Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Hihetetlen erejük van ezeknek a személyes beszámolóknak.
„Amióta képviselő vagyok, kevés olyan felkavaró — és legalább ennyire felemelő — munkanapom volt, mint a tegnapi. Magyar tanárokat és diákokat fogadtunk az Európai Parlamentben azzal a céllal, hogy fórumot teremtsünk nekik, és közvetlenül az uniós döntéshozókkal egyeztessenek a magyar közoktatás válságáról. A magyar kormány nem hajlandó meghallani a hangjukat ‒ az EU-s döntéshozók sorakoztak, hogy találkozhassanak velük.
Hihetetlen erejük van ezeknek a személyes beszámolóknak. Az Európai Bizottság képviselője úgy fogalmazott, a Bizottságban töltött 20 éve alatt nem volt ilyen megrendítő egyeztetésen. Michaela Sjodorova, az EP Oktatási Bizottságának alelnöke azt mondta, a kommunista Csehszlovákiában hallott utoljára ilyen történeteket. Irena Joveva képviselőtársam a könnyeivel küzdött.
Pedig a résztvevők nem tettek mást, csak megosztották a valóságukat. Bőven nem az összes jogsértést és problémát — csak néhány történetet.
Arról, hogy elvették a pedagógusok sztrájkjogát, akár jogsértések árán is igyekeznek láthatatlanná tenni a sztrájkot, és a legszigorúbb megtorlással büntetik a polgári engedetlenséget.
Az elnyomás és megfélemlítés légköréről, ahol sztrájkoló tanárokat, tüntető diákokat fenyegetnek, és próbálnak minden eszközzel ellehetetleníteni.
A négy-ötszáz eurós fizetésekről, amire az uniós beszélgetőpartnerek rendre visszakérdezek, hogy nem értettek-e félre valamit.
Arról, hogy milyen meleg diákként élni a nyíltan homofób és diszkriminatív kormánypolitika árnyékában.
Arról az évtizedek óta zajló tragédiáról, ami a roma gyerekek kirekesztése, esélyeinek aláásása Magyarországon.”
Nyitókép: Facebook