Csaknem kétszáz évnyi adósságot törleszt az a kötet,
amely teljes terjedelmében most először látott napvilágot magyar nyelven. „Lassan kétszáz éve, hogy az angol John Paget Magyarország és Erdély című műve 1839-ben Londonban megjelent, de a mű teljes magyar kiadása mindmáig váratott magára. Az eddigi kiadások – főként politikai megfontolások miatt – csak hiányosan tolmácsolták Paget művét. Ezúttal az eddig magyarul meg nem jelent – tekintélyes terjedelmű – részek is olvashatók, immáron mindenfajta külső kényszer vagy szerkesztői (ön)cenzúra befolyása nélkül”– olvasható a Rubicon ajánlójában.
Paget 1835 és 1837 között beutazta egész Magyarországot és Erdélyt, majd naplójegyzeteiből 1839-ben írta meg és adta ki Magyarország és Erdély című fő művét.
A szerző „behatóan elemzi az ország történelmi, társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét. Paget kihagyott sorait olvasva nemcsak
élővé válik előttünk a reformkor Magyarországa,
nemcsak meglepő új ismeretekre teszünk szert általa, de kritikusabban szemléljük azokat a leegyszerűsítő narratívákat, amelyek a korszakról, a parasztságról és nemességről, elnyomásról és együttélésről, szabadságról és demokratikus hagyományokról a történeti köztudatunkban meggyökeresedtek. Paget könyve a 19. századi brit utazási irodalom legjelentősebb útikönyve a reformkori Magyarországról és Erdélyről, egyben gazdag kordokumentum a magyar történelem iránt érdeklődők számára” – olvassuk.
„Nehéz meghatározni Paget művének műfaját, mert jóval több útirajznál vagy útikönyvnél. A műben átfogó képet kapunk a reformkori Magyarországról egy művelt, rendkívül érdeklődő, a magyar és az angol – valamint a nyugat-európai – viszonyokat folytonosan összehasonlító és elemző angol utazótól. Paget meglepő és mai szemmel lenyűgöző tárgyilagossággal és részletgazdagsággal, ugyanakkor
izgalmasan és élményszerűen
mutatja be az ország természeti jellemzőit, városainak és falvainak életét, társadalmát, nemzetiségeit, politikai problémáit, valamint gazdasági fejlődését, igyekezve a tőle telhető legátfogóbb képet nyújtani Magyarországról és Erdélyről” – írja a magyar kiadás utószavát jegyző Pellérdi Márta.