Amerikai közgazdász: A szankciók száma egyre nő, és ez nem biztos, hogy jó

Az MCC-ben tartott előadása során az volt a témája, hogyan változtak a szankciók és bojkottok a 18. század végétől napjainkig. Mire jutott?

Nagy változások történtek, és a legnagyobb változás 2001 után következett be. Tehát ha visszamegyünk a 18. századba, akkor többnyire kereskedelmi szankciók voltak, mert a nemzetközi árucsere valójában erről szólt. A '60-as, '70-es években már magánszemélyek elleni szankciók voltak, és bizonyos befektetési szankciók is voltak, mielőtt átléptünk volna a 2001 utáni korszakba. Ez volt az első átfogó pénzügyi szankciók éve. Abban az évben volt az amerikai Patriot törvény, amelyben különösen a 311. szakasz lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy a külföldi bankokat „pénzmosás helyszínévé” nyilvánítsa. Ez sokkal nagyobb hatalmat adott az Egyesült Államok kormányának pénzügyi szankciók bevezetésére.

Mit hozott el ez a változás?

Sokkal felelősségteljesebbé tette a magánszektort. A bankok kénytelenek voltak megismerni a partnereiket, és nem üzletelni olyan emberekkel, akiket szankcionáltak, és ez egy kicsit erőszakosabb módszer, mint ami a múltban volt.

Így óriási hatalommal rendelkezünk, amelyet az USA gyakorolhat, és ezért sokkal gyakrabban alkalmaznak pénzügyi szankciókat. Van még egy változás: azt mondanám, hogy a szankciók száma gyorsan nő. És ez nem feltétlenül jó. De az Egyesült Államokból, Európából és az Egyesült Királyságból érkező szankciók száma több, mint néhány évvel ezelőtt.

Beszéljünk néhány példáról! Észak-Korea, Irán és az al-Kaida elleni szankciók. Hogyan működtek? Működtek egyáltalán?

Ez egy kiváló kérdés, és az utolsóval kezdem, mert ez jó példa arra, amikor erősen kihasználtuk a magánszektor erejét, amikor azt mondtuk a magánszektor bankjainak: bizonyos tranzakciókat nem fogtok megtenni, és ha igen, levágunk titeket az Egyesült Államok pénzügyi rendszerétől. Ez az al-Kaidának szánt külső adományok drámai csökkenését eredményezte. Az al-Kaidát pedig nagyrészt külső adományokból finanszírozták. Ez tehát siker, de bonyodalmak adódnak egy olyan csoport esetében, mint az ISIS vagy más csoportok, amelyeket többnyire belülről finanszíroznak. Tehát nem szankcionálhatjuk őket. Az ISIS megtanulta, hogy önellátóan gyűjtsön pénzt, olajeladásokból vagy adókból, hasonló dolgokból. 2005-ben szankciókat vezettek be az észak-koreai rezsimet kiszolgáló bankok ellen, és ez valóban nagyon súlyosan fájt Észak-Koreának. A fő eredmény az volt, hogy Észak-Koreát visszahozták a hatpárti tárgyalásokba. Ez siker volt, de korlátozott, mert nem állítottuk le az észak-koreai atomprogramot.

És mi a helyzet Iránnal?

Az Irán elleni szankciók voltak a legsikeresebbek, és valóban visszaterelték Iránt a tárgyalóasztalhoz. Lehet vitatkozni az iráni atomalkuról, lehet, hogy ez egy jó vagy rossz megállapodás, de ezt most hagyjuk. A szankcióknak nem az volt a célja, hogy jó megállapodást szüljenek, hanem az, hogy Iránt rákényszerítsék, hogy vegyen részt egy megállapodásban. Tehát

Howard J. Shatz

Előadása során az is felmerült, hogy a történelem során ki profitált a háborúkból?

Először is, a háborúk nagyon rosszak gazdaságilag. Néha az emberek azt mondják, hogy a háború ösztönzőleg hathat a gazdaságra, de általános következményei nagyon rosszak. Háború nélkül is jöhetett volna a pénzügyi ösztönzést, de a háború a tőke, az emberek pusztulását is jelenti, és mindezt természetesen kerülni kell. Minden háborúban lesznek védelmi beszállítók, akik profitot termelnek, mert lesznek vásárlások, és nem tudnak ingyen eladni.

A háború sok bizonytalanságot hordoz magában.

Mi az oka a magas inflációnak és az energiaválságnak? A szankciók, vagy valami más?

Igen, ez egy kombináció. Úgy gondolom, hogy a magas infláció mögött meghúzódó fő ok a visszafogott kínálat, valamint a Covid utáni nagyon nagy pénzinjekció és fiskális ösztönzés. De én és a kollégáim megvizsgáltuk a mögöttes amerikai inflációs adatokat is, és a közelmúltban

Ha megnézzük az Egyesült Államok fiskális ösztönzését a Covid idején, ez az ösztönzés 2020-ban a GDP 8 és 10%-a között volt – ez óriási ösztönzés! 2021-ben 6-8% volt. Ezen kívül jöttek a felhalmozott megtakarítások is. És akkor van ez a nagy monetáris ösztönzés, a Szövetségi Tartalék Rendszere általi papírvásárlás, kötvények vásárlása a gazdaság életben tartása érdekében. Ez nagy impulzus az infláció szempontjából, különösen akkor, amikor a gazdaság újraindul. Szóval azt mondanám, hogy ez az elsődleges ok. Másodlagos ok a magas energiaárak. És a ma tapasztalt magas energiaválság egyfajta pánikreakció a háború kezdeti szankcióira. Talán apránként csökkenni fognak majd az árak.

Fotó: Gyurkovits Tamás