Arra kérdésre, hogy koronavírus-járvány utáni időszakra miért egy „nehéz és sötét korszakot” vizionál, miért nem egy megújulást, úgy válaszolt: történelmi tapasztalat az, hogy amikor egy paradigma összeomlik, akkor az azt követő káoszból „demokratikus eszközökkel soha nem teremtettek életképes berendezkedést”, abból csak egy diktatúra képes rendet vágni. Róna Péter szerint a rendszerváltás utáni Magyarországon gyorsan világossá ált, hogy a liberalizmus nem tud releváns megoldásokat nyújtani, így szerinte
ami ma Magyarországon történik, az „a történelmileg várható, normális társadalmi reakció volt”.
A Mandiner kérdésére, miszerint az ellenzék 2020-ban vágyvezérelt módon abban reménykedett, hogy Orbán Viktor a járványkezelésbe fog belebukni, azt válaszolta: Magyarországon a kaotikus helyzetre adott válasz a központi hatalom és a hatalomgyakorlás erősítése volt, a hatalom korlátozásához szükséges új paradigma pedig még nem létezik, az ellenzéknek ugyanis nincs alternatív paradigmája. „Amíg nincs új paradigma, az emberiség – ameddig csak lehet – próbál a régihez ragaszkodni” – fogalmazott Róna. A közgazdász-professzor akkor arról beszélt: Orbánt kevesebben szeretik, mint két-három évvel ezelőtt, de
„nem látok olyan általános hangulatot, amely az ő bukásához, leváltásához vezetne”
”– tette hozzá.
Arra a felvetésre, hogy a káoszra való reakcióként nemcsak a nemzetállamokban alakulhatnak ki diktatórikus berendezkedések, hanem szupranacionális szervezetek is koncentrálhatnak jogköröket a tagok szuverenitásából elvonva, így ezen a szinten is megjelenhet a diktatórikus irányítás veszélye, a magyar közgazdász azt felelte: nem tart ettől, mert szerinte még ha a nemzetállamok hatalma és mozgástere csökken is,
a szupranacionális szervezetek (például az EU) ezeket a hatalmi vákuumokat nem tudják kitölteni.
A Karantén-interjú sorozatunkban megjelent beszélgetésben a koronavírus-válság várható gazdasági következményeiről is kérdeztük az akkor a vesztegzár miatt Somogy megyei kúriáján rekedt közgazdászt. Róna Péter felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi európai rendszert két alrendszer három forrásból tartotta fenn: az egyik az eladósodás (ennek mértéke régóta nagyobb, mint a GDP növekedéséé), a másik 2008 óta a likviditás bővítése, a harmadik pedig a környezet lerablása. „Most mind a háromnak vége. Egyikben sincs több: a piacok nem fognak elfogadni további eladósodást, a likviditás bővítése szintén piaci akadályokba ütközik, a környezet lerablása pedig már előrehaladott állapotban van” – magyarázta a közgazdász.