Folytatódik az MCC rendezvénysorozata, melynek keretében az új kormány miniszterei vázolják fel az előttük álló feladatokat. Ezúttal Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter beszélt az aktuális kihívásokról és az új megoldásokról.
Mint ismert, Nagy korábban két évtizedet töltött a jegybanknál, 2020-as távozását megelőzően Matolcsy György elnök mellett dolgozott mint az MNB monetáris politikáért, pénzügyi hitelösztönzéséért felelős alelnöke.
A miniszter a mostani időszakot viharos vizeken való evickéléshez hasonlította, és a következő négy évnél nem is tekintene tovább, hiszen a mostani idők próbára teszik a közgazdászokat. Nagy már sok válságot látott, s bár minden válság különleges, a mostani annyira más, nehéz és meglepetésszerű, hogy sokat kell gondolkodni a kilábaláson. A recessziótól ma jobban kell félni, mint az inflációtól – szögezte le a miniszter.
Jelenleg magas inflációs környezetben vagyunk, amely megélhetési válságot jelent, ezt minden ország másképp kezeli. Az infláció nagy része globális eredetű, az élelmiszer és az energia hajtja. A gabona és az energia tolja fölfelé más szektorokban is az inflációt; meglepetés, hogy még mindig emelkedik, jóllehet az elemzők már rég fordulást vártak, de még tart a sokk. 1980 óta nem volt ekkora infláció, és még a fejlett piacokon is kétszámjegyű ennek mértéke. Nem kizárt, hogy az USA-ban is hasonló mértékű lesz az áremelkedés.
Nagy úgy véli, még nem jött el az inflációs folyamat vége.
A miniszter szerint újabb problémák várhatók, így az energia- és élelmiszerválság, mely még feljebb tolhatja az inflációt, tehát ez egy ördögi kör. A Fed agresszív kamatemeléssel reagál, és erősíti a dollárt, aminek hatására minden más fizetőeszköz gyengül. Így máshol az infláció emelkedik, hiszen a gyengülő árfolyam az importált inflációt növeli. A külföldi infláció és az árfolyamváltozásnak az összege adja össze az importált inflációt. Amerika kinyomja az inflációt a többi országba. Egyetlen dolog biztos, hogy a dollár erősödik, az euróval közel már a paritás.
A megélhetési költségek emelkednek, a reáljövedelem csökken, ahogy a családok tűrőképessége is. A fiskális mozgástér szintén csökken, és a szociális háló is gyengül. Az infláció elszegényíti a társadalom egyes rétegeit. Ezért a különböző országok elkezdték kezelni a jelenséget, Magyarország például magát az inflációt kezelte az árstopokon keresztül. Szlovénia és Horvátország ugyanúgy üzemanyagsapkával próbálkozott, Lengyelország áfát csökkentett és pénzt adott – azaz nem az inflációt kezelték, hanem a hatását, transzfereken keresztül. Csehország, Ausztria is ezt tette. Nagy felveti, hogy
a pénzosztás növelheti az inflációt, hiszen a kereslet így megvalósul egy magasabb ár mellett is.