| Leimeiszter Barnabás |
A szomorúság háromszöge közepén van egy jelenet, ami miatt mindenképpen moziban ajánlatos megnézni a filmet: egy luxushajó utasai vacsorára készülődnek, vihar dúl azonban a tengeren, az étkező ablakait hullámok ostromolják, proccék émelyegve emelintik villájukat, nem csúszik jól az algakocsonya, ami pedig ezután következik, azt nem részletezem hosszan, legyen elég annyi, hogy mielőtt az asszonyok bepúderezhetnék az orrukat, szügyig állnak egymás gyomor- és béltartalmában. Láttunk már ilyesmit, ha máshol nem, Az élet értelme című Monty Python-film éttermi jelenetében, de az csak egy morbid szkeccs volt, ez meg katartikus, igazán a mozi mikroklímájában, közösségben-közönségben jól megélhető filmpillanat: rég láttam filmet, amin ennyire felszabadultan harsogva röhögtek volna a nézők. Mondhatnánk, hogy Ruben Östlund (Lavina; A négyzet) borzasztóan olcsó eszközhöz nyúlt, hiszen van-e szórakoztatóbb, mint azt nézni, ahogy sötétbe borult folyosókon hányva-fosva botladoznak a gazdag idióták, pláne, ha ebbe metszően éles társadalomkritikai üzenetet is beleláthatunk. De ne essünk tévedésbe, a rendező a szánalmas szereplői helyett inkább ránk mutogat, ránk, kárörömmel telt, de nemkülönben a végtelen jólét bűvöletében élő nézőkre, akik a fedélzeten kívül érezzük magunkat. Jó a folytatás is: a vihar csúcspontján a jacht alkoholista kapitánya (Woody Harrelson), illetve egy kikezdhetetlen emésztőrendszerrel megáldott kelet-európai üzletember döntik magukba a feleseket, és a hangosbeszélő mikrofonjánál hadoválva folytatják le vitájukat kommunizmus és kapitalizmus erényeiről, a hajó meg le van szarva, nemcsak szó szerint, de képletesen is, mindazzal együtt, amit megtestesít. Hánykolódik, és el is süllyed.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
Ez vár az idős foglalkoztatottakra.
Az események akkor eszkalálódtak, amikor az elnök a kormányzó beleegyezése nélkül 200 kaliforniai gárdistát akart Portlandbe átcsoportosítani.
