Nem biztos, hogy a választópolgárok rosszul döntöttek

„– Ha már Tarlós… Sem ő, sem ön nem tudott országos politikai tőkét kovácsolni abból, hogy a legtöbb ember által közvetlenül választott vezető lett. Miért érné meg akkor a Fidesznek megszüntetni a közvetlen választást?

– Szerintem sem érné meg. Amúgy lehet olyan közvetlenül választott főpolgármester is, aki azon kívül, hogy milyen kávét igyon az irodájában, semmiről sem dönthet. De ez nem lenne sem a város, sem az ország érdeke. A fontos az, hogy a város által megtermelt gazdasági javak mekkora része jelenik meg a város költségvetésében. Jelenleg ez már kevesebb, mint két százalék. Az általam ismert európai városok közül nálunk van a legnagyobb elvonás. Botcsinálta miniszterelnök-jelöltként egyébként megtapasztaltam, hogy a legrosszabb pozíció, ahonnan el lehet indulni a kormányváltás irányába, a főpolgármesteri.

– Miért?

– Vidéki körzeteken múlik a választás, Budapesten viszont egy baloldali polgármesternek igenis ki kell raknia a szivárványos zászlót és bicikliutakat kell építenie.

– Ki kell raknia? Soros parancsa?

– Jaj, ne már! Úgy értem, európai nagyvárosokban ez teljesen természetes, mi is örömmel és magunktól raktuk ki. A fővárosi miliőben ez jól rezonál, a vidék viszont más.

– Mucsa?

– Dehogy. Egyszerűen más. Viszont könnyű megkreálni vidéken a hangulatot, hogy »a budapesti főpolgármester ne mondja meg nekünk, hogyan neveljük a gyerekünket«. Egyébként én nem is akarom megmondani. Szerintem jobban értem a magyar vidéket, mint az ellenzéki politikusok többsége.

– Szóval tényleg nem értik a vidéket.

– Nem csak a vidéket: az átlagembert. Irgalmatlanul elitista a magyar ellenzék. Intézményekről, struktúrákról, makróügyekről beszélünk állandóan. Nem arról, hogy ebben a faluban nincs háziorvos, hanem arról, hogy nincs egészségügyi minisztérium. Na, tessék, máris megszegem a magamnak tett ígéretemet és belebeszélek az ellenzéki politikába…

– Nem bánjuk. Tehát?

– Tehát földközelibb, emberközelibb, életközelibb politikát kellene összehozni az eddigieknél. Amikor arról szól az ellenzéki diskurzus, hogy bemenjenek-e a parlamentbe, letegyék-e az esküt, vagy ne, csak másnap – az pont az az elitfoci, amely mélységesen nem érdekli az embereket.”

Fotó: Mandiner / Földházi Árpád