Az orbánozásból annyi jut el a választókhoz, hogy mi ellenségei vagyunk a kormánynak

„Az ellenzék választási kudarca után nem elbujdokolt, hanem két nap múlva kiállt fogadóórát tartani a Széll Kálmán (volt Moszkva) térre.
Azóta már 14-15 vidéki helyszínen jártam. Ez számomra is munkaterápia és gyászterápia. Volt, aki a vereség után otthon bezárkózott, volt, aki a fejét fogta egy irodában, én pedig elmentem az emberek közé.

Mit tapasztalt?
Szeretném megérteni – meg kell értenem –, hogy közel 3 millió ember miért szavazott a kormányra. Úgy hirdettem meg a rendezvényeket, hogy a fideszes választókat arra bátorítottam, jöjjenek el ők is. Így lett, szép számmal jöttek. Időnként akadtak feszültségek, a jelenlévő ellenzékiek vehemensen szidták az Orbán-kormányt. Kértem, hallgassuk meg azoknak az álláspontját, akik a szavazók többségét alkotják Magyarországon. Érdekes beszélgetések alakultak ki. Nem véletlen, hogy én magam is stílusváltást parancsoltam magamra.

Ne csigázzon: mit mondtak a fideszesek?
Rá kellett jönnöm, az orbánozásból csak annyi jut el a választókhoz, hogy mi ellenségei vagyunk a kormánynak, de nem tudunk alternatívát felmutatni. Alapvetően két nagy csoportot lehet megkülönböztetni. Egy harmincas éveiben járó miskolci férfi elmagyarázta, hogy ő – bár nem hűséges Fidesz-szavazó – úgy ítélte meg, akkor lesz a családja egzisztenciális biztonságban és fejlődési pályán, ha marad a kormány. Fogalma sincs, hogy a másik oldaltól mit várhatna, az ellenzéket katyvasznak látja. Az ehhez hasonló véleményekben gyakran előjött, hogy »annyi mindent kaptunk az elmúlt években«. Ezek alkották az egyik nagy csoportot. A másik nagy csoporthoz tartozók elmondták, hogy nem szeretik azt, ami van, de most, amikor a háború miatt komoly gazdasági és biztonsági kihívásokkal kell megküzdeni, jobban bíznak az »erős kezű Orbánban«. Ez a kétfajta vélemény cunamiként jött velem szembe. Hozzáteszem: azok, akikkel találkoztam, nem a Fidesz törzsszavazói. Ha az ellenzék képes lesz újraértelmezni magát, bármikor elhozhatók a kormánytáborból.

A Fideszben hosszú ideig irigykedve beszéltek arról, hogy a szocialistáknak mennyire erős a »társadalmi beágyazottsága«. Hova tűnt a háttérbázis?
Az összes ellenzéki párt – beleértve a sajátomat is – egy szűk elitnek politizál. Meg akarja nyerni az újságírók, az ATV-be bejáró elemzők kegyeit. Valójában minden politikai erő elfelejtette a széles társadalmi bázis építését. Nekem az a megfejtésem, hogy akkor tudunk újjászületni – az MSZP-re gondolok –, ha az emberközeliséget vissza tudjuk hozni a politikai hétköznapokba.”

Nyitókép: MTI/Kovács Attila