| Leimeiszter Barnabás |
A szomorúság háromszöge közepén van egy jelenet, ami miatt mindenképpen moziban ajánlatos megnézni a filmet: egy luxushajó utasai vacsorára készülődnek, vihar dúl azonban a tengeren, az étkező ablakait hullámok ostromolják, proccék émelyegve emelintik villájukat, nem csúszik jól az algakocsonya, ami pedig ezután következik, azt nem részletezem hosszan, legyen elég annyi, hogy mielőtt az asszonyok bepúderezhetnék az orrukat, szügyig állnak egymás gyomor- és béltartalmában. Láttunk már ilyesmit, ha máshol nem, Az élet értelme című Monty Python-film éttermi jelenetében, de az csak egy morbid szkeccs volt, ez meg katartikus, igazán a mozi mikroklímájában, közösségben-közönségben jól megélhető filmpillanat: rég láttam filmet, amin ennyire felszabadultan harsogva röhögtek volna a nézők. Mondhatnánk, hogy Ruben Östlund (Lavina; A négyzet) borzasztóan olcsó eszközhöz nyúlt, hiszen van-e szórakoztatóbb, mint azt nézni, ahogy sötétbe borult folyosókon hányva-fosva botladoznak a gazdag idióták, pláne, ha ebbe metszően éles társadalomkritikai üzenetet is beleláthatunk. De ne essünk tévedésbe, a rendező a szánalmas szereplői helyett inkább ránk mutogat, ránk, kárörömmel telt, de nemkülönben a végtelen jólét bűvöletében élő nézőkre, akik a fedélzeten kívül érezzük magunkat. Jó a folytatás is: a vihar csúcspontján a jacht alkoholista kapitánya (Woody Harrelson), illetve egy kikezdhetetlen emésztőrendszerrel megáldott kelet-európai üzletember döntik magukba a feleseket, és a hangosbeszélő mikrofonjánál hadoválva folytatják le vitájukat kommunizmus és kapitalizmus erényeiről, a hajó meg le van szarva, nemcsak szó szerint, de képletesen is, mindazzal együtt, amit megtestesít. Hánykolódik, és el is süllyed.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
Egy zenész és egy tartalomkészítő. Mindketten dánok, influenszerek és immár évek óta Magyarország az otthonuk. Miért döntöttek úgy, hogy itt kezdenek új életet, mik a benyomásaik rólunk magyarokról, és miként lehetnénk még vonzóbb célpont a külföldiek számára. Utánajártunk!
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
Energiazár, aranykonvoj és aktivált hazai hálózatok: összeáll a kép a magyar választásba történő külföldi beavatkozásról.
A felvétel egy férfi telefonjáról származik, amelyet állítása szerint a Tisza-vezér a Dunába dobott, majd később sikerült visszaállítani a készüléken lévő adatokat.
