Szakértő döntéshozók és intézményvezetők ültek az MCC nagyszínpadán, és tettek kísérletet a felsőoktatás jövőjének megfejtésére. A beszélgetés során egészen éles és kritikus mondatok is elhangzottak, a prímet kétségkívül Böszörményi-Nagy Gergely vitte, a Brain Bar alapítója, a Design Terminal vezetője és a MOME - Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alapítványi elnöke, akinek a címadó mondatot is köszönhetjük, de kemény volt az is, amiket Hernádi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartói joggal rendelkező alapítvány kuratóriumának elnöke, a MOL elnök-vezérigazgatója feszegetett, míg Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős volt kormánybiztos általános tapasztalataival, Orbán Gábor, a Semmelweis Egyetem fenntartói joggal rendelkező alapítvány kuratóriumának elnöke elsősorban ipará gi szemszögből világította meg a korábbi helyzet tarthatatlanságát. 

Minimum: te se vársz el, én se várok el tőled semmit

„Többször, több kormány kísérelte meg az egyetemeket közelebb vinni a piachoz és a hallgatókhoz, kimozdítani a kicsit begyöpösödött helyzetből” – fogalmazott Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős volt kormánybiztos, aki szerint a teljesítményelvárás hiánya miatt alakult ki. Ez volt a „lex minimi” következmény: ha te hallgató nem kéred számon, hogy miért nem készülök fel az órára, én se kérdem tőled, miért nem készülsz fel a vizsgára.

Nehézség volt, hogy a kancellári rendszert a rektorok beavatkozásként élték meg, amiből állóháború lett; a MOME és a BCE is innovatívabb szisztémát vezetett be. A cél volt mozgásba hozni a magyar felsőoktatást, hiszen a felsőoktatási intézmények az innováció zászlóshajói. A modellváltás az intézmények kétharmadában megvalósult – értékelte Stumpf, aki szerint a modellváltás „nem orvosság, de lehetőség”. A minta a finn, svájci és osztrák modellek voltak; egyébként mindenhol ott van az állam, de az egyetemek is próbálnak a piac felé elmozdulni.

Befelé fordulás helyett előremenetelés

Az egyetemek felügyelet nélküli költségvetési intézményként működtek Hernádi Zsolt szerint, s sokszor egy-egy személytől függtek a dolgok; befelé fordultak az egyetemek és hiányzott a verseny és a versenyképesség; a MOL vezérigazgatója a Corvinussal példálózott, amely viszont már nemzetközi terepen versenyez, mondván, a lábukkal szavaznak a fiatalok, ha nem kapnak versenyképes tudást. Ehhez kell a teljesítményalapú bérezés, a minősítés, erőltetett differenciálással, elképzelhetetlen lett volna a korábbi struktúrában. „Ekkora szabadságot a fenntartói kuratóriumok sehol nem élveznek, mint nálunk – ez egy esély a kiugrásra, de ezzel élni is kell”.

A modellváltás nagy nyertesei az egyetemi dolgozók. Nem csak a kutatók, oktatók, de a támogató dolgozók is, hiszen közelebb kerültek a döntéshozók hozzájuk – vélte Böszörményi-Nagy Gergely. „Elképesztő, hogy bírták a régi rendszerben ilyen sokáig az egyetemek”, néhány fős minisztériumoknak kellett mindennel tisztában lenniük és fenntartói válaszokat találniuk – ehhez képest, érzékeltette Böszörményi-Nagy a kontrasztot, most minden egyetemhez van egy csak ezzel foglalkozó kuratórium. Az eredmények közé tartoznak a jelentős béremelések a felsőoktatásban, „mi büszkék vagyunk az esetenként 196 százalékos béremelésre, ehhez senkitől nem kellett engedélyt kérnem, ez is bizonyítja, hogy ez egy valódi autonómia”. A fenntartó stratégiát hoz, de havi szinten párbeszéd van az egyetem közösségével – példálózott.

ami nyomás alá helyezi az intézményeket, hogy növeljék a színvonalat – vélekedett Orbán Gábor, aki szerint a külföldieknek és a saját elit gimnazistáinknak is versenyképes szolgáltatást kell nyújtani. A stratégia három irányú: a fizetős oktatás a külföldieknek, a fizetős betegellátás klinikai téren és az ipari K+F-be való bekapcsolódás, hiszen ma már az innováció természetes közege az intézmények közötti tér. Ehhez nyitottság kell, ami az egyetemeknél a modellváltás nyomán indult meg. „Ebben a MOME áll a legjobban az összes egyetem közül” – méltatta egy kicsit Böszörményi-Nagyot.

A moderátor felvetette, nem lett volna elégséges némi törvénymódosítás az alapítványalapítások helyett; erre válaszolva Stumpf kifejtette,  korábban számos törvényi változás volt, de látható volt, hogy nem a szabályozási változás, hanem a felelős vezetők le tudták váltani az arctalan bürokráciát, kockáztatják a presztízsüket, és számon kérhető, hogy mi folyik egy egyetemen. Látható volt, hogy mentalitásváltás kell: a nemzetközi versenyképességhez a hallgatók vonzása és a digitális kor kihívásainak megfelelés kell. Az egyetemek hordozzák és megújítják a magyar kultúrát, ez fontos felelősség, és most legalább van egy indulási lehetőség számukra.

– fűzte hozzá Böszörményi-Nagy, aki hozzátette, az is fontos, hogy mindenki azzal foglalkozhat, amivel ért: a rektornak nem kell jó gazdasági menedzsernek lennie, a gazdálkodással abban profi emberek foglalkoznak transzparens módon, a MOME riporting rendszere bármely vállalatnál megállná a helyét, a káosz és a transzparencia hiánya helyett – fogalmazott. Ez azoknak is fontos, akiknek az intézményhez nincs közük, hiszen ott vannak az adóforintjaik, amiket nem mindegy, hogy ki és milyen szempontok szerint költi el.

„Ha a naptári év fétisétől meg lehet szabadulni, az mindenféle elvont gazdálkodási szabadságnál többet ér”. öt-tíz éves távon is lehet gondolkodni, nem úgy, hogy „csak éljük túl a félévet”.

A moderátor felvetette a hatalomtechnikával kapcsolatos vádakat, illetve, hogy miniszterek ülnek a különböző kuratóriumokban döntéshozóként.

A fenntartó úgy működik, mint egy cégnél az igazgatóság: rendelkezik a vagyon felett, a jó gazda módjára. Meg kell nézni, van-e hozzáadott értéke, elkötelezettsége annak, hogy az adott személy ott ül, vagy van-e valami ellene, ami érdemi és nem általánosság. Viták persze mindig vannak, őrületes viták, de az visz előre, akár az ösztöndíjak, akár a belső struktúrák átalakítása, de mindenki azzal a tudattal ül ott, hogy előre akar vinni a dolgot. Reagált Stumpf felvetésére is: nem lesz jó mindenkire ugyanaz a kabát, a felvételi megváltoztatásával visszakapták az egyetemek, hogy milyen képességeket akarja díjazni, nyelvtudást, vezetői képességet, sportot. „Ezt a szabadságot most visszakaptuk”.

Autonómia felszámolása, fideszes einstand – sorolta Stumpf a vádakat, amelyeket, mint mondta, az elmúlt évek cáfoltak. Olyan emberek vannak a kuratóriumokban, akiknek van szakmai és felsőoktatási tapasztalatuk is, ez nyugati egyetemeken is gyakorlat, mondta, hozzátéve: az SZFE kapcsán jött félelmek egyik egyetemen sem jelentek meg.

A bölcsész-szakok és a művészet háttérbe szorulása kapcsán Böszörményi-Nagy kifejtette, valóban van olyan vélekedés, amely a természettudományok irányába tolta a fiatalokat Nyugaton, és tényleg probléma, hogy egyes területekről szakemberek hiányoznak, 30 ezer körüli programozó hiányzik, más szakmákban ugyanígy van, az orvoshiány is közhely. Ugyanakkor számos kihívás van, aminek az értelmezéséhez, kezeléséhez kell a klasszikus tudás.

A bölcsészeknek számos olyan képessége lehet, az ítélőképesség, analitikai képesség, kreativitás, amire szükség van a mai problémák megoldásához, egy vállalatban, egy kormányzatban és a tudományban is.

– fogalmazott, külön-külön nem tudunk előre lépni. „A 21. században ezek fúziója kell – a finn ALTE egyetem receptje az volt, hogy az ottani BME, Corvinus és MOME egyesült”, fogalmazott, hozzátéve: indul a MOME és a SOTE első projekte a 3D nyomtatás orvosi alkalmazása terén.

Szóba került Jaksity György közgazdász beszéde is, ennek kapcsán Hernádi közölte, „mindenkinek szíve joga elmondani a politikai véleményét, vagy jelentse be, hogy mozgalmat indít, azonban ami itt történt, hogy egy diplomaosztót valaki erre használja ki, ízléstelenség.

Vissza a jövőbe

Végül jött a legkeményebb válaszokat provokáló kérdés:

Addig rendben, hogy mindenki a fokozódó versenyt említette, Orbán például a sztenderdek emelése, az érdekeltség megteremtése és az infrastruktúra fontosságát említette, beleértve az ipari kutatás-feljesztés kapcsolódását, Hernádi pedig azt, hogy tovább kell terjeszteni a magyar modellt, illetve nemzetközi szintre emelni a teljesítményünket, Stumpf pedig az állami szerepvállalás a és a piac viszonyát boncolgatta; 

Böszörményi-Nagy viszont tapsot kiváltó hozzászólásában kifejtette:

ugyanakkor az egyetemek feladata az, hogy értelmes irányba tereljék a fiatalokat, mert most „számos jó eszű fiatal foglalkozik teljesen értelmetlen dolgokkal” a marihuánatermesztés piacától a kriptovalutákig.

Márpedig ha azt akarjuk, hogy Magyarország jó hely legyen 2050-ben, akkor ezekre a jó agyakra szükség van. Vagyis, mint mondta,