Az Úr Szent Testének és Szent Vérének főünnepe a katolikus egyházban az oltáriszentség ünnepe: a katolikus hit szerint a Jézus által az utolsó vacsorán alapított szentségben (a szentmise során, az átváltoztatáskor) a kenyérből valóságosan Krisztus teste, míg a borból valóságosan Krisztus vére lesz. A Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön megtartott ünnepet épp azért alapította közel nyolcszáz évvel ezelőtt IV. Orbán pápa, mert egyes eretnek csoportok kezdték vitatni Jézus reális jelenlétét az eucharisztiában.
Magyarországon él túl
Az ünnep célja akkor és azóta is az eucharisztikus Jézus melletti ünnepélyes hitvallás, amelynek az alkalomra írt imádságokon kívül a leglátványosabb eleme a körmenet. Úrnapján (illetve az azt követő vasárnapon) a hívek az oltáriszentséget kezében hordozó pap vezetésével kilépnek a templomból és felmutatják településüknek hitük szent titkát: a velünk élő Jézust. Hasonlóra csak húsvétkor, a feltámadást ünneplő körmenet során kerül sor.
Az ünnep történeti hátterét érintő érdekesség, hogy annak fénye már rögtön IV. Orbán halála után fakulni kezdett, csupán néhány németajkú egyházmegyében folytatták az akkor még fiatal hagyományt – no és itt, Magyarországon. A korabeli magyar egyház talán nem is volt pontosan tudatában, milyen örökséget hagyományoz az egyetemes egyházra, hiszen pontosan negyven esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy V. Kelemen újra középpontba állítsa az oltáriszentség tiszteletét, s annak részeként az Úrnapja ünneplését. Azaz a katolicizmus egyik főünnepe gyakorlatilag hazánkban „élt túl”, amíg nagy erővel terjedni nem kezdett a világegyházban.
Virágszőnyegeken lépked az Úr
A körmenet, melynek során a cél Jézus felmutatása a világnak, s a világ hódolata Jézusnak, az idei évben különösen erőteljes szimbolikával bír. A processzió négy, ünnepélyesen feldíszített, a négy égtáj felé forduló oltárnál áll meg, melyeknél a pap az evangéliumból olvas fel részleteket, majd pedig szentségi áldást ad a közösség tagjainak.
Ez az áldás hagyományosan oltalmat kér a természeti csapások és a háborúk ellen
– Európában hosszú évtizedek teltek el anélkül, hogy utóbbira valós, közeli veszélyként gondoltak volna a hívek, miközben keresztet vetettek.