Ilyenkor jön a PCA3 genetikai vizsgálat a képbe, ami egy genetikai vizsgálat, aminek a segítségével
vizeletből lehet kimutatni az esetleges daganatot;
ha ennek értéke emelkedett, akkor elég nagy valószínűséggel daganatról van szó; egyéb esetekben, vagyis ha a PSA magas, de a PCA3 normális, ismét meg lehet nyugodni.
Ha ez megemelkedett, akkor viszont tovább kell menni, és ekkor jönnek a részletesebb vizsgálatok a rák kiszűrésére. Az orvosigazgató szerint ennek kiemelt jelentősége van:
a prosztatarák nagyon korai diagnózisa esetén a beteg teljes mértékben meggyógyítható,
vagy legalábbis a betegség visszaszorítható, ezáltal a beteg számára jó minőségű élet biztosítható.
De milyen kezelések állnak rendelkezésre, ha az embert prosztatarákkal diagnosztizálják? Az orvosigazgató szerint nem feltétlenül kell műtétre gondolni, mert rengetegféle gyógyszeres kezelést is kifejlesztettek már – az elmúlt 10-15 évben ugyanis rendkívüli fejlődésen ment keresztül a prosztatarák gyógyíthatósága is. „És ez azt is jelenti, hogy nagyon jó életkilátásaik vannak az ilyen betegeknek, persze csak akkor, ha valóban megtörténik a felismerés és a kezelés; vagyis a diagnózis fontos, de utána tudatosan el kell járni kezeltetni a betegséget” – húzza alá Lakatos Péter.
Azt ő is elismeri, hogy „a férfiak nem arról híresek, hogy könnyen el lehet őket rángatni ilyen vizsgálatokra”, azonban úgy látja, az elmúlt években, ha lassan is, de javult valamelyest a helyzet. Ebben komoly szerepe van a nemzetközi kampányoknak, úgy, mint az úgynevezett „Movember”-mozgalomnak is.
„Magyarországon is minden évben ez elég jelentős nyilvánosságot kap most is, és ez gondolom, ez segít abban, hogy elmenjenek a férfiak a vizsgálatokra.
Nem mondom azt, hogy elértük a célt,
hogy most már sokan mennek, vagy hogy mindenki elmegy, de egyre többen hál' Istennek.
A vizsgálatok egy része valóban kényelmetlen – tehetnénk hozzá – azt azonban fontos tudni, hogy az I. típusú (vagyis időben, még lokális daganatként felfedezett) prosztatarák túlélési esélyei meghaladják a 90 százalékot – míg a későn felfedezett tumor esetén minden harmadik érintett rövid időn belül meghal. A jelenleg prosztatarákban elhunyt évi 1500 emberből tehát 1050 túlélhetné a kórt –
a két sors között csupán évi egy negyedórás vizsgálat a különbség.
Nyitókép: Shutterstock