sőt a nagyon korán felismert elváltozás teljes mértékben is. Ami a gondot okozza az az, hogy a betegség a korai szakaszában legtöbbször tünetmentes. Ezért a legfontosabb eleme a kezelésnek a szűrés – méghozzá éppen emiatt rendszeresen – mutatott rá.
Ez lényegében nem más, mint egy urológiai vizsgálat, amelynek során a kezelőorvos eldönti, minden rendben van-e, vagy érdemes volna alaposabb vizsgálatba kezdeni. Ha az orvos úgy ítéli meg – például egy prosztatamegnagyobbodás esetén, ami egyébként 50 éves kor fölött minden férfinál megindul –, hogy szükség van további vizsgálatokra, akkor jön a labor.
Az úgynevezett PSA-vizsgálat már évtizedek óta rendelkezésre áll: a PSA maga egy prosztataspecifikus antigén, amit a vérből is ki lehet mutatni. Ha ennek értéke vérvétel és laborvizsgálat után normális, akkor megnyugodhat a páciens, nincs szó prosztatarákról. Ha viszont nagyon magas, akkor sajnos valószínűleg ez áll a háttérben – hívta fel a figyelmet az igazgató.
Van olyan helyzet is azonban, amikor úgynevezett szürke zónás értéke van a PSA-nak, ami azt jelenti, hogy valamelyest emelkedett, de nem egyértelműen nagyon magas; s nem tudni, mi okozta az érték megnövekedését. Megemelheti egy gyulladás, a hosszabb ülés vagy a prosztata jóindulatú megnagyobbodása – aminek tünetei az akadozó vizelet, a gyakori és intenzív vizelési inger, vagy a vizelés során jelentkező fájdalom – azaz nem kizárólag a prosztatarák.
Ilyenkor jön a PCA3 genetikai vizsgálat a képbe, ami egy genetikai vizsgálat, aminek a segítségével