Csejtei Dezső filozófus a „konzervatív forradalom" mibenlétét vizsgálja. „A »konzervatív forradalom« esetében egy olyan ideológiai-politikaelméleti fogalomról van szó, melyet még egyik modern ellenzője, mégpedig tisztán szakmai-technikai, merőben apolitikus szempontból vett ellenzője, Stefan Breuer is »az újabb ideológiatörténet-írás egyik legsikeresebb alkotásának« nevez, mely a politikaelméleti irodalomban is meghonosodott és épp ebben a nyelvi formában gyökeresedett meg, másrészről viszont ugyanezt a szintagmát ideológiai szempontból is gyakran támadták és elfogadhatatlannak tekintették" – írja Csejtei.
Hasonló témában írt Karácsony András jogtudós. Szerinte
a konzervatív és a forradalom kifejezés egyaránt többjelentésű,
így ezek összekapcsolása még bizonytalanabb helyzetet eredményez. Ám „a valóságban zajló történések nem a tudós fogalomalkotás szigorú szabályait követik. A tudományos vizsgálódás nem tehet mást, mint hogy az éppen formálódó valóságot a meglévő fogalomkészletével leírja és értelmezze. S ha a fogalomkészlet szűkös, akkor új fogalmakat kell alkotni, vagy éppen a meglévőket újrakombinálni. A »konzervatív forradalom« kifejezés erre az utóbbira példa. A politikatudományban elterjedt a „hibrid rezsim” fogalma, s ha ez elfogadható, akkor talán beszélhetünk hibrid politikai kifejezésekről is. Mindez ugyanakkor nem menti fel az elemzőt az alól, hogy az alapjelentéseket világossá tegye, mert így látható, hogy miből is lett a hibridizáció."
Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója „De hogyan csinálják a politikát?" Oswald Spengler politikai fiziognómiájának alapvonalai a Nyugat alkonyában címmel közölt írást. „A címben szereplő, retorikai kérdést Oswald Spengler teszi fel nagy hatású fő művének, A Nyugat alkonyának második kötetében. Választ a kérdésre nem kapunk, de Spengler mégis betekintést nyújt abba, milyennek gondolja el a politika csinálóját, vagyis az államférfit, akinek a személye körül forog Spengler politikai filozófiája." Ezt a kérdést fejti ki a továbbiakban a tanulmány.