Kikosarazta a németeket a francia miniszterelnök
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
Túl hosszúak a perek Olaszországban, ami többek között a korrupció miatt probléma. A megoldás: ha nincs ügy, az ügyintézési idő se probléma. A lépés feltétele annak, hogy Róma uniós pénzhez jusson.
Habár Mario Draghi volt miniszterelnök 18 hónap után távozik pozíciójából, talán legvitatottabb reformjavaslata huzamosabb ideig Olaszországgal maradhat.
Augusztus 4-ei rendeletében az olasz kormány ugyanis jóváhagyta a dél-európai ország hírhedten lassú igazságszolgáltatási rendszerének megreformálását. Erre az Euractiv értesülései szerint azért van szükség, hogy továbbra is áramoljanak a pénzek Brüsszelből Róma irányába.
A szokatlan közjogi megoldást persze a szakma sem hagyta szó nélkül. Gian Carlo Caselli nyugalmazott bíró és Palermo korábbi főügyésze szerint nem lehet egyszerűen egyetlen kormányrendelettel megnyesni az ügyintézési időket; ez a lépés nem pótolja azon intézkedések sorát, amelyeket ilyenkor meg kell tenni.
Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa „nagyon pozitívan” nyilatkozott a szóban forgó jogalkotási csomagról. Az Európai Unió követelményei között csak a végcélok vannak, azt azonban
A lap szerint az eljárási reformot mindenesetre még az év végéig végre kell hajtani annak érdekében, hogy az uniós pénzek rendben megérkezzenek. A reformjavaslat ugyanakkor még csak most indul útnak, amely során az ágazattal foglalkozó parlamenti bizottságokat is meg fogja járni. Ezek további módosító javaslatokat is fűzhetnek az előterjesztéshez.
Az Európai Bizottság ugyanis egyértelművé tette, hogy a koronavírus-helyreállítási alap 200 milliárd eurójából Olaszország csak akkor részesedhet, ha büntetőügyekben öt év alatt 25 százalékkal, polgári ügyekben pedig négy év alatt 40 százalékkal csökkenti az átlagos elintézési időt.
A hosszú eljárási időtartamok sem az állampolgároknak, sem pedig a közéletnek nem tesznek jót. Ha valakit 11 éven keresztül vádolnak alaptalanul, az az illető egészségét, pénzügyeit és családi életét is tönkre teheti.
Általánosságban elmondható, hogy a hosszan elhúzódó eljárások a jogérvényesítést nehezítik meg; egy idő után a jogorvoslatok lehetősége szűkül be, vagy jelentős pénzügyi károk maradhatnak megtérítetlenül. Mindemellett
Becslések szerint mindemellett pusztán az polgári igazságszolgáltatás lassú tempója 1 százalékpontnyit vesz el Olaszország gazdasági növekedéséből. Arra vonatkozóan nem született becslés, hogy a büntető igazságszolgáltatás anomáliai ehhez képest milyen hatással bírnak a gazdaság egészére.
Olaszország igazságszolgáltatása működik a leglassabban az Európai Unióban, Máltával és Görögországgal egyetemben.
Az első fokú büntetőügyek Olaszországban háromszor olyan hosszúak, mint az uniós átlag, miközben a jogorvoslat elintézési idején nyolcszoros a szorzó – tudta meg a Reuters Gian Luigi Gatta professzortól, az igazságügyi miniszter tanácsadójától.
A reformjavaslat egyik legvitatottabb eleme, hogy a bírósági eljárásokat le kellene zárni, amennyiben azok egy bizonyos időtartamnál tovább tartanának.
Ha a javaslat átmegy, büntetőügyekben a jövőben például
továbbá, ha a Legfelsőbb Bíróság 1 éven belül nem hoz végső döntést. A kormánynak egy éve van arra, hogy a részletszabályokat kidolgozza.
A reformjavaslat kritikusai attól tartanak, hogy ezáltal a bűnözők könnyedén megúszhatják a felelősségre vonást. Ellenben Marta Cartabia igazságügyi miniszter igyekszik eloszlatni az aggályokat, felhívva a figyelmet arra, hogy az ágazat épp most készül 15 ezer igazságügyi alkalmazottat felvenni annak érdekében, hogy a reformokat zökkenőmentesen végre lehessen hajtani. Cartabia tárcája a sajtóközleményben elárulta, hogy ugyanezt a célt szolgálja az amerikai mintára elterjesztésre kerülő vádalku intézménye; utóbbi révén annyi eljárást térítenének el a bírói útról, amennyit csak lehetséges.
Az éppen leköszönőfélben lévő Draghi-kormány az igazságügyi reform végrehajtását nevezte meg legfőbb prioritásaként mindaddig, amíg a szeptember 25-ei választások eredményeképpen az új kormány fel nem áll.
Az elmúlt 30 évben több alkalommal is kísérletet tettek az igazságszolgáltatás megreformálására; ezen reformkísérletek általában szintén a hosszadalmas ügyintézési határidők rövidítése és a hatékonyságnövelés szellemében indultak. A reform szükségességét igazolja az is, hogy az olaszországi büntetés-végrehajtási intézményekben ülő olasz emberek egyharmada előzetes letartóztatásban ül,
azért, mert sorra veszíti el a pereket a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.
Ezeket azért indítják, mert Olaszország rendre megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, amely a fair és méltányos bírósági eljárás követelményét rögzíti. A Strasbourgban Olaszország ellen indult eljárások közel 60 százaléka ezzel a problémával kapcsolatos.
Az elmúlt évtizedek ugyan nem teltek el eseménymentesen, érdemi változás mégsem történt. Dacára annak, hogy átfogó igazságszolgáltatási reformot hajtottak végre 1999-ben az országban, illetve annak is, hogy 1987-ben megszavaztatták a népet arra vonatkozóan, hogy akarják-e, hogy a bírákat polgári jogi felelősség terhelje abban az esetben, ha ítéleteiket rosszhiszeműen hozzák meg. Habár a szavazók többsége emellett foglalt állást, a népszavazás eredményéből máig nem lett jogszabály.
Legutóbb idén júniusban tartottak népszavazást Olaszországban az igazságszolgáltatás megújítására vonatkozóan olyan témákban, mint az előzetes letartóztatás kérdése, a bírák és az ügyészek közötti szakmai összeférhetetlenség. Szavazhattak az olaszok továbbá arról is, hogy szeretnék-e, ha eltávolítanák pozícióikból az elítélt politikusokat. A júniusi népszavazáson azonban nem lett meg a szükséges többség, így az eredménytelenül zárult.
Kép: Alberto PIZZOLI / AFP