Mi a „zéró-covid”-politika?
A vuhani vírus észlelése után a kínai kormányzat nem sokáig tudta eltitkolni a járvány létét, ezt követően a tagadás taktikáját egy túlzottan elővigyázatos járványügyi stratégia váltotta fel – a másfél milliárdos lakosú, zsúfolt metropoliszokkal bíró állam vezetése rettegett egy megfékezhetetlen járvány kirobbanásától, így a biztosra mentek, példátlan szigorú karantén-intézkedéseket vezettek be.
Kína három éve korlátozásokban él, és a világ összes államával szemben
a központosított kommunista államban nem következett be az enyhítés, még csökkenő fertőzötti esetszámok esetén sem.
A „zéró-covid”-politika legalább két területen példátlan társadalmi feszültséget generált: az egyik az egyéni szabadság szférája – a szabályok alapján a covid-fertőzötteket kötelezően kijelölt karantén intézményekben, táborokban kellett elkülöníteni, a kínaiak évek óta nem utazhattak szabadon, nem sportolhattak, járhattak étterembe, és így tovább; a másik terület a gazdaság – a korlátozások miatt rengeteg vállalkozás ment tönkre, a növekedés 3 százalékos, több szektor válságban van, így az életminőség érezhetően romlott.