Történelmi időket élünk
Egy olyan időszakban érkezett Orbán kormányába, amelyre korábban nemigen volt példa. A koronavírus-járvány egészségügyi következményei mellett gazdasági sokkhatás is érte Magyarországot, s mint az általánosságában megfigyelhető volt, a válságkezelés idehaza is a protekcionizmus, az állami közbeavatkozások, támogatások, valamint a felügyeleti eszközök kiterjesztésének irányába indult el.
Azonban nem a 2010 előtti recept lett újrahasznosítva, hiszen nem pusztán a recesszió minimalizálásán volt a hangsúly, hanem a növekedés-ösztönzésen, amelyhez hozzárendelték többek között az adócsökkentéseket, hitelezéseket – a pénzügyi stabilitás továbbra is szem előtt tartva. Ebben Nagy Márton is közrejátszott.
Visszafelé haladva az időben, az élelmiszerárstopról például így vallott: a lépés és a korábban meghozott intézkedések, így a rezsicsökkentés, az üzemanyagárak befagyasztása, illetve a kamatstop jól illeszkedik a kormány antiinflációs politikájába, a családokat ugyanis meg kell védeni. Még azon az áron is, ha ez a kiskereskedőknek is jelentős veszteséget okoz.
Vagy itt van a forint árfolyamának ingadozási kérdése, amelyről azt mondta: a magyar fizetőeszköz a brüsszeli szankciók áldozata, kilengései mögött jelentős részben spekulációs támadások állnak. A válságok előtti időszakban is inkább a központosítás mellett tette le a voksát, a bankpiaci konszolidációról többek között ezt nyilatkozta: „Korábban is azt mondtam, hogy közgazdaságilag öt nagybankkal működne jól a magyar piac, és ezt továbbra is így gondolom.”