Tudomásul kell vegyük, kis párt lettünk

„Azt írta május 5-én, hogy az ellenzéki oldalnak őszintén be kell ismernie, »nem értjük az ország másik felét«. Biztos, hogy a másik felét? Ha a Mi Hazánkot is odaszámítjuk, akkor a jobboldalnak bőven kétharmad fölött van a választás után a támogatottsága, és valószínűleg a szuverenista politikának is, mert ez egy hangsúlyos elem volt a kampányukban.

Ennél azért nyilván bonyolultabb a képlet. A Mi Hazánk nem tudom, hogy fog viselkedni a következő években, de hogy egyébként a rendszer terméke, az biztos. A centrális erőtérhez hozzátartozik, hogy legyen tőle még jobbra valaki. Egyébként aggodalommal néztem a híreket a Huxit Pártra átnevezett egyszemélyes és nyilvánvalóan a Fidesz által létrehozott, támogatott vagy kizsarolt pártra. Ezzel megint az a célja a rendszernek, hogy a társadalom egy részében megfogalmazódó, életveszélyes, az Európai Uniót elhagyni szándékozó politikai gondolatot egy párt mögé besorolva tesztelje a közvéleményt. Visszatérve, igen, azt gondolom, hogy az ország másik felét meg kell értenünk. Ezért járom a választások másnapjától kezdve az országot – mintha nem is lett volna április 3. –, ugyanabban a menetrendben, minden nap városról városra. Szándékosan nem párttaggyűlésekre megyek, hanem kiülök a két kis kempingszékemmel, amit a teraszról beraktam néhány hete a csomagtartóba, és két-három órákat ülök egy főtéren. Jönnek az emberek és beszélgetnek, fideszes szavazók is.

A személyes politikában lesz változás a választási eredmény után? Ha azt látja, hogy az emberek nagy többségben nem azt támogatják, amit ön egyébként helyesnek vél, akkor megváltoztatja a politikáját? Mert ha jól értem, ezeknek a kiüléseknek az az értelme, hogy meg akarja érteni, miért gondolják mások meggyőződéssel azt, hogy nem az a jó irány, amit ön visz.

Attól, hogy meg akarom érteni, még nem biztos, hogy meg akarok felelni az elvárásaiknak. A megértés azt szolgálja, hogy rájöjjek arra, hogy az én igazam, az a jövő, amit én gondolok a magyarságnak, a családjainknak, a gyermekinknek, az a jó, az az igaz. De ha ezt nem tudtuk megértetni, nem tudtuk elfogadtatni, nem tudtuk többségi állásponttá tenni, az azt jelenti, hogy változtatnom kell nekem is, például a politikai stíluson. De ez nem azt jelenti, hogy csak azért, mert a többség másként gondolkodik, akkor én a többséggel megyek. Nagyon sokszor előfordult a világtörténelemben, hogy az ember tartósan kisebbségben volt, akár még illegalitásban is, mégis utólag a történelem bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik egy ideig kisebbségben voltak.

Most választás után vagyunk és a választásnak az a tétje, hogy kormányra kerülni vagy ellenzékben maradni. Abban általában a politikusok egyet szoktak érteni, hogy kormányra kerülni jobb, mint ellenzékben maradni.

Stílusban, például, valószínűleg én is túllőttem a célon. Azt hittem, és sokan hittük azt a politikai ellenzéki oldalon, hogy célra vezető egyfajta lájkvadász módjára egymásra licitálva a Facebook-posztokban szidni és a legfelkapottabb jelzőkkel illetni az Orbán-kormányt vagy éppen magát a miniszterelnököt. Hatalmas, több ezres lájkszámot el lehetett vele érni, de beszélgetve az emberekkel Hajdúdorogtól Érdig, Szombathelytől Miskolcig azt tapasztalom, hogy ez nem érdekli őket, ugyanis beárazták, ők tudják, hogy milyen a rendszer. Azt is tudják, hogy ez nem egy demokratikus rendszer. Azt is tudják, hogy túlsúlyban van a Fidesz, azt is tudják, hogy elképesztő mennyiségű pénzt vesz el a saját hobbijaira vagy a saját oligarcháira. A kérdés az, hogy ki tud többet nyújtani nekik az egyik napról a másikra való megélhetésben, biztonságérzetben, és ezt Orbán Viktornak hitték el, nem nekünk, ez a legfontosabb tanulság.

Tudja-e, hogy miért Orbán Viktornak hitték el, hogy az emberek mindennapi életének az a jó, ha ő kormányoz tovább és nem az, hogy az ellenzéki együttműködés kerül kormányra?

Van egy nagyon erős szociológiai háttere: sajnos Magyarországon, a mai magyar társadalomban is kialakult egyfajta kasztrendszer. Az emberek nem feltétlenül szeretik, de ez a kormány beárazta őket. Hogy is mondta az egyik vezetőjük? Mindenki annyit ér, amennyije van, és ahogy egyébként ez a Horthy-korszak Magyarországára és valamelyest a Kádár-korszakra is jellemző volt: aki beleszületett egy helyzetbe, nagyon apró kis állami segítségnyújtás mellett annak örül, ha a saját helyzetében egyik napról a másikra meg tud élni. Miért szavaz a közmunkás ezzel az elképesztő megalázó közmunkáért járó fizetéssel a Fideszre? Miért szavaz az a nyugdíjas társadalom a Fideszre, aki egyébként el tudja mondani, hogy mennyit vett el tőle az elmúlt 12 évben ez a rendszer? S még sorolhatnánk a társadalmi csoportokat. Egy tény, hogy miközben a polgáriasult városrészek akár Budapesten, akár vidéki városainkban az ellenzékre szavaztak nagyobb többséggel, az 1990-es évektől kezdve megbízhatóan az MSZP-re szavazó lakótelepek és a kiszolgáltatottabb embercsoportok lakhelyei a Fideszre szavaztak. Ez szociológiai kérdés, amit meg kell tudnunk magunknak magyarázni. Ez is talán más típusú politikát követel, mert az, hogy a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei a Fideszt választották, azt jelenti, hogy az ellenzékben nem látták az egyik napról a másikra való megélés lehetőségét. Ezek súlyos következtetések és nem elég magunkat azzal vigasztalni, hogy a gazdagabb Buda ellenzéki képviselőket választott. Ez nem vigasz. Én azon dolgozom, hogy a bérből és fizetésből élő papíron 4,7 millió magyar, a 2,5 millió nyugdíjas, a több százezer egyéni vállalkozó, sokszor kényszervállalkozó számára, akiknek úgy kell összeszedniük a betevőt és nem tudnak három-négy-öt hónapokra előre gondolkodni, vagy a több százezer közalkalmazottnak, akár a pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak a szociáldemokrácia nevében megfogalmazzuk azt, hogy szerintünk mit kellene másképpen tenni.

Az a magyarázatok között felvetődhet, hogy azért kap a kormány most már negyedjére kétharmadot, mert az embereknek, a magyaroknak tetszik, amit Orbán Viktor kormánya csinál?

Nem tetszik. Beszéltem olyan Fidesz-szavazókkal is, nem egy-kettővel, és ők sem szeretik azt, ami van, de ezt a mostani 6 + 1 pártos ellenzéket nem találták kellően megbízhatónak arra, hogy a gazdasági és háborús kihívás időszakában kormányképesnek gondolják. Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem vagyok közvélemény-kutató, nem vagyok elemző, politikusi érzésből mondom: a hárommillió mostani Fidesz-szavazóból bármikor lehet kétmillió, ha rájönnek, hogy át lettek vágva nagyon sok esetben.

Négy kétharmad után? Miért nem jöttek rá eddig?

Mert a Fidesz a tavaly késő ősszel fölvett hitelből az ön gyerekei jövőjét eladósítva, 1500 milliárd forintot osztott szét néhány hónap alatt. Hány és hány olyan családról tudunk, ahol azt mondták, hogy végül is ők jól élnek, van fix egzisztenciájuk, de olyat, hogy 700-800 ezer forint egyszer csak érkezik az államtól egy összegben, amit bármire elkölthet, ilyet generációk óta nem élt meg a család. Ezek kampányfogások, tudomásul kell vennünk, hogy a kormány ezt jól csinálta – 1500 milliárd forinttal eladósítva hosszú évtizedekre Magyarországot. De én is többet foglalkoztam európai parlamenti képviselőként az infláció helyett a korrupciós kérdésekkel, a jogállamiság kérdésével, szabadságjogi kérdésekkel, amelyek mint az oxigén, úgy kell nekünk, de közben a társadalom ezekre nem reagál. Vannak konkrét adataim, megmérettük, a korrupciós kérdés 17 százalékát érdekli az országnak, a jogállamisági problémák pedig 10 százalékát, ami szomorú. Ne mondja nekem senki, hogy ez így jól van, foglalkoznunk kell a kérdéssel, de sokkal többet kell a családok hétköznapi kérdéseivel, egészségügyével, oktatásával és a megélhetésével foglalkozni.

Mi hiányzott ön szerint a kormányképesség érzetéhez az ellenzéki oldalon? Mert ez nem egy definíciós kérdés, tele van az ellenzéki oldal kormányviselt képviselőkkel.

Nem tartom szakmailag kevésbé felkészültnek az ellenzék politikai derékhadát. Ismerem jól a kollégákat, képesek lennének bármilyen tárcát elvezetni, bármilyen terhet elcipelni. De így együtt az egész, ahogy lesütött rólunk, hogy ősszel több hónapon keresztül egymással vitatkoztunk listaállításról, közös programról, szerintem több hír jelent meg a sajtóban a közös program készítésének konfliktusairól, mint magáról a programról, nem volt jó.”

Nyitókép: Facebook