A fiatal pár '46 tavaszán természetesen beültette a kertet. Nem válogattak, amit tudtak, azt vetettek, hiszen ültetni való krumplit már nem tudtak szerezni.
Azon a télen nem volt disznóvágás. Nem volt mit levágni.
A megszokott vasárnapi csirke is elmaradt.
A háborút egy fontos kincs viszont túlélte. A fiatalasszony varrógépe. Még leánykorában tanult meg szabni, varrni, s korábban is ő készítette a család ruháit. Gyönyörűen dolgozott, viszont korábban pénzért nem vállalt munkát. Csak a családjának varrt. No, '46 tavaszán sem pénzért varrt – felesleges lett volna –, hanem lisztért, zsírért, cérnáért. Ki mit tudott adni. Cserébe a fiatalasszony varrt szinte mindenkinek, aki csak megkereste.
Így került a házhoz egy-két tyúkocska is. A tojásokat mindig szorgosan összegyűjtve, ahogy csak lehetett, megültette őket. A nyáron így már egynek-egynek nagy ritkán elnyisszanthatta a nyakát. A kislányok ezekre a vasárnapokra úgy emlékeztek vissza még öreg korukban is, hogy