Kiderült, Donald Tusk Mandiner-olvasó, kommentálta is a lapunkban megjelent egyik cikket
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
A konzervatív forradalom áll a Kommentár folyóirat legújabb számának középpontjában.
A legújabb Kommentár folyóiratban Hegedűs Zoltán a Veszélyek kora című írásában így fogalmaz: „A történelem vége után járunk. Az új évezred harmadik évtizede egy rég nem látott világjárvánnyal kezdődött. A pandémia ledöntötte az »isteni létre készülődő nyugati ember« (Yuval Noah Harari) Bábel tornyát és új fejezetet nyitott a »történelem vége« (Francis Fukuyama) után."
Hegedűs szerint az ember története a liberális demokrácia korának beköszöntével nem ért véget, sőt, Európa hosszú ideje tartó békeidőszakát 2022 februárjában egy háború törte meg: „A világ legnagyobb országa megtámadta Európa legnagyobb országát.
És bár az orosz érdekszféra határán számos konfliktuszóna van, a háború a semmiből jött."
„Minden évtized jelent valamit” – idézi Oswald Spenglert Czopf Áron történész. „Ezt látjuk mi is: mindegyik sajátos hangulattal, csak rá jellemző árnyalattal és ritmussal válik emlékezetessé. Ezért hiába nincsenek élményeink száz évvel ezelőttről, ha valaki azt mondja nekünk, hogy »húszas évek« vagy »harmincas évek«: formára, lendületre és színekre asszociálunk." A szerző a húszas évekhez intéz kiáltványt a Kommentár hasábjain.
Gerő András történész a Habsburg trónörökösöket veszi sorra. „Az öt trónörökös közül háromnak – Rudolf, Ferenc Ferdinánd és Károly – kitapintható nézetei voltak a Habsburg Birodalom jövőjét, berendezkedését illetően. Ezek közül egy, Károly, pedig tényleges hatalmi helyzetben érvényesíthette is elgondolásait. Persze – Károly kivételével – óvatosan kell bánnunk ezekkel a sokszor körvonalazatlan szándékokkal, nézetekkel."
Csejtei Dezső filozófus a „konzervatív forradalom" mibenlétét vizsgálja. „A »konzervatív forradalom« esetében egy olyan ideológiai-politikaelméleti fogalomról van szó, melyet még egyik modern ellenzője, mégpedig tisztán szakmai-technikai, merőben apolitikus szempontból vett ellenzője, Stefan Breuer is »az újabb ideológiatörténet-írás egyik legsikeresebb alkotásának« nevez, mely a politikaelméleti irodalomban is meghonosodott és épp ebben a nyelvi formában gyökeresedett meg, másrészről viszont ugyanezt a szintagmát ideológiai szempontból is gyakran támadták és elfogadhatatlannak tekintették" – írja Csejtei.
Hasonló témában írt Karácsony András jogtudós. Szerinte
így ezek összekapcsolása még bizonytalanabb helyzetet eredményez. Ám „a valóságban zajló történések nem a tudós fogalomalkotás szigorú szabályait követik. A tudományos vizsgálódás nem tehet mást, mint hogy az éppen formálódó valóságot a meglévő fogalomkészletével leírja és értelmezze. S ha a fogalomkészlet szűkös, akkor új fogalmakat kell alkotni, vagy éppen a meglévőket újrakombinálni. A »konzervatív forradalom« kifejezés erre az utóbbira példa. A politikatudományban elterjedt a „hibrid rezsim” fogalma, s ha ez elfogadható, akkor talán beszélhetünk hibrid politikai kifejezésekről is. Mindez ugyanakkor nem menti fel az elemzőt az alól, hogy az alapjelentéseket világossá tegye, mert így látható, hogy miből is lett a hibridizáció."
Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója „De hogyan csinálják a politikát?" Oswald Spengler politikai fiziognómiájának alapvonalai a Nyugat alkonyában címmel közölt írást. „A címben szereplő, retorikai kérdést Oswald Spengler teszi fel nagy hatású fő művének, A Nyugat alkonyának második kötetében. Választ a kérdésre nem kapunk, de Spengler mégis betekintést nyújt abba, milyennek gondolja el a politika csinálóját, vagyis az államférfit, akinek a személye körül forog Spengler politikai filozófiája." Ezt a kérdést fejti ki a továbbiakban a tanulmány.
Békés Márton történész, a Kommentár főszerkesztője a konzervatív forradalmat vizsgálja Magyarországon. „Az államok és társadalmak élete nem szakadatlan haladás, történetük inkább nekilendülések és hanyatlások hullámzásaként írható le". Békés Németh László idézi, aki szerint „amint vannak circulus vitiosusok [hibás körök], vannak jóra vezető circulusok is, amelyeket csak meg kell tudni indítani”. De „a lineáris-progresszív történelemszemlélet ehhez képest a Haladás nevében fogalmazta meg az eredettől való mielőbbi távolkerülés programját. Ez nem más, mint a kezdetek fokozatos, de egyre gyorsuló, visszamenőleges felszámolásának egyetemes projektje. Ez a terv történelmileg nézve akkor elégedett, ha minél messzebb jár a születés pillanatától, sőt sikerül neki – az Internacionálé soraival élve – „a múltat végképp eltörölni”. Ennek a progresszív programnak valójában soha sincs vége, hiszen – egy
Lukács György filozófiájáról szóló könyv árulkodó címével élve – éppen, hogy a »forradalom végtelenségét« jelenti"
– írja a történész.
Hortay Olivér, a Századvég vezető gazdasági elemzője az energetikai válságról írt. „A 2021-es év második felében kibontakozó energiaválság, majd az orosz–ukrán háború miatt kialakult gazdasági háború elemi erővel mutattak rá, hogy az Európai Unió korábbi energiapolitikai törekvésein változtatni kell. A koronavírus-járvány elleni vakcina megjelenését követően, a gazdasági aktivitás és az energiaigény nem várt sebességű növekedésnek indultak, amit az energiakínálat – a pandémia során elmaradt beruházások miatt – nem volt képes kellően rugalmasan követni. A kialakult egyensúlytalanság világszerte kihívások elé állította a gazdasági szereplőket, de Európát különösen hátrányosan érintette. A holland gáztőzsdén például a korábban stabilan 25 euró/MWh alatti árak 2021 októberére 50 euró közelébe, a karácsony előtti napokra pedig 120 euró fölé emelkedtek. A 2022 februárjában kirobbanó háború és különösen az arra válaszként adott nyugati szankciók a helyzetet tovább súlyosbították, és a gáz tőzsdei ára a fegyveres konfliktus kezdete óta több időszakban meghaladta a 200 eurót" – írja az elemző.
A szám továbbá recenziót közöl Schmidt Mária Korszakhatáron című könyvéről (Deák Dániel tollából), valamint a további könyvekről: Csejtei Dezső: Gómez Dávila-széljegyzetek és kommentek (Czopf Áron), Molnár Attila Károly: Ki mit konzerválna (Megadja Gábor), Galló Béla: Mi lett veled szociáldemokrácia? (Simon János), 30 éve szabadon Közép-Európában (Tóth I. János), Molnár Tamás: Amerikanológia (Békés Márton), Slachta Margit beszédei a magyar parlamentben (Baczoni Dorottya), A legmodernebb magyar nő (Balogh Gábor).
A szám ezen kívül esszéket közöl Tóth I. János, Kitta Gergely, Veszprémy László Bernát, Hudy Árpád és Pető Zoltán tollából.