Szivárványos kampányt indított a legnagyobb honi kerékpáros civil szervezet, a Magyar Kerékpárosklub. A bringások a forró nyár közeledtével kevésbé a kerékpárutakkal és a vízvételezési lehetőségek bővítésével, inkább a gendertematikával foglalkoznak: úgy látják, itt az ideje, hogy támogatólag lépjenek fel a kétes hírnevű Budapest Pride oldalán.
A szervezet a napokban #budapestpride hashtaggel osztott meg bejegyzést közösségi oldalán (Facebookon a cikk írásakor 51 ezer követőjük van), amelynek illusztrációja egy szivárványos kerékpársáv. (Hasonló kerékpársávokat korábban több európai nagyvárosban, így Berlinben, Amszterdamban, Párizsban és Londonban is átadtak.) A bejegyzést eredetileg a Velo Budapest készítette, a szöveg pedig egyenlőségjelet tesz két, szerintük nehéz bejelentés („coming out”) között.
A bejegyzés szerint pontosan ugyanolyan kihívás bevallani, hogy valaki férfiként a fiúkat szereti, mint azt, ha elmúlt harminc éves és még mindig nem tud kerékpározni. Hogy miért ez a párhuzam merült fel a szerzőben, amikor arról kívánt értekezni, hogy megtanulni kerékpározni sohasem késő, azt nem tisztázta pontosan, ugyanakkor határozottan állítja, hogy mindkettő természetes dolog.
A cikkben szereplő állítást (tudniillik, hogy a heteronormatívtól eltérő szexuális identitás velünk született lenne és azt külső tényezők nem alakítják) már a Mandiner hasábjain is többször tételesen megcáfoltuk, a terület jól dokumentált kutatásainak bemutatásával. A szöveget egyébként az a Kanicsár Ádám András újságíró jegyzi, aki öndefiníciója szerint „LMBTQ-aktivista és harcos” – azaz e kérdésben nem független és nem objektív.
Kritikusok most arra figyelmeztetnek: amint azt a magyar közvélemény is megtapasztalhatta,