A konzervatív forradalom áll a Kommentár folyóirat legújabb számának középpontjában.
A legújabb Kommentár folyóiratban Hegedűs Zoltán a Veszélyek kora című írásában így fogalmaz: „A történelem vége után járunk. Az új évezred harmadik évtizede egy rég nem látott világjárvánnyal kezdődött. A pandémia ledöntötte az »isteni létre készülődő nyugati ember« (Yuval Noah Harari) Bábel tornyát és új fejezetet nyitott a »történelem vége« (Francis Fukuyama) után."
Hegedűs szerint az ember története a liberális demokrácia korának beköszöntével nem ért véget, sőt, Európa hosszú ideje tartó békeidőszakát 2022 februárjában egy háború törte meg: „A világ legnagyobb országa megtámadta Európa legnagyobb országát.
És bár az orosz érdekszféra határán számos konfliktuszóna van, a háború a semmiből jött."
„Minden évtized jelent valamit” – idézi Oswald Spenglert Czopf Áron történész. „Ezt látjuk mi is: mindegyik sajátos hangulattal, csak rá jellemző árnyalattal és ritmussal válik emlékezetessé. Ezért hiába nincsenek élményeink száz évvel ezelőttről, ha valaki azt mondja nekünk, hogy »húszas évek« vagy »harmincas évek«: formára, lendületre és színekre asszociálunk." A szerző a húszas évekhez intéz kiáltványt a Kommentár hasábjain.
Gerő András történész a Habsburg trónörökösöket veszi sorra. „Az öt trónörökös közül háromnak – Rudolf, Ferenc Ferdinánd és Károly – kitapintható nézetei voltak a Habsburg Birodalom jövőjét, berendezkedését illetően. Ezek közül egy, Károly, pedig tényleges hatalmi helyzetben érvényesíthette is elgondolásait. Persze – Károly kivételével – óvatosan kell bánnunk ezekkel a sokszor körvonalazatlan szándékokkal, nézetekkel."
Csejtei Dezső filozófus a „konzervatív forradalom" mibenlétét vizsgálja. „A »konzervatív forradalom« esetében egy olyan ideológiai-politikaelméleti fogalomról van szó, melyet még egyik modern ellenzője, mégpedig tisztán szakmai-technikai, merőben apolitikus szempontból vett ellenzője, Stefan Breuer is »az újabb ideológiatörténet-írás egyik legsikeresebb alkotásának« nevez, mely a politikaelméleti irodalomban is meghonosodott és épp ebben a nyelvi formában gyökeresedett meg, másrészről viszont ugyanezt a szintagmát ideológiai szempontból is gyakran támadták és elfogadhatatlannak tekintették" – írja Csejtei.
Hasonló témában írt Karácsony András jogtudós. Szerinte
így ezek összekapcsolása még bizonytalanabb helyzetet eredményez. Ám „a valóságban zajló történések nem a tudós fogalomalkotás szigorú szabályait követik. A tudományos vizsgálódás nem tehet mást, mint hogy az éppen formálódó valóságot a meglévő fogalomkészletével leírja és értelmezze. S ha a fogalomkészlet szűkös, akkor új fogalmakat kell alkotni, vagy éppen a meglévőket újrakombinálni. A »konzervatív forradalom« kifejezés erre az utóbbira példa. A politikatudományban elterjedt a „hibrid rezsim” fogalma, s ha ez elfogadható, akkor talán beszélhetünk hibrid politikai kifejezésekről is. Mindez ugyanakkor nem menti fel az elemzőt az alól, hogy az alapjelentéseket világossá tegye, mert így látható, hogy miből is lett a hibridizáció."
Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója „De hogyan csinálják a politikát?" Oswald Spengler politikai fiziognómiájának alapvonalai a Nyugat alkonyában címmel közölt írást. „A címben szereplő, retorikai kérdést Oswald Spengler teszi fel nagy hatású fő művének, A Nyugat alkonyának második kötetében. Választ a kérdésre nem kapunk, de Spengler mégis betekintést nyújt abba, milyennek gondolja el a politika csinálóját, vagyis az államférfit, akinek a személye körül forog Spengler politikai filozófiája." Ezt a kérdést fejti ki a továbbiakban a tanulmány.
Békés Márton történész, a Kommentár főszerkesztője a konzervatív forradalmat vizsgálja Magyarországon. „Az államok és társadalmak élete nem szakadatlan haladás, történetük inkább nekilendülések és hanyatlások hullámzásaként írható le". Békés Németh László idézi, aki szerint „amint vannak circulus vitiosusok [hibás körök], vannak jóra vezető circulusok is, amelyeket csak meg kell tudni indítani”. De „a lineáris-progresszív történelemszemlélet ehhez képest a Haladás nevében fogalmazta meg az eredettől való mielőbbi távolkerülés programját. Ez nem más, mint a kezdetek fokozatos, de egyre gyorsuló, visszamenőleges felszámolásának egyetemes projektje. Ez a terv történelmileg nézve akkor elégedett, ha minél messzebb jár a születés pillanatától, sőt sikerül neki – az Internacionálé soraival élve – „a múltat végképp eltörölni”. Ennek a progresszív programnak valójában soha sincs vége, hiszen – egy
Lukács György filozófiájáról szóló könyv árulkodó címével élve – éppen, hogy a »forradalom végtelenségét« jelenti"
– írja a történész.
Hortay Olivér, a Századvég vezető gazdasági elemzője az energetikai válságról írt. „A 2021-es év második felében kibontakozó energiaválság, majd az orosz–ukrán háború miatt kialakult gazdasági háború elemi erővel mutattak rá, hogy az Európai Unió korábbi energiapolitikai törekvésein változtatni kell. A koronavírus-járvány elleni vakcina megjelenését követően, a gazdasági aktivitás és az energiaigény nem várt sebességű növekedésnek indultak, amit az energiakínálat – a pandémia során elmaradt beruházások miatt – nem volt képes kellően rugalmasan követni. A kialakult egyensúlytalanság világszerte kihívások elé állította a gazdasági szereplőket, de Európát különösen hátrányosan érintette. A holland gáztőzsdén például a korábban stabilan 25 euró/MWh alatti árak 2021 októberére 50 euró közelébe, a karácsony előtti napokra pedig 120 euró fölé emelkedtek. A 2022 februárjában kirobbanó háború és különösen az arra válaszként adott nyugati szankciók a helyzetet tovább súlyosbították, és a gáz tőzsdei ára a fegyveres konfliktus kezdete óta több időszakban meghaladta a 200 eurót" – írja az elemző.
A szám továbbá recenziót közöl Schmidt Mária Korszakhatáron című könyvéről (Deák Dániel tollából), valamint a további könyvekről: Csejtei Dezső: Gómez Dávila-széljegyzetek és kommentek (Czopf Áron), Molnár Attila Károly: Ki mit konzerválna (Megadja Gábor), Galló Béla: Mi lett veled szociáldemokrácia? (Simon János), 30 éve szabadon Közép-Európában (Tóth I. János), Molnár Tamás: Amerikanológia (Békés Márton), Slachta Margit beszédei a magyar parlamentben (Baczoni Dorottya), A legmodernebb magyar nő (Balogh Gábor).
A szám ezen kívül esszéket közöl Tóth I. János, Kitta Gergely, Veszprémy László Bernát, Hudy Árpád és Pető Zoltán tollából.
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
Erőszakba torkolltak a belfasti migránstámadás miatt szervezett tiltakozások: a tüntetők felgyújtottak egy buszt, házakat támadtak meg és összecsaptak a rendőrséggel.
Csak a szuperbelpesti-és budai gigaprogresszívek párhuzamos valóságában ennyire pofonegyszerű, hogy a csúnya, rasszista egyházi sulik kirekesztik a cigány gyerekeket.
