Mennyire megalapozottak Putyin háborús állításai?

A hagyományos moszkvai katonai parádén elmondott elnöki beszéd hét konkrét állítását fordítottuk magyarra, és ezek kommentálására kértük Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóintézete (SVKI) tudományos munkatársát, illetve Jójárt Krisztián tudományos segédmunkatársat.

***

1. „A haza védelme, amikor a fennmaradása volt a tét, mindig szent volt”. (...) „Ma, ahogy a múltban, ti a népünkért, a haza biztonságáért, Oroszországért harcoltok a Donbaszban.” (Putyin)

Csiki Varga Tamás: Miközben a haza védelme minden ország esetében jog (lásd: az önvédelemhez való jog az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye szerint), a Donbasz, mely egy szomszédos szuverén ország területe, és ahonnan nem fenyegették Oroszországot sem katonai, sem más értelemben, mégsem lehet „önvédelem” helyszíne. Oroszország négy nemzetközi szerződésben maga garantált Ukrajna függetlenségét és területi szuverenitását – számunkra a legemlékezetesebb az 1994-es Budapesti Memorandum –, most mégis támadólag lépett fel és katonai agressziót követett el.

Jójárt Krisztián: Az orosz elnök a most zajló háborút „elkerülhetetlen”, preventív intervencióként állítja be, miközben semmilyen közvetlen biztonsági fenyegetés nem leselkedett Oroszországra Ukrajna felől.

mely nem az orosz befolyási övezet része. Mindez egyébként világosan kiolvasható Putyin korábbi kijelentéseiből is, melyekben Ukrajna létezését kvázi történelmi hibaként aposztrofálja. Más szóval az orosz katonák nem a haza biztonságáért harcolnak, és nem is csak a Donbaszban, hiszen ott vannak Herszon határában is, ahogy néhány héttel ezelőtt még Kijev külvárosában nyomultak előre.

2. „A mi kötelességünk, hogy megőrizzük azok emlékét, akik legyőzték a nácizmust, és megbíztak minket azzal a feladattal, hogy legyünk éberek és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzuk egy újabb globális háború szörnyűségeit”. (...) „Minden jel arra mutatott, hogy az Egyesült Államok és talpnyalói által támogatott neonácikkal és a banderistákkal való összecsapás elkerülhetetlen”. (...) „Senki sem felejtheti el a II. világháború tanulságait, miszerint a kínzók, a halálosztagosok és a nácik számára nincs hely a világban.” (Putyin)

Cs.V.T.: Ezt a konfliktust a demokratikus államok által támogatott Ukrajna (ön)védelme és az autoriter, elnyomó putyini rendszer érdekszféra-politikája között zajlik, amelynek, miután gazdasági, majd politikai ösztönző eszközei sem maradtak arra, hogy Kijevet a saját oldalán tartsa, most katonai erővel igyekszik befolyását biztosítani. A második világháború tanulságait a most civileket gyilkoló orosz katonai egységek számára kellene feleleveníteni.

Csiki Varga Tamás

3. „Meghajtjuk a fejünket az odesszai mártírok emléke előtt, akiket 2014 májusában elevenen égettek el a szakszervezetek székházában, valamint azon idős emberek, nők és gyermekek emléke előtt, akik a neonácik kegyetlen és barbár bombázásában vesztették életüket a Donbaszban.” (Putyin)

J.K.: A Putyin által említett odesszai szakszervezeti székház felgyújtása valóban megtörtént, miután oroszpárti és a kijevi hatalmat támogató tüntetők összecsaptak egymással. A szakszervezeti székházat valószínűleg az épületbe dobott Molotov-koktélok gyújtották lángra, melynek következtében 48, az épületben tartózkodó oroszpárti tüntető vesztette életét.

az ukrán hatóságok vizsgálata pedig nem volt kellően alapos és pártatlan. Ebben az időszakban már megtörtént a Krím annektálása és folytak a harcok Kelet-Ukrajnában is, Moszkva pedig Odesszát is hasonló forgatókönyv keretében próbálta meg leválasztani Ukrajnáról. A kelet-ukrajnai harcokban akkor is mindkét oldalon jelentős civil veszteségek voltak, köszönhetően annak, hogy mindkét fél aktívan alkalmazta a nehéztüzérségét.

4. „Oroszország mindig egy egyenlő és oszthatatlan biztonsági rendszer létrehozását pártolta”. (...) „Tavaly decemberben felajánlottuk, hogy kössünk egy megállapodást a biztonsági garanciákról. Oroszország arra kérte a Nyugatot, hogy folytassunk egy őszinte párbeszédet annak érdekében, hogy lényegi és kompromisszumos megoldásokat találjunk, amely minden fél biztonsági érdekét figyelembe veszi. Hiába.” (Putyin)

Cs.V.T.: Oroszország nem őszinte párbeszédet kezdett decemberben, hanem katonai erődemonstrációval és háborúval fenyegetve igyekezett kizsarolni egy olyan új biztonsági architektúrát, amely nem csupán Ukrajna, hanem a kelet-közép-európai államok, így Magyarország biztonságát is csökkentette volna. Az orosz érdekszféra-politikában a térség államai nem tárgyalás alanyai, hanem az alku tárgyai –

arról, hogy önként bontsuk le azokat a védelmi kereteket, amelyek biztonságunk alapvető zálogát jelentik (a NATO-t).

J.K.: Az oszthatatlan biztonság elve – mely a Helsinki Záróokmányban is szerepel – azaz, hogy egyik ország sem növelheti saját biztonságát egy másik ország kárára, az orosz vezetés fő hivatkozási pontja. Nehezen értelmezhető, hogy Ukrajna vajon miként fenyegette volna a nálánál sokkal erősebb Oroszország biztonságát. Ráadásul a Helsinki Záróokmányban szerepel egy másik elv is, ez pedig a szuverén egyenlőség elve, vagyis, hogy minden állam szuverén módon egyenlő, és saját maga dönthet arról, kivel szövetkezik, milyen külpolitikát folytat. Ezt bár a Szovjetunió szintén aláírta, azaz vállalta ennek tiszteletben tartását, a putyini vezetés szerint azonban láthatóan mindez nem illeti meg Ukrajnát.

5. „Egy újabb büntető hadművelet volt formálódóban a Donbaszban, egy invázió a történelmi területeinken, beleértve a Krímet, nyíltan ez volt készülőben. Kijev kijelentette, hogy nukleáris fegyverekre fog szert tenni. A NATO-blokk aktívan építette katonai infrastruktúráit a velünk szomszédos területeken. Egy  teljes mértékben elfogadhatatlan fenyegetés jelent meg közvetlenül a határaink mentén”. (...) „Több száz külföldi tanácsadók kezdett Ukrajnában dolgozni, rendszeresen érkeztek a modern fegyverek a NATO-országokból. A fenyegetés napról napra nőtt.” (Putyin)

Cs.V.T.: 2014 óta

Fel lehet róni, hogy Ukrajna miért igyekezett védekezni és megerősíteni védelmi képességeit, de ki tette volna fel a kezét, hogy „odaadunk bármit, vigyétek!” ? Hogy mindenki számára érthető magyar párhuzamot vonjunk: 1956-ban helyes döntés volt a forradalmat elnyomó szovjet hadsereg ellen harcolni, vagy „egyszerűbb lett volna feltenni a kezünket és engedni”?

J.K.: Meglehetősen zavaros állítások ezek. Vajon hihetőnek tűnik, hogy Ukrajna megkockáztatta volna a Krím vagy akárcsak a donbaszi szakadár területek visszaszerzését katonai erővel? Főleg, miközben az orosz csapatösszevonás már október óta zajlott az ukrán határok mentén? Arról nem is beszélve, hogy katonai célú nukleáris programot folytatott volna. Kijev valóban kapott modern fegyvereket a NATO tagországoktól, de ezekkel aligha indíthatott volna támadó műveleteket.  

Jójárt Krisztián

6. „Oroszország egy megelőző csapást mért az agresszió megelőzésére. Ez egy kierőszakolt, időszerű és az egyedül helyes lépés volt.” (Putyin)

Cs.V.T.: Ukrajna sem katonai képességei, sem más potenciál szempontjából nem volt abban a helyzetben, hogy megtámadja Oroszországot. Sem ilyen politikai nyilatkozat nem hangzott el ukrán részről, sem erre utaló lépések nem történtek. Mint említettem, 2014 óta az Oroszország által támogatott „szakadár” erők folytattak háborút Ukrajna területén – nem fordítva.

J.K.:

Moszkva érdekei szempontjából pedig egyértelműen helytelen és kontraproduktív lépés volt.

7. „A Nyugat láthatóan elhagyja az évezredes értékeit. Ez az erkölcsi leépülés vezet a II. világháború történetének cinikus meghamisításához, a russzofóbia gerjesztéséhez, az árulók felmagasztalásához és áldozataik emlékének megtaposásához.” (Putyin)

Cs.V.T.: Nem láttam semmilyen olyan nyilatkozatot a nyugati államok részéről, ami elvitatta volna az egykori Szovjetunió áldozatát a második világháborúban a erőfeszítéseit a győzelem kivívása tekintetében. Ebbe természetesen bele kell érteni az ukrán veszteségeket is, ahogy az oroszt és másokat is. A korábbi években általános gyakorlat volt, hogy a nyugati vezetők nyilatkozatokkal, de akár személyesen is megemlékeztek az évfordulóról. Az, hogy most nem állnak Vlagyimir Putyin mellé, az nem az értékek elhagyása, hanem éppen azok megőrzése.

J.K.: A jelenlegi orosz vezetés a Szovjetunió második világháborús szerepét 1941-től értékeli. A háború azonban nem ekkor kezdődött,

gondoljunk csak a finn-oroz háborúra vagy a Molotov-Ribbentrop paktumra.

Nyitókép: Putyin virágot helyez el a moszkvai Kreml fala mellett lévő ismeretlen katona sírjára a győzelem napi díszszemlén (MTI)