„Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót” – szerepel a népmesében. Mi magyarok különösen szívesen sózunk, a WHO által előírt napi ajánlást négyszeresen is túllépjük. Pedig a túlzott sófogyasztás komoly következményekkel jár: növeli a vérnyomást, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, továbbá az elhízás, a krónikus vesebetegség és a gyomorrák is összefüggésbe hozható vele. Dietetikust kérdeztünk.
Megdöbbentő kutatási eredményt közölt a minap a The Guardian – szúrta ki a Portfolio. Egy több, mint ötszázezer középkorú briten végzett tanulmány megállapította, hogy a só hozzáadása az ételekhez az asztalnál összefügg a korai halálozással.
mint a nem utánsózók esetében. Az utófűszerezés a férfiak esetében több mint két évvel, a nőknél pedig másfél évvel csökkenti a várható élettartamot. Az ötszázezer britet kilenc éven keresztül követték a vizsgálat során.
„Nem lepett az eredmény, mivel tudjuk, hogy a túlzott sóbevitel nagyon komoly következményekkel jár: növeli a vérnyomást, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, továbbá a vesebetegség és a gyomorrák is összefüggésbe hozható vele” – mondja lapunknak Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője. Mint felhívja a figyelmet, valószínűleg
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott maximális sóbevitel 5 gramm naponta, amely egy teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet által 2009-ben végzett kutatás szerint ezt a nők több, mint két és félszer (12 gramm), a férfiak pedig három és félszer (17,2 gramm) lépik túl – rögzíti a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.
„Az a baj, hogy ez a szorzó nemcsak a felnőttekre, de a gyermekekre is érvényes” – hangsúlyozza Antall Emese. Mint mondja, a túlzott sófogyasztás is hozzájárul ahhoz, hogy egyre fiatalabb korban jelenik meg a magas vérnyomás betegségként, bár ebben vastagon szerepet játszik az elhízás és a mozgásszegény életmód is.
Szerinte a túlzott sófogyasztás nagyrészt rossz szokás, amit továbbörökítünk az utánunk következő generációnak. Gyakran még az ételt sem kóstoljuk meg, már sózzuk is dögivel.
„Még a népmesében is az szerepel, hogy »úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót«”
– jegyzi meg, hozzátéve, a magyarok többsége – főleg az idősebb generáció tagjai – a mai napig három fűszert használ leginkább: sót, borsot és pirospaprikát. Az ételválasztásnál az ár mellett az íz a legfontosabb szempont még a mai napig is, az egészségtudatos szempontok sokaknál a sor végén kullognak. A helyzetet nehezíti, hogy a túlzott sófogyasztás hatásai akár harminc év múlva jelentkeznek, fiatalon pedig hajlamosak vagyunk ezzel nem számolni.
Ami a gyerekek menzai sófogyasztását illeti, valamelyest javult a helyzet az EMMI közétkeztetésre vonatkozó, 2014-es rendeletét követően. A 2015. januárjától életbe lépett, az év szeptemberétől kötelezően alkalmazandó szabályozás előírja a különböző élelmiszerek felhasználási gyakoriságát, valamint tartalmaz a nyersanyagok mennyiségére, az adagolásra vonatkozó előírásokat.
A jogszabály rögzíti, hogy minden nap kell tejet, tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt, és gabonaalapú, ezen belül teljes kiőrlésű élelmiszereket adni, viszont korlátozza az „üres kalóriát” tartalmazó cukrozott ételeket, italokat és a sófogyasztást is. A rendeletnek köszönhetően a menzaasztalokról eltűntek a só- és cukortartók.
Arról, hogy a gyakorlatban hogyan valósult meg a szabályozás, a 2017-ben készült Országos Iskolai Menzakörkép ad némi tájékoztatást. A vizsgálatba 134 iskolát vontak be, és a sófogyasztás kapcsán megállapították, hogy
„többségében jelentősen sikerült” az étrendek átlagos sótartalmát csökkenteni átlagosan 6,7 grammra,
ami jelentősen alacsonyabb érték a 2013-ban mért 8,6 grammnál. A legalacsonyabb sótartalomérték 4,3 gramm volt – ezt egy észak-alföldi iskolában érték el –, de akadt olyan intézmény is, ahol nem sikerült 10 gramm alá csökkenteni ezt. Kedvező változás volt az is, hogy míg a rendelet előtt az étkezőasztalokra az iskolák 15 százaléka helyezett ki sószórót, addig 2017-re már csak négy százalékuk.
Összességében elmondható: az iskolákban elindult némi pozitív tendencia, ami a sófogyasztás mértékének korlátozását illeti, persze, van még hova fejlődni.
Nyitókép: AFP
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
Ünnepélyes keretek között, telt ház előtt tartotta diplomaátadó ünnepségét a Mathias Corvinus Collegium június 11-én budapesti központjában. A végzős hallgatókat Szalai Zoltán főigazgató, Orbán Balázs kuratóriumi elnök és Tombor András alapító köszöntötte, akik a tudás, a közösség, a nemzeti identitás és a tehetséggondozás jelentőségéről beszéltek.
