Nagyon sok kiaknázatlan potenciál rejlik a roma nőkben

Oláh Anna Tápióbicskén született egy klasszikus cigánytelepen, ahol borzasztó szegénységben éltek. „Édesanyámnak nagyon nehéz élete volt, vályogvetőként dolgozott a nyolc gyermeke mellett, édesapám pedig nem minden esetben viselkedett úgy, ahogy az elvárható lett volna tőle. Emlékszem, ennek hatására már kisgyerekként megfogalmazódott bennem, hogy én ezt biztosan másképp akarom csinálni, ki szeretnék törni ebből az állapotból. Ugyanakkor tudtam, hogy mindezt úgy szeretném meglépni, hogy közben megtartom az identitásomat és a saját közösségemet” – emlékezik vissza.

Anna tizennégy éves korában kezdett dolgozni, hogy segítse a családját anyagilag – első munkahelye a Fővárosi Gázműveknél volt, ahol elmondása szerint

hogy le fog tudni érettségizni. Így is lett, s ezért a mai napig hálás nekik. 

„Tulajdonképpen ezután kezdett kinyílni számomra a világ. Rákaptam a tanulás ízére, és arra a szabadságra, amit ez nyújt – hogy nem feltétlenül kell takarítóként dolgoznom, amikor van más út is.”

Következő lépésként felvételizett a Bárczi Gusztáv Tanárképzőre, ahová felvették, majd az ELTÉ-n szociálpolitikát végzett, innen pedig nyílegyenes út vezetett az egri főiskolára. „Így végül három diplomát szereztem. Mindeközben pedig férjhez mentem, és a hagyományos cigány családmodellel ellentétben egyetlen kislányom született.”

Anna elmagyarázza: a cigány kultúrában a nőknek nem az a fajta szerep van megírva, amit ő – és most már egyre több roma nő – megélhet. Az ő kultúrájukban a nő feladata a család összetartása, a gyerekek nevelése, a férj kiszolgálása. Nagyon korán kezdenek családi életet élni, hiszen úgy vélik, egy nő attól értékes, minél előbb családot alapít és gyermekeket szül.

„Ahol a családban nincs értéke a tanulásnak, sokkal nehezebb kitörni. A mi szerepeink nem arra vannak predesztinálva, hogy karriert fussunk be. Éppen ezért nagyon sok kiaknázatlan potenciál rejlik a roma nőkben” – mondja Anna, akit elmondása alapján

a származása vagy a neme miatt.

„Pont az ellenkezőjét éltem meg – nagyon vigyáztak rám és támogattak. Szinte mindenhol azt éreztem, a szakembert látják bennem, nem azt, hogy egy cigány nő ül az íróasztal mögött. Azt gondolom, az ember annyit kap vissza, amennyit ad.”

Annában a tanulással töltött évek során tudatosult, hogy mindenképpen a saját cigány testvéreiért szeretne tevékenykedni. Ahogy fogalmaz: a Jóisten megadta neki az ehhez szükséges tudást. Anna 2020 óta vezeti a kecskeméti Biztos Kezdet Gyerekházat, ahol professzionális módon és óriási alázattal tudja végezni ezt a szolgálatot. Céljuk, hogy a 0-3 éves korú gyermekeket nevelő édesanyákat és az áldott állapotban lévő kismamákat segítsék.

Az országban körülbelül 180 ilyen ház működik jelenleg – tulajdonképpen

Mire az innen kikerült kisgyerekek óvodába kerülnek, olyan szocializációs folyamaton mennek át, ami zökkenőmentessé teszi a beilleszkedésüket. 

A kecskeméti gyerekházba eleinte csak roma nők és asszonyok jártak, mára azonban már nem így van. „Nem roma anyukák is egyre többen jönnek hozzánk, ez pedig óriási dolog, hiszen van mit tanulnunk egymástól. Nagyon jó hatással van egymásra a roma és nem roma anyuka, a babák pedig önfeledten játszanak együtt, ami szintén egy csoda” – mondja Anna, majd kiemeli: a házba érkezők minden segítséget megkapnak, a gyermekek fejlesztéstől a szülői kompetenciák megerősítéséig. 

„Amikor belecsöppentem, eleinte nem igazán tudtam, miről is szól ez pontosan, de mára úgy érzem, a Jóisten ezt nekem találta ki. A hozzánk érkező nők nagyon terheltek, de az, hogy bejönnek, megerősítést, biztatást, segítséget vagy ölelést kapnak, rengeteget jelent nekik. Biztos pont vagyunk az életükben itt a szegregátumban.”