Informatikában, nyelvtudásban és pszichológiában is helyt kell állnia egy ügyvédnek – kamarai elnök a Mandinernek

Pénteken elnököt választ a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK), amelyet négy éve ön vezet és most újra megpályázta a posztot. Milyen célokat tűzött ki négy évvel ezelőtt és ebből mit sikerült megvalósítania?

2018-ban Réti László három ciklus után elköszönt az elnöki tisztségtől és nyílttá vált a verseny a pozícióért. Négy évvel ezelőtt – tizennyolc éves kamarai tapasztalattal a hátam mögött – azt szerettem volna elérni, hogy

ugyanis ez volt a záloga volt annak, hogy újra elkezdhessünk építkezni. Ráadásul egy nagyon fontos időszakban kezdhettem meg az elnöki munkámat, hiszen 2018. január 1-jével lépett hatályba az új ügyvédi törvény, amely alapvetően szabta át a szervezeti kereteket.

Milyen konkrét változásokat hozott az új törvény?

A korábbi szabályozással ellentétben a tevékenység került a törvény középpontjába és nem a személy. Emellett hosszú évtizedek után a törvényhozó úgy döntött, hogy a kamarai jogtanácsosok is visszatérhetnek az ügyvédi kar keretei közé, ami azt jelentette, hogy a különböző munkáltatóknál foglalkoztatott jogtanácsosok, ha regisztráltak a kamarában, szerteágazóbb lehetőséget kaptak azzal, hogy képviseletet láthatnak el és okiratot szerkeszthetnek. A másik fontos változás volt, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara a területi kamarákhoz képest egy magasabb szintre került és a szabályzatalkotás  teljes feladatát és kötelezettségét megkapta. Nekem az volt az elképzelésem, hogy ebben a megváltozott helyzetben egy nyugodt vízre tereljem a budapesti ügyvédség hajóját, ami úgy gondolom sikerült.

Hány tagja van a kamarának?

Valamivel több, mint 12 ezer tagunk és nyilvántartottunk van. Ebből körülbelül 6500 ügyvéd, több mint 2000 kamarai jogtanácsos, ezen kívül ügyvédjelöltek, alkalmazott ügyvédek, európai közösségi jogászok, jogi előadók. Egy kisebb magyar város lélekszámával rendelkezünk, ahol komoly feladat az összhangzattan megteremtése.

Hányan indulnak most az elnöki posztért?

Régebben, a rendszerváltás előtti időkben nem volt adott a választás lehetősége, utána pedig hosszú időn keresztül egy olyan meghatározó és mindenki által elfogadott vezető irányította a fővárosi kamarát, mint Bánáti János. 2006-ban történt meg először, hogy többes jelölés volt, és ez azóta hagyománnyá vált.

Ha megválasztják, milyen célokat valósítana meg a következő négy évben?

Négy évvel ezelőtt, a céljaimat egy programban foglaltam össze, ami egyrészt azért jó, mert mindenki megtudhatta, mik a terveim, másrészt később ez alapján mindenki számon is kérheti, hogy ebből mit valósítottam meg. Négy évvel ezelőtt az „Erősebb kamaráért mindenkivel” jelszóval indultam neki a versenynek, hogy békét teremtsek a kamarán belül. Ennek megvalósítása után

A legfontosabb feladat a jövőre hatályba lépő új elektronikus ingatlan-nyilvántartási törvényhez való adaptálódás és az új kihívásnak való megfelelés ügyfeleink minél jobb kiszolgálása érdekében. Az új rendszer szolgálja a jogbiztonságot és erősíti az ügyvédség megkerülhetetlenségét az ingatlanforgalomban, hiszen az ügyvéd lesz szinte a kizárólagos közreműködője az ingatlantulajdon-változásnak. Ez azt jelenti, hogy az erre jogosított ügyvéd a kérelem és a szerződés megszerkesztésétől a tulajdonjog bejegyzéséig követi végig az ügyfele ingatlanváltozásának folyamatát, a földhivatal közreműködése nélkül. Ez nagyobb lehetőséget, de ezzel arányban természetesen nagyobb felelősséget is jelent. A másik fontos vállalásom, hogy a 2025-ben 150 éves fővárosi ügyvédi kamara az évfordulót méltó módon fogjuk megünnepelni. A harmadik cél, hogy az impozáns székházunkat a közgyűlés támogató döntése esetén felújítsuk. Ha ezt a három dolgot sikerülne megvalósítani, akkor négy év múlva elégedett lennék.

Mennyire befolyásolta, nehezítette meg az ügyvédi munkát a koronavírus-járvány?

Mivel az ügyvédi munka sokrétű, annak logisztikája is az. Sokféle formában végzünk jogi szolgáltatást. Van, aki az irodából, online módon, miközben más szinte minden percét a tárgyalóteremben tölti és ritkábban ül számítógép elé. Az ő életükben jelentős változást hozott a covid-járvány, hiszen a bíróságok ítélkező tevékenysége is megszűnt egy időre. Ez sok ügyvédnek okozott problémát a feladatmegoldásban, de a helyzethez alkalmazkodnia kellett az igazságszolgáltatásnak és távmeghallatással, online tárgyalások révén később sikerült biztosítani az eljárások folytatását.

A kormány új igazságszolgáltatási kódexeket alkotott az elmúlt évtizedben. Mennyire tudtak ehhez alkalmazkodni?

Egy jogász számára mindig felemelő érzés, ha részt vehet egy ilyen folyamatban és komoly szakmai kihívás az ügyvédek számára, hogy a jogszabályokat alkalmazva járjanak el később. Az ügyvédség a polgári eljárás kereteit teljesen átalakító új perrendtartás (Pp.) kapcsán fogalmazott meg komoly kritikákat,

Miközben nem ez volt az eredeti jogalkotói szándék, amit a gyors korrekció is igazolt. A büntetőeljárási törvény esetében is hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ügyvédek alkalmazkodni tudjanak az új szabályokhoz. Ez a törvény szakított bizonyos gyakorlattal és a konszenzuális eljárások révén megpróbálta elérni, hogy a büntetőeljárások felgyorsításával, de a garanciális elemek sérelme nélkül, megvalósítsa az időszerűbb ítélkezést. Ez pl. a gyakorlatban az jelenti, hogy az ügyészség és a vádlott egyezsége (nem vádalku!) esetén el lehet tekinteni a tárgyalás lefolytatástól. Ez egy jó koncepció volt, de azt kell mondjam, hogy ezek az eljárások valójában nem működnek a gyakorlatban.

Miért?

Az ügyvédi kar adaptálódott a helyzethez, hiszen – ha a feltételei fennálltak – az ügyfél és az ügyvéd is érdekelt volt abban, hogy minél gyorsabban le lehessen zárni az eljárást. Az ügyészségnek azonban a legtöbb esetben még mindig az a célja, hogy a bíróság mondja ki a döntő szót, tárgyalás révén. Nemrég közöltek egy statisztikai adatot, amely szerint a büntetőeljárások elenyésző százaléka végződik egyezségkötéssel.

Mennyire érzi egy büntetőügyben egy vádlottat védő ügyvéd, hogy a büntető-igazságszolgáltatásban már az áldozatok, sértettek védelme került az előtérbe az elkövetők helyett?

Az alapvető dogmatikai tétel szerint a büntetőeljárás főszereplője nem a sértett, hanem a terhelt, hiszen az állam vele szemben igyekszik érvényesíteni büntetőjogi igényét. A büntetőeljárás mindig arról szól, hogy meghatározott cselekmény elkövetését, meghatározott eljárásjog keretében, a vádhatóság tudja vagy nem tudja bizonyítani. A sértettnek természetesen rengeteg kapcsolódási pontja lehet az eljáráshoz. A kormány egy saját maga által meghatározott büntetőjogpolitikai irányt követ, amely már a jogos védelem fogalmának újra kodifikálása kapcsán tetten érhető volt. Ugyanakkor azt látom, hogy

Ilyen a feltételes szabadságra bocsátás szigorítása az emlékezetes győri eset kapcsán vagy a letartóztatások szigorításának igénye bizonyos, a közvéleményt érdeklő cselekmények után. Ezt nem tartottam szerencsésnek. Ezzel együtt bennünket a hatályos törvény alkalmazása köt, a jogszabállyal kapcsolatos véleményünket pedig szívesen elmondjuk.

Milyennek tartja jelenleg az ügyvédek társadalmi megítélését? Számos sztereotípia él a hivatás képviselőivel szemben ma is.

Ezek olyan sztereotípiák, amelyekkel lehet és kell is harcolni, és mi ezért az elmúlt négy évben sokat tettünk. Amikor néhány éve átvettem a kamara irányítását, az egyik célunk volt, hogy ezeket az előítéleteket – amelyeknek lehet igazság magva, akár filmélmények és személyes tapasztalatok alapján – megcáfoljuk. Ezt szolgálta az elmúlt ciklus alatt háromszor is megrendezett pro bono-nap, amikor ingyenesen adtunk tanácsokat a jogkereső állampolgároknak. Ez persze csak figyelemfelhívásra elég, de én tudom, hogy rengeteg kolléga nap-nap után végez ilyen tevékenységet, hiszen kollégáim, akik a kirendeléseket vagy a pártfogói ügyvédi munkát ellátják, olyan alacsony díjakért teszik ezt, ami már a pro bono munkavégzéshez hasonlít.

Az ügyvédek keményen dolgoznak és rengeteget tanulnak, képezik tovább magukat. A negatív hozzáállás pedig a társadalom egyes szereplői részéről addig tart, amíg adott esetben egy hozzátartozójuk nem kerül szembe a törvénnyel és szorul jogi segítségre. Összességében egyébként – köszönhetően a jogosakerdes.com kampánynak is – szerintem ma már sokkal jobb az ügyvédség megítélése.

Ha már említette a tanulást, egy gyakorló ügyvédnek, az állandóan változó jogszabályi környezet követése mellett miben kell tovább képeznie magát?

Természetesen az az alap, hogy egy ügyvéd ismerje a jogszabályokat és változásaikat, de én azt szoktam mondani, hogy

A vidéki kollégák jó része jobban rá van kényszerítve, hogy eltérő jogterületeken is jártasságot szerezzen, és generalistaként szolgálja az ügyfelek érdekeit, de a fővárosban inkább a specializáció a jellemző. Az ügyvédek számára van általános továbbképzési kötelezettség, az Alapszabály szerint évente tizenhat kreditpontot kell összegyűjteni továbbképzéseket teljesítve. Ugyanakkor ma már egy ügyvédnek érteni kell például az informatikához, hiszen az eljárások 95 százaléka ma már az elektronikus térben zajlik, ráadásul eljárásonként különböző platformokon. Ezeket meg kell tanulni. Nemzetközi ügyfélkör esetén a nyelvtudás fejlesztése is alapvető szükséglet, de akár a pszichológiai területen is fejleszthetik magukat az ügyvédek. Ez is mutatja, hogy ez az egyik legnehezebb, de egyben legszebb és legkreatívabb hivatás is.

Milyen az utánpótlás és milyennek ítéli meg a jogászképzést?

Évtizedek óta veszek részt az oktatásban és a szakvizsgáztatásban, tehát van rálátásom a jogászképzésre. Az utánpótlást semmivel nem tartom rosszabbnak, mint korábban. A mostani generáció ráadásul sokkal jobb felkészültséggel bír akár az informatikai, akár a nyelvi előképzettséget nézve. De hogy kiben mennyire van meg az érdeklődés, a szakma iránti alázat, az elhivatottság, abban már látok bizonyos fokú lemaradást. Pedig ahogy mindig el szoktam mondani az óráimon: az időt, a befektetett energiát nem lehet megspórolni ebben a hivatásban.

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner