„Ám most, hogy kampányt indítottak annak érdekében, hogy minél többen vallják magukat vallástalannak vagy ateistának az őszi népszámláláson, muszáj foglalkozni velük.
Eddig is az volt a tapasztalatom, hogy a hívő emberek között elvétve akad olyan bigott, fanatikus térítő szándék, mint amivel az ateisták többsége igyekszik a saját igazságát a többiekre erőltetni. Mintha valami különleges érdekük fűződne ahhoz, hogy lezárják az évezredes vitát, és bebizonyítsák a bizonyíthatatlant Isten létezéséről vagy nemlétezéséről. Pedig ha komolyan gondolnák saját érveiket, amelyekkel a közéletből igyekeznek kiszorítani a vallásos gondolatokat, rájönnének, hogy ezek a vallástalanságra is érvényesek. Vagyis ha a vallás magánügy, akkor az ateizmus is az kell hogy legyen. Ha a vallás szigorúan elválasztandó a politikától, akkor istentagadásra sem illő politikát építeni. Ha az állam és az egyház ügyei még véletlenül sem fonódhatnak össze, akkor a Magyar Ateista Társaságnak is nagy ívben kerülnie kell még a látszatát is annak, hogy befolyásolni akarja az állam működését.”