Persze Paget tisztában van vele, és taglalja is, hogy a vármegyék önállósága és a hagyományos magyar alkotmány védelme Béccsel szemben összefonódott a nemesi kiváltságok védelmével, de úgy látja, hogy ez a helyzet épp változni készül. Igaza volt, és a változást meg is élte. Az a kötetből nem derül ki, hogy a nemzeti liberális eszmék és a megyék premodern autonómiáját szűkítő, 1867 utáni liberális központosításról mit gondolt. És ugyan a nemesi kiváltságot jó részét – beleértve az urbáriumot, a robotot – kritizálja, ugyanakkor
dicséri a falu autonómiáját is, ahol a parasztok választanak maguknak bírót.
És persze az arisztokrácia nemzeti liberális tagjait is szép szavakkal illeti.
Esterházy herceg palotáit lenyűgözőnek tartja, és mikor sétára megy Kismartonban, megdöbben, milyen jólétben élnek a parasztok. Aztán felvilágosítják, hogy ez azért kivételes helyzet, amit be is lát, de ez meg arra ad okot, hogy Esterházy mintagazdaságát dicsérje. Később Aranyosgyéresen ő maga is mintagazdaságot hoz létre. S ugyan az egyházak, papok is kapnak kritikát bőven – főleg a katolikus –, azok a papok, akikkel személyesen találkozik, igen jó benyomást tesznek Paget-ra. Amit több más közt igazán hiányol, az a tudatos műemlékvédelem, különösen is a gótikus emlékek védelme – így kifogásolja, hogy Fraknó várát tulajdonosa nem állítja helyre eredeti, gótikus állapotába, „mint a középkor ízlését tükröző magyarországi műemlék”. Hasonló muzeológiai lamentációkat többször olvashatunk a kötetben – és utólag talán érezhetjük is Paget igazságát.
Az egész kötetre jellemző a jóindulatú, együttérző és érdeklődő megközelítés, és a számos kritikus megjegyzés mellett is az őszinte elcsodálkozás hangja szólal meg. Érezhető, hogy
Paget nem erre számított, amikor útra kelt eme ismeretlen vidékre, és még abból is kihoz valami pozitívumot, amiben igazán indokolt az elmarasztalás reformkori önmagunk felé.
Paget épp akkor látogatta meg hazánkat, amikor saját hajánál fogva igyekezett magát kirángatni a bajból, és igencsak értékelte a akkori reformszellemet. Ráadásul később, mikor 1848 után akuttá válik a „nemzetiségi kérdés”, ezügyben is mellénk áll, azaz a nemzeti liberalizmus programjával azonosul, és a magyar szupremácia szükségessége mellett foglal állást azzal együtt, hogy a nemzetiségeket is tapasztalatai mentén bemutatja kötetében – sőt, mivel Pozsony az első állomása, hamarabb találkozik szlovákokkal, mint magyarokkal.