Világok ütközéspontján: ilyen az átkelés az észt-orosz határon

Nyitóképen: az észtországi Narva és oroszországi Ivangorod várai a két állam határán. Fotó: Shutterstock

Írta: Dobó Géza, a Migrációkutató Intézet kutatója

Aki várakozott már hosszú órákon keresztül autójában az országhatáron, avagy szélsőséges esetben akár fél-, vagy egész napot — miközben csak találgatni tudta, hogy vajon mikor ér véget idegőrlő kálváriája, pláne, ha mindezt izgága kisgyerekekkel, netán idős, beteg hozzátartozójával kellett végigszenvednie — akkor értékelni fogja az észtek kiszámítható módszerét. Azokról nem is beszélve, akik többé-kevésbé rendszeresen ingáznak az európai uniós külső határain keresztül.

Észtország, mint a legészakibb balti állam szárazföldön csupán Lettországgal és Oroszországgal határos. Lett szomszédjával együtt EU-s, egyben schengeni övezet-tagállamok, így az utazók határellenőrzés nélkül, szabadon közlekedhetnek a két ország között. Viszont az EU-ból kilépve, illetve – az ukrajnai háború kitörése előtt belépve – az észt—orosz határátkelőkön továbbra is át kellett esni a személy- és vámvizsgálaton. Mindez szélsőséges esetekben akár napokig is eltarthatott. A kiszámíthatatlan időtartamú várakozás során tovább borzolta a kedélyeket, hogy

vagyis eladták a helyüket azoknak, akiknek megérte az anyagi áldozathozatal azért, hogy soron kívül juthassanak át a határon.

Nem egyedi problémáról beszélünk. Az Európai Unió külső határain ezek a jelenetek ismerősen csengenek másutt, beleértve hazánkat is. Horrorsztorikat mesélhetnének minderről a Szerbiába és Ukrajnába autóval utazók, különös tekintettel a húsvéti, karácsonyi és újévi ünnepek időszakára, valamint a vendégmunkásoknak és az üdülőknek a nyári szabadságok alatt generált tömegére.

Az utóbbi időkben még ennél is nehézkesebb határátlépési protokoll alakult ki. Először a koronavírus-világjárvány kezdetén, majd az intenzív ukrajnai háború által kiváltott menekülthullámot követően a magyar—ukrán és részben az EU-s, de még nem a schengeni-övezethez tartozó Romániával közös határátkelőinken, hiszen az ukrajnai menekültek egy része Románián keresztül érkezik. Ellenben már most részben visszaállt az eredeti ritmus, ami korántsem tökéletes. A határátkelések gyorsabbá, kiszámíthatóbbá tétele érdekében pedig az elmúlt években felmerülő problémák ellenére is lépni kellene, hisz mint minden válságos időszak, a jelenlegi is egyben lehetőség is.

akik sikeresen változtattak ezeken az áldatlan állapotokon. Hasonlóan, amikor nálunk Ügyfélkapun keresztül intézünk kormányablakos ügyet, időpontfoglalásos határátlépést vezettek be. A már több, mint egy évtizede működő rendszer ugyan teljesen észszerűen árazott, de fizetős és az üzemeltetését az észt állam kiszervezte a magánszektorba. Megnéztük, hogy a gyakorlatban miképp is működik mindez.

Fizetős, de ennyit ki nem áldozna rá?

Dimitri Tšurjumov, az időpontfoglalásos rendszert üzemeltető cég munkatársa kísért el minket a fővárosból, Tallinnból az orosz országhatárig. Az IT-szakember igazi kockaként a 200 kilométeres autóút során a meglehetősen sűrűn telepített traffipaxokat kémleli, hogy vajon melyik dobozában van éppen kamera, mert mint mondta, korántsem mind aktív. Amikor a bírságok összege felől érdeklődtünk, azonnal visszapörgette a mobiltelefonjában az utolsó, rá kiszabottat. Egyébként azt tapasztaltuk, hogy

lakott településeken belül és az országutakon is, csak hát annyi a sebességmérő kamera, hogy olykor óhatatlanul bele lehet futni.

Az Észtország legkeletibb csücskében fekvő Narva városában tanulmányoztuk először a rendszert. Abban is megáll az ügyfélkapus, időpontfoglalásos kormányablak-analógia, hogy a prioritásos határátlépésnek nevezett időpontfoglalás az autósok számára csupán egy lehetőség és nem kötelesség. Ennek a prémiumszolgáltatásnak a díja 5 euró.

Akik nem akarnak ezzel a lehetőséggel élni, azok úgynevezett szabadsorosként teljesen ingyen ugyanúgy kivárják a sort, mint a világ legtöbb másik határátlépőjén.

Eltérés a hagyományos határátkelőhelyekhez képest, hogy

ami tulajdonképpen egy jó nagy parkoló, némi extrával felturbózva. A narvai várakozási övezet a város ipari negyedében fekszik, és leginkább egy meglehetősen puritán, hatalmas gyárudvarra hasonlít. Miután áthajtottunk a nyitott kapun, kamera olvasta le a járművünk rendszámát. A személyautók − és elméletileg a motorkerékpárok, de most ősz vége felé egy sem volt−, autóbuszok és a teherautók külön szektorokban várakoznak a bejárati kijelzőn megadott, pálcaoszlopokra tűzött számokkal kijelölt parkolóhelyeken. Ezt követően a kijárat előtti sorompónál, az ottani elektromos kijelzőn írják ki a sorra kerülő jármű rendszámát.

Közvetlenül a kapubehajtó melletti épületben egy, bankautomatához hasonló méretű és felépítésű eszközön elvileg a helyszínen is megrendelhető és bankkártyával kifizethető a prioritásos időpontfoglalás, ám a szigetelőszalaggal leragasztott bankkártyanyílás is jelzi, hogy a készülék nem üzemel. Meglehetősen gyorsan elavulttá vált, hiszen aki a helyszínen döntene úgy, hogy inkább rászán öt eurót a soronkívüliségre, akkor számára egyszerűbb mobiltelefonnal pillanatok alatt letölteni az applikációt − ha korábban még nem telepítette a telefonjára −, és lefoglalni az időpontot.

Jellemzően vagy a legközelebbi szabad időpontot foglalják le a határátlépők, vagy egy későbbi, de konkrét dátumot és egy órán belüli időintervallumot. Legfeljebb három hónapra előre lehet egyszerre egyetlen egy időpontot foglalni az indokolatlan túlfoglalás elkerülése végett (ez alól az ingázók mentesülhetnek). Teszem azt, ha valaki mondjuk december 10-én 18 és 19 óra között szeretne átmenni személyautójával Észtországból Oroszországba, akkor az egyszerűen kezelhető internetes felületen percek alatt lefoglalja a mobilján vagy a számítógépén (értelemszerűen, ha abban az idősávban nincs szabad időpont, keres egy számára másik megfelelőt).

Magát az időpontfoglalásos számítógépes rendszert a határátkelőkön a Goswift nevű IT-cég működteti, a várakozó övezetet − ahol is 24 órás diszpécserszolgálat, a várakozóknak mosdó és zuhanyzó is biztosított − viszont egy másik magáncég üzemelteti. (Narva a legnagyobb forgalmú határátkelőhely, azonban megnéztük Sillamäe-t is, ahol jelenleg csak teherautó-forgalom zajlik, ott másik cég üzemelteti a várakozóövezetet.) A szoftvereseké a bruttó 2 euró, míg a fennmaradó három euró a várakozó övezetet üzemeltető társaságoké. Legalábbis személyautók esetében ez a tarifa. Hasonlóan az autópályadíjakhoz, a motorbiciklisek kevesebbet, a kamionosok és az autóbuszok többet fizetnek. Szakmai kísérőnk, Dimitri Tšurjumov elmondta, hogy korábban eltérő tarifákkal üzemeltették a rendszert, ám azt végül egységesítették. Akik élnek a fizetős prioritással, azok számára nem is kötelező a várakozó övezetből elindulni: vagy SMS-ben, vagy az applikáción keresztül kap a felhasználó értesítést arról, hogy sorra került. Innentől számítva 20 percen belül érhet közvetlenül a város központjában fekvő határátkelőhöz.

Városközponti határátkelőhely

A narvai várakozó övezet kissé távolabb, két és fél kilométerre fekszik magától az országhatártól. Ennek az indoka, hogy a határátkelő alig pár percnyi sétára az önkormányzat épületétől, a város központjában található, így elkerülhető a mindenkinek kínos közlekedési dugó a város kellős közepén.

Észtországot (sőt: az egész Európai Uniót) ugyanis Oroszországtól itt a Narva folyó választja el. A folyó túlpartján pedig az orosz „tükörvárosba”, Novgorodba ér a határhídon átkelő utazó. Vagyis

de még nem volt a schengeni övezet tagja Magyarország, valamint Szlovákia, és a híd két oldalán még zajlott a határellenőrzés. Közvetlenül az országhatár előtt ismét kijelzőről olvashatják le a járművezetők, hogy átkelhetnek-e a határon. Amennyiben igen és zöldre vált a lámpa, kinyílik a hatalmas, távirányítású, tolómechanizmusos fémkapu. A narvai észt határrendészek ügyeletes parancsnoka és helyettese magát a közúti határátkelőt is megmutatta nekünk. A határrendészek diszpécsere szükség esetén bele is tud nyúlni a rendszerbe, ha a lefoglalt kiosztásnak megfelelően nem tudnak haladni az autók. Mint a parancsnok elmondta, erre jellemzően akkor kerül sor, ha az orosz oldalról akadozik az ellenirányú forgalom.

Egyéb korszerű módszereket is alkalmaznak az észtek: a gyalogosforgalomban a biometrikus útlevéllel rendelkező nagykorú utasok akár automata beléptetőrendszeren, arcfelismerő útján is áteshetnek a személyellenőrzésen. Végignéztük, amint így néhány másodperc alatt túl volt az egyik utas a procedúrán. Mindez lehetőség, de nem kötelező. Aki nem akar ezzel a gyorsabb módszerrel élni, az összhangban az adatvédelmi szabályokkal, kérheti a hagyományos útlevélkezelést. (Facescanning-et egyébként nálunk is használnak a magyar-ukrán határon, Beregsurány határátkelőnél az autóbuszos utasok esetében.) Észtországban az Unióból kilépő orosz, vagy bármilyen más, nem EU-s állampolgárok az ÁFA-visszaigénylést is automatán keresztül, a termék számláján szereplő QR-kód beolvasásával is intézhetik. A híd közepéig, a vörösre festett korlátrúddal jelzett országhatárig is elsétáltunk. Az észt határrendészek narvai ügyeletes parancsnoka elmondta, hogy

egészen a közelmúltig: látogatásunk előtt néhány nappal találkozott ismét a két határőrség vezetője.

Oroszország a híd túloldalán

A folyó orosz oldalán, derékig a vízben állva horgásztak vagy tucatnyian, egyedülállóan látványos környezetben. A 13. században, dán lovagok által épített, majd a német lovagrend részéről bővített narvai várerődtől alig száz méternyire fekszik a 15. század végén, III. Iván moszkvai fejedelem uralkodása alatt felépített novgorodi erőd.

Mindkét parton, sőt még a folyóban is a maga hétköznapi módján zajlik az élet, de azért a sajátos katonapolitikai helyzet által kiváltott feszültséget is érezni. Míg a folyó észt oldali sétányáról nemrég eltávolították a város utolsó második világháborús mementóját, egy szovjet harckocsit, addig válaszul az orosz oldalon, szintén a folyóparthoz közel, emlékműként kiállítottak egy ugyanolyan tankot. Észtország településeinek legtöbb középületén az észt és az uniós mellett,

Ugyanakkor a fővárosban, Tallinnban jelentős az orosz anyanyelvűek száma, Narvában pedig szinte a lakosság teljes egésze, 95 százalék. Ráadásul a fővárostól és az ország többi részétől eltérően az itteni oroszok ősei már az 1940-1991 közötti, szovjet uralom előtt is itt éltek. Nehéz okosnak lenni: az Észtország biztonságáért aggódó észt etnikumúak félelmeit is meg lehet érteni, de az észtországi orosz kisebbség sérelmeit is. (Illetve, ahogy helyben a kulturális helyett a politikai nemzet fogalomrendszerét felvállalva nevezik az orosz etnikumúakat: orosz anyanyelvű észtek.)

Orosz ajkú beszélgetőtársunk elmondta, hogy a sorkatonaságban az orosz anyanyelvűek rendfokozat nélküli honvédként szolgálhatnak, tizedesnek, vagy egyéb tisztes rendfokozatba csakis észteket léptetnek elő, az észt nyelvvizsgát pedig óvónő feleségének is le kellett immár tennie, annak ellenére, hogy kizárólag orosz anyanyelvű gyerekekkel foglalkozik. Azonban Észtország az uniós útlevéllel történő szabad utazás, munkavállalás és vállalkozás mellett a másik két balti államnál is magasabb életszínvonalat biztosít, Oroszországgal meg nem is említhető egy napon, így különösen a fiatalok számára egyre kevésbé opció Oroszország, pláne február vége óta.

A koronavírus, majd a háború alaposan gyérítette a határforgalmat

Mivel

a keskeny hídon pedig egyirányú a gépkocsiforgalom, így kénytelenek alkalmazkodni az ottani tempóhoz. Tökéletesen akkor működne a szisztéma, ha Oroszországban is egy hasonló rendszert alkalmaznának. Tšurjumov elmondta, hogy felmerült az időpontfoglalásos rendszerük iránti fogadókészség orosz részről is, sőt nem csak az észt-orosz határátkelők felé terjeszkedtek volna, de még jóval a háború előtt megszakadt a projekt. Magán az országhatáron előbb a koronavírus, majd a február 24-től intenzív ukrajnai háború alaposan visszavette a határforgalmat, így az pillanatnyilag a töredéke a csúcsidőszaknak.

Mint a parancsnok elmondta, óránként 800 jármű is kiléptethető csúcsra járatva Észtországból, jelenleg viszont gyakran a napi forgalom sem éri el ezt a volument. Tehát pillanatnyilag a Goswiftnek sem terem sok babér, hisz az utasok többsége inkább kivárja a rövid, ingyenes szabadsort. A területre fél magyarországnyi, de meglehetősen gyéren lakott, alig egymillió-háromszázezres Észtország harmadik legnagyobb városa Narva a maga 55 ezer lakosával. Nem csupán a két város között ingázók teszik ki a határforgalmat, hanem itt vezet a csupán 160 kilométerre fekvő Szentpétervár felé a főút.

Nagyon is volna értelme hasonló rendszert Magyarországon is üzemeltetni

A megalomániás fejlesztéseknek nem a jelenlegi gazdasági helyzetben jött el az ideje. Mint a példán is látszik, a narvai határforgalom még a COVID-19 és a háború előtti csúcsidőszakban sem közelítette meg a nagyobb forgalmú magyarországi külső uniós országhatárokét, különösen a Magyarország és Szerbia között az M5-ös autópályán, Szegedtől délre fekvő Röszke 1 – Horgos 1 közúti határátlépőjét, ahol a terminál teljes átépítésében gondolkoznak a korszerűsítés jegyében. Éppen ezért elmerül az észt gyakorlat implementálásának lehetősége.

Nyilván nem kellene minden elemet átvenni az észt rendszerből. Lehetne az időpontfoglalás akár ingyenes is, hiszen a határrendészek és a vámvizsgálatot ellátó NAV-osok tehermentesítése is eleve megtakarítással járma (ez esetben értelemszerűen valamiféle óvadékot azért meg kellene fizetni, hogy legyen tétje az időpont lemondásának) és nem is kellene feltétlenül kiszervezni a logisztikai feladatokat magáncégeknek. (De persze akár úgy is lehetne, mindez döntés kérdése: pro és kontra érvek szólnak mindkét módszer mellett és ellen.)

Mivel a határrendészek − a hivatásos rendőrségi állományra, nem a határvadászokra gondolok − feladata a műszaki határzár védelme és az irreguláris migráció megakadályozása mellett a kijelölt határátlépőkön a szükséges úti okmányok birtokában szabályosan közlekedők ki- és beléptetése is,

Sőt, elképzelhető, hogy Szerbiával és majdan a háborús terhektől fellélegzett Ukrajnával akár párhuzamosan is megoldható az időpontfoglalásos rendszer kiépítése.

A koronavírus-világjárvány csökkentette, de a közúti járműforgalom az EU-s külső határainkon éves szinten alapesetben 20 milliós, míg a személyeké 45 millió. Mindezt az ukrajnai menekülthullám még meg is növelte. Mindez szükségessé teszi az új technológiák és módszerek terjedését, hogy a jórészt még mindig 20. századi módszereket idéző közúti határátkeléstől a 21. század harmadik évtizedéhez méltó megoldások felé mozduljanak el az európai rendszerek.