Senki sem kívánja traumatizálni a nőket! – adalék az abortuszvitához

Szalai Piroska írása

Először is; szögezzük le azt a tényt, hogy nem szigorítottak a magyar abortuszszabályozáson, és senki nem kívánja traumatizálni a nőket! Nem hinném, hogy újdonság egy felnőtt ember számára, hogy a gyermeknek magzat korában is van szívhangja. Nem is kell orvosnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, egy hat hetes magzatnál a szívcső pulzálását már az ultrahang vizsgálattal is lehet észlelni.

Én a várandóságom nyolcadik hetében láttam először ezt a pulzálást,

Szerintem abban az időben mindenkitől megkérdezték még. A mostani rendelet után csak annyi fog történni, hogy kérdés nélkül megmutatják. Nagyon bízom benne, hogy már nem divat az orvosok részéről ezzel a kérdéssel kezdeni, s ha tényleg így van, akkor bátran kimondhatjuk, semmi sem fog változni a korábbiakhoz képest az első ultrahang vizsgálaton.

Ha az új rendelet csak rögzíti az amúgy is normális gyakorlatot, akkor mi értelme olyan intézkedést hozni, amitől ismét sivalkodhat a baloldal?

Azért, mert annak ellenére, hogy hatalmasat javultunk, még mindig nagyon sok az abortusz hazánkban. Tavaly a 93 ezer élveszületés mellett még közel 22 ezer abortuszt hajtottak végre. Ez azt jelenti, hogy 1000 reprodukciós korú nőből több, mint kilencnek volt abortusza a múlt évben.

Sajnos, ha az élveszületésekhez viszonyítjuk az abortuszok számát, akkor is a legrosszabbak között vagyunk, az ütemes javulásunk ellenére.

Egy kis történelem 

Az ötvenes évek elején a Ratkó-korszak abortusztilalma után 1956 júniusától az állami intézményekhez kötött abortuszt engedélyezték. Ennek és

A közel 207 ezres maximumot 1969-ben érte el. 

1959 és 1973 között jóval több abortuszt hajtottak végre minden évben, mint ahány gyermek megszületett. Az elmúlt 66 évben összesen végrehajtott abortuszok 44%-a erre az időszakra esik.

A terhességmegszakítások száma 1973-ról 1974-re drasztikusan lecsökkent, akkor vezették be a lakásvásárláshoz a gyermekek után igényelhető ún. „szocpol” kedvezményt, s ez hatalmas motivációt adott a családoknak a gyermekek vállalásához. Az abortuszok számának csökkenése egészen '81-83-ig tartott, akkor 78,4 ezerrel érte el a legkisebb értéket. 

Innen ismét növekedtünk sajnos, aminek egyik legjelentősebb oka volt, hogy az egy keresőre jutó reálkereseti mutató az 1979-1981-ig tartó folyamatos növekedés után csökkenni kezdett,

A maximumot a rendszerváltás idején, 1989-ben értük el 90,5 ezerrel.

A rendszerváltás utáni javulásnak jobbára demográfiai okai vannak, az 1952-1955 között született Ratkó gyerekek elérték a „bűvös” 43 éves kort, ami felett már a fogantatás statisztikai valószínűsége nagyon alacsony. Továbbá az ötvenes évek második felétől született nők iskolai végzettsége sokkal magasabb, mint a korábbiaké, ezért sokkal hatékonyabban alkalmaztak az abortusznál kevésbé drasztikus családtervezési módszereket.

A javulás nem állt meg akkor sem, amikor a hetvenes évek közepén, a „szocpol” kedvezmények hatására született nagylétszámú generációk a legaktívabb szülőképes korba léptek, elérték a közel 30 éves kort. 

Mára már az abortuszok száma kevesebb, mint a rendszerváltáskori szint negyede. A többi volt szocialista országban azonban még jelentősebb a javulás, Csehországban már csupán a 15%-a, Szlovákiában 11%-a, Bulgáriában pedig a 13%. 

Igen, minden embert – a nőket és a férfiakat is – megilleti a jog, hogy saját maga dönthessen az életéről és a testéről. Használják ehhez az összes családtervezési módszert, fogamzásgátlást, s minden egyebet! De meg kell értenünk, hogy az abortusszal nem egyedül a saját életünkről döntünk, hanem egy másik emberéről, a magzatéról is.

Hazánkban az előző generációk nem adtak jó példát, az elmúlt 66 évben hazánkban összesen 8,25 millió gyermek született, s 6 millió abortusz történt.

A szerző munkapiaci szakértő és családanya

Nyitókép: Pixabay