LMBTQ-érzékenyítést vállalt a Kerékpárosklub

Szivárványos kampányt indított a legnagyobb honi kerékpáros civil szervezet, a Magyar Kerékpárosklub. A bringások a forró nyár közeledtével kevésbé a kerékpárutakkal és a vízvételezési lehetőségek bővítésével, inkább a gendertematikával foglalkoznak: úgy látják, itt az ideje, hogy támogatólag lépjenek fel a kétes hírnevű Budapest Pride oldalán. 

A szervezet a napokban #budapestpride hashtaggel osztott meg bejegyzést közösségi oldalán (Facebookon a cikk írásakor 51 ezer követőjük van), amelynek illusztrációja egy szivárványos kerékpársáv. (Hasonló kerékpársávokat korábban több európai nagyvárosban, így Berlinben, Amszterdamban, Párizsban és Londonban is átadtak.) A bejegyzést eredetileg a Velo Budapest készítette, a szöveg pedig egyenlőségjelet tesz két, szerintük nehéz bejelentés („coming out”) között. 

A bejegyzés szerint pontosan ugyanolyan kihívás bevallani, hogy valaki férfiként a fiúkat szereti, mint azt, ha elmúlt harminc éves és még mindig nem tud kerékpározni. Hogy miért ez a párhuzam merült fel a szerzőben, amikor arról kívánt értekezni, hogy megtanulni kerékpározni sohasem késő, azt nem tisztázta pontosan, ugyanakkor határozottan állítja, hogy mindkettő természetes dolog. 

A cikkben szereplő állítást (tudniillik, hogy a heteronormatívtól eltérő szexuális identitás velünk született lenne és azt külső tényezők nem alakítják) már a Mandiner hasábjain is többször tételesen megcáfoltuk, a terület jól dokumentált kutatásainak bemutatásával. A szöveget egyébként az a Kanicsár Ádám András újságíró jegyzi, aki öndefiníciója szerint „LMBTQ-aktivista és harcos” – azaz e kérdésben nem független és nem objektív.

Kritikusok most arra figyelmeztetnek: amint azt a magyar közvélemény is megtapasztalhatta,

Megint mások arra figyelmeztetnek, hogy még az erőteljes keresztény gyökerekkel rendelkező Írországban is rövid idő alatt sikerült teljesen megfordítani a társadalom hozzáállását, amit szintén sok esetben szolgáltak egyébként sportra, vagy egészséges életmódra szakosodott civil szerveződések. Egy az online térben indult aláírásgyűjtés keretében mostanra nyolcezer ember fejezte ki nemtetszését a kerékpáros érzékenyítéssel szemben. 

A Mandiner az ügyben megkereste a Magyar Kerékpárosklubot is. Többek között arra voltunk kíváncsiak,

Megkérdeztük, utólag is jó ötletnek tartják-e, hogy ez a poszt a közösségi oldalukon is megjelenhetett, illetve hogy tervezik-e a poszt visszavonását.

Rákérdeztünk továbbá arra is, milyen bejegyzéseket adtak közre, valamint terveznek közreadni a hagyományos családmodell népszerűsítése (más megközelítésben: a sokszínűség hagyományosabb árnyalatai) érdekében. Hivatalos megkeresésünkre a szervezet válaszolt, amit technikai okok miatt cikkünk megjelenése után kaptunk meg.

Bár a fenti kérdéseinkre nem kaptunk konkrét válaszokat (kivéve, hogy nem tömegsport-szervezetként, hanem érdekképviseleti szervezetként azonosítják magukat), a Kerékpárosklub nevében Kádár Melinda tisztelettel figyelmünkbe ajánlotta az alábbiakat:

„A Kerékpárosklub rendszeresen oszt meg egyéni történeteket, amikben emberek mesélnek a kerékpározás elkezdéséről. Az Önök által kiemelt bejegyzésben a szerző szexuális irányultságánál számunkra sokkal fontosabb, hogy ledöntsük a felnőttkori kerékpározás tanulás tabuját. 32 évesen megtanulni bringázni nem ciki, sőt minden újabb kerékpározó segít élhetőbbé tenni Magyarországot, úgyhogy örülök nekik világnézettől függetlenül.

A Kerékpárosklub sokat dolgozik a tévhitek lebontásán és a kerékpározás oktatásán. Ezért készített nagy sikerű oktatóvideókat, teszi online is elérhetővé Kisokosát és szervez Bebiciklizés oktatóprogramokat.”

Nyitókép: Facebook