A Donyecki-medencét akarta volna „felszabadítani”, ahogyan állítja? – kérdezi az újságíró. Az utóbbi két hónap eseményei azt mutatják, hogy a végén elkerülhetetlenül felmorzsolódnak az ukrán egységek a tízszer nagyobb tűzerővel rendelkező ellenféllel szemben. Ez sem éppen a tárgyalásra ösztökéli Putyint.
Az sem játszhat szerepet, hogy netán valamilyen gazdasági előnyhöz jut, ha megszűnnek az összecsapások – teszi hozzá. Az oroszok hatalmas pusztítást végeznek, ami nem azt támasztja alá, hogy gazdaságilag szeretnék felvirágoztatni az elfoglalt területeket. A lakosság szívós ellenállása
pedig hosszabb távon is jelentős orosz katonai és adminisztratív forrásokat köthet le.
A belpolitikai szempontokat is nyugodtan ki lehet lőni az okok közül, állapítja meg, hiszen semmi sem utal arra, hogy destabilizálódna az orosz rezsim, éppen ellenkezőleg. Ily módon a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a Kreml – nagyjából belarusz mintára – vazallus szerepet szán Ukrajnának. Ehhez pedig nemigen van szüksége arra, hogy egyhamar leüljön tárgyalni a békéről.
A Neue Zürcher Zeitung cikkének végkövetkeztetése az, hogy az orosz államfőt szinte semmi sem ösztökéli a párbeszédre. Ezért jönnek Moszkvából teljesíthetetlen követelések, amelyek csupán a látszat kedvéért hangoztatják a dialóguskészséget.