasabb. Szlovákiában 18,9 cent az ár, miután 103 százalékkal drágult.
Nem túlzás kijelenteni, hogy Európa legsúlyosabb energiaár-krízise a Baltikumot érintette: a keleti blokk leggyorsabban felzárkózó három országa az orosz energiáról való drasztikus leválás miatt már 2021-ben gyors inflációt produkált, s idén annak ellenére szenved a magyarnál is durvább pénzromlástól, hogy eurózónatagként nem érinti a nemzeti valuta leértékelődésének hatása. Ők ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben hagyják érvényesülni a szabadpiaci árakat, csak szerényen avatkoznak be: Észtországban idén januártól márciusig volt 266 forintnak megfelelő ársapka a gázon és 49 forintnak megfelelő az áramon; Lettországban a lakossági energiaár-emelkedés felét, de az áram esetében maximum kilowattóránként 41 forintnyi összeget kompenzált az állam.
A helyzet súlyos: Tallinnban egy köbméter gáz 2,87 euróba került októberben, és két év alatt 397 százalékot drágult, Rigában az ár 1,18 euró, a drágulás 283 százalék, Vilniusban pedig 95 centért adnak egy köbmétert, ami 78 százalékkal drágább a 2020-asnál. Az áram Tallinnban kilowattóránként 46,5 centbe kerül, ami 230 százalékos növekedés, Rigában 32,83 centbe, ez
92 százalékos drágulás, Vilniusban pedig 24 centbe, ami „csak” 61 százalékos többletet jelent. A helyzetet az ipar is megszenvedte: 2022 első fél évében az áramár a V4-hez hasonlóan alakult, 15, 14,7, illetve 17,6 centen kilowattóránként, a gázár viszont óriásit ugrott, az észt ipar 97,7 centért kapott egy köbmétert, a lett 69,9 centért, a litván 1,04 euróért, ez 2021 első feléhez képest 249, 219, illetve 301 százalékos drágulás.
A V4-es gazdaságokkal messzemenőkig összeforrott Németországban és Ausztriában a gáz- és áramárat nem sapkázzák, hanem fékezik – a németek mindkettőt jövő év elejétől, az osztrákok csak az áramot, de már idén decembertől.
A háztartások, kis- és középvállalkozások gázárát a német állam 492, távhő esetében 389 forintnak megfelelő szinten „fékezi”: a 2022 szeptemberében kiszámított várható éves fogyasztás 80 százalékáig ennyi az ár, a fennmaradó rész szabad áras. Az ipar többi része számára nem a teljes, csak a nettó ár kap féket, mégpedig 287 forintnak megfelelő szinten a fogyasztás 70 százalékára. Ugyanezen az elven működik az áramárfék is, csak az összegek mások: háztartásoknak és kisvállalkozásoknak kilowattóránként 164 forintnak, az iparnak 53 forintnak megfelelő szinten lesz a fékezett árammennyiség nettó ára, a többi rész a gázéhoz hasonlóan szabad áras. Emellett a költségvetés terhére jövőre is az idei szinten rögzítik a rendszerhasználati díjat.
Az osztrák áramárfék egyszerűbb: a háztartások évi 2900 kilowattóra fogyasztásig, azaz az átlagfogyasztás 80 százalékáig 41 forintnak megfelelő euróért kapják az áramot, de csak akkor, ha a piaci áramáruk kilowattóránként 164 forintnál alacsonyabb – az ennél magasabb szerződéses áramárat fizető háztartásoknak az állam nem fix árat, hanem kilowattóránként 123 forintos támogatást nyújt. Plusz- áramkeretet kapnak a háromfősnél nagyobb háztartások, illetve az alacsony jövedelmű háztartásoknak elengedik a rendszerhasználati díj háromnegyedét.
Az októberi állás szerint Berlinben és Bécsben is brutálisan drága az energia. A német fővárosban az áramért 63,03 centet kell fizetni, ami 97 százalékkal magasabb a 2020-asnál, a gázért 2,15 eurót, ez 259 százalékos drágulás. A császárvárosban az áram 162 százalékos növekedés után 54,37 centbe kerül, de ezt letöri majd az áramárfék – ellentétben a gázzal, amely horribilis 3,39 eurót kóstál köbméterenként, ez 374 százalékos drágulás, pedig már 2020-ban is 71,4 centbe került. Az ipar az áramot és a gázt 2022 első fél évében körülbelül a visegrádi árszinten kapta. A német áramár 15,1 cent kilowattóránként, a gázár 44,5 cent köbméterenként, ez 2021-hez képest 66, illetve 87 százalékos emelkedést jelent; Ausztriában az áram ára 14,4, a gázé 58,4 cent, ami 64, illetve 133 százalékos drágulás.
Európa három nagy latin országa furcsa energiaválságot élt meg az idén: Olaszország kivételével gyakorlatilag semmi közük nem volt az orosz gázhoz, őket az európai gáz- és áramtőzsde árai temették maguk alá. Olaszországban és Spanyolországban nagy a gázerőművek részesedése az áramtermelésből, Franciaországban pedig pont a legrosszabbkor sújtották az atomerőműveket műszaki hibák.
Spanyolország Portugáliával együtt kivételt kapott Brüsszeltől az áram- és gázár összekapcsolódása alól, illetve úgy döntött, hogy az állami gázcég által kiszolgált kis- és középvállalkozások áremelkedése negyedévenként nem haladhatja meg a 15 százalékot.
Franciaország úgy tartotta pénzromlását európai összevetésben hallatlanul alacsony – novemberben 6,2 százalékos – szinten, hogy gyakorlatilag az egész energiaár-emelkedést ráterhelte az egyébként is súlyosan, 6,3 százalékban deficites költségvetésre: idén a háztartási gázárakat a tavaly októberi szinten rögzítették, az áramárat pedig csak 4 százalékkal engedték emelkedni. Jövőre mindkettőben maximum 15 százalékos emelkedést engedélyeznek majd, plusz 100-200 eurós energiacsekkeket küldenek 12 millió alacsony jövedelmű háztartásnak.
Olaszországban a kormányváltás, illetve a költségvetés gyakorlatilag nem létező mozgástere miatt még nincs átfogó energetikai intézkedéscsomag. Ez magyarázza azt, hogy a lakossági energiaár botrányosan magas a másik két országhoz képest is: egy római 70,2 centet fizetett októberben egy kilowattóra áramért, egy madridi 29,7, egy párizsi pedig 27,1 centet – az olasz fővárosban 2020-hoz képest 241 százalékos drágulást voltak kénytelenek elkönyvelni, a spanyol fővárosban 47,8, a franciában 29,4 százalékost. A gáz Rómában 3,02 euróba került köbméterenként, ami 281 százalékos emelkedés, Madridban 1,73 euróba, ami 148 százalékkal több a két évvel ezelőttinél, Párizsban pedig 1,45 euróba, ez 124 százalékos drágulás. Az idei első hat havi ipari energiaárak szempontjából Franciaország még látványosan lóg ki lefelé a sorból: a francia ipar 54,1 centes gáz- és 12,1 centes áramárral, 2021-hez képest 100, illetve 42,4 százalékos emelkedéssel számolhatott, a spanyol iparnak a gáz 222 százalékos drágulás után 71,4 centbe, az áram 90 százalékos növekedés után 17,7 centbe került, az olasz ipar pedig a gázért ugyan a spanyolnál kevesebbet, 70,7 centet fizetett, ami 211 százalékos drágulás, minimális előnyét kamatostul bukta el a 150 százalékkal megemelkedett, 23,5 centes áramáron.
A fenti példákból is látszik: Európa minden, a kötelezően használandó holland TTF gáztőzsdével összekötött részére óriási csapást mért az orosz gázfegyver csavargatása, illetve a szankciók következtében súlyosbodó energiaválság. Az EU ipara a múlt évhez képest átlagosan 147 százalékkal drágábban kapta a gázt, 58,8 centért köbméterenként, az áramár pedig 86 százalékkal szökött fel kilowattóránkénti 16 centre – és ezek az adatok az ipar esetében még az első fél évből származnak, a helyzet azóta sajnos jelentősen romlott. A legbarátságosabb lakossági energiaárakkal egyértelműen Magyarország kecsegtet a gáz és az áram tekintetében egyaránt. A legdrágább gázt Koppenhágában kapni 4,05 euróért köbméterenként, ez 2020-hoz képest 347 százalékos emelkedés, és ott a legdrágább az áram is: 75,8 centbe kerül egy kilowattóra, két év alatt 143 százalékkal nőtt. Bár túlzás lenne azt mondani, hogy a világ összes többi része csak röhög Európa kínján, a helyzet toronymagasan nálunk a legrosszabb. Az Egyesült Államokban a gázzal fűtő háztartások 86,9 dollárcentért kapták a földgáz köbméterét szeptemberben, ami európai összevetésben magas, de a múlt évhez képest kevéssel, 22,1 százalékkal drágult. Az ipar köbméterenként 43,2 centért kapta a földgázt, ez az európai átlagnál még úgy is messze alacsonyabb, hogy 55 százalékkal emelkedett. Az áram tekintetében viszont egészen biztosan elmondható, hogy Amerika csak röhög rajtunk: a háztartások 16,3 centes kilowattóránkénti áramdíja 2021-hez képest 16 százalékkal emelkedett, az iparé pedig 17 százalékkal 11,8 centre. Így tehát az Egyesült Államok teljes egészében ledolgozta az Európával szemben meglévő, a drágább gázkitermelési technológia miatti versenyhátrányát. Mind az ipar, mind a háztartások belátható és könnyen kigazdálkodható energiaár-növekménnyel szembesültek, s ma egyértelműen olcsóbban kapják a gázt és az áramot, mint Európa bármely országa, beleértve hazánkat is.
Azt pedig már csak érdekességként tesszük hozzá, hogy Oroszországban messze az infláció alatti, 8,5 százalékos mértékben emelkedtek a gázárak az ipar és a lakosság számára – igaz, az áremelést előre hozták jövő júliusról december elsejére. Ennek alapján például a Volga menti Szaratovi területen a 41 forintnak megfelelő 6,52 rubelért mérik a lakosságnak a földgázt, de a gazdag nagyvárosokban, például Szentpétervárott az ár akár a 47 forintnak megfelelő 7,55 rubelt, a magyar rezsicsökkentett ár közel felét is elérheti.
Nyitóképen: Elektromos alállomás a kelet-csehországi Nošovicénél. Fotó: MTI / EPA / Martin Divisek