Tovább nőtt a hitük miatt üldözött keresztények száma, az üldöztetés valamely formája Jézus minden hetedik követőjét és a Föld országainak egyharmadát érinti. „Ez a legnagyobb és legelhallgatottabb emberi jogi válság.”
„Ha az üldözés egy tó lenne, akkor a tavalyihoz képest egyszerre mélyebbé és szélesebbé vált volna” – nyilatkozta 2019-ben a világ legnagyobb, e problémakörrel foglalkozó szervezetének elnöke, Michel Varton. Azóta eltelt 3 év, a tó pedig tengerré vált. Míg az Open Doors (Nyitott Ajtók) nevű nemzetközi szervezet 2018-ban még „csak” 130 millió üldözött keresztényről adott hírt, addig a legfrissebb, közelmúltban közreadott jelentésükben már 360 millió krisztushívő üldöztetéséről számoltak be, a nagyfokú veszély így már minden hetedik keresztényt érinti. A 2021-es esztendőt vizsgáló összeállítás 76 országban (a Föld országainak körülbelül egyharmadában) állapított meg erős, nagyon erős, vagy extrém erejű keresztényüldözést.
Egyetlen év leforgása alatt 5898 keresztényt öltek meg a hite miatt (a statisztikában csak azok a gyilkosságok szerepelnek, amelyek bizonyíthatóan a hitbéli meggyőződésre vezethetők vissza, kizárható faji vagy törzsi konfliktus, illetve más jellegű, személyes indíttatás), további 6175 hívőt pedig bebörtönöztek.
A hitük miatt megölt keresztények száma közel negyedével növekedett egy esztendő alatt. A legtöbb vértanút Nigéria gyászolta, amelynek északi területein a Boko Haram iszlamista terrorszervezet tartja rettegésben a keresztény közösséget. Világszerte 14 százalékkal nőtt azoknak a templomoknak a száma, amelyeket kormányzati döntés alapján zárattak be, igazán brutális növekedés azonban az önkényesen fogva tartott keresztények számában volt tapasztalható, esetükben ugyanis 68 százalékos növekedést mutattak ki a szervezet kutatói és szakértői. Jézus Krisztus közel négyezer követőjét tartják számon elraboltként és/vagy eltűntként ebben az órában is.
A legtöbb országban az iszlám elnyomást azonosítható a keresztények szenvedéseinek eredőjeként, több helyen ma is a kommunista diktatúra jelenti az üldöztetés forrását, míg Indiában például a hindu nacionalizmus okozza a keresztények egyre ijesztőbb helyzetét.
Az Open Doors minden évben felállítja azon országok rangsorát, ahol a legveszélyesebb keresztényként élni. A szégyenlista első tíz helyén sorrendben Afganisztán, Észak-Korea, Szomália, Líbia, Jemen, Eritrea, Nigéria, Pakisztán, Irán és India osztozik, de a jelentés extrém erősségű üldöztetésről számol be a tizenegyedik helyen álló Szaúd-Arábia esetében is.
A lista élén egyébként húsz év után történt változás: az eddig „magabiztosan” vezető észak-koreai kommunista diktatúrát a tálib hatalomátvétel következményei miatt utasította maga mögé Afganisztán. A közép-ázsiai ország keresztényei az amerikai kivonulás után borzasztó helyzetben találták magukat, a tálib fegyveresek házról házra járva keresték azokat, akik korábban együttműködtek a nyugati szövetségi rendszerrel – és a rejtőzni próbáló keresztényeket. Közösségeik vezetői rejtett csatornákon igyekeztek segítséget kérni és életjelet küldeni, de az összeköttetések jelentős része megszakadt. A keresztény nőkkel szemben gyakori a nemi erőszak és a kényszerházasság alkalmazása.
A keresztényüldözés fizikai formája és az erőteljes diszkrimináció két kontinensen, Afrikában és Ázsiában a leginkább jellemző (az ötven leginkább érintett országból negyvenhét itt található), ám nem mentes a problémától Amerika sem; Mexikóban leginkább a bandaháborúkból kifolyólag érik támadások a keresztény közösségeket is, ezen felül
Hasonló a helyzet Kolumbiában is, ahol bár 90 százalék feletti a keresztény lakosság aránya, a bűnbandák haragját könnyű kivívni és egyes őslakos csoportok is militáns agresszióval viszonyulnak Jézus követőihez. Visszakerült az ötvenes listára Kuba, ahol azokra leselkedik leginkább veszély, akik nyíltan felszólalnak a kommunista államhatalommal szemben.
A közelmúlt figyelemreméltó eseménye, hogy bár a keresztények fizikai értelemben természetesen biztonságban élnek Kanadában, szólásszabadságuk már korántsem teljes: a szövetségi törvényhozás által elfogadott úgynevezett C4-törvény értelmében (amely erőteljesen bünteti a reintegratív terápiát vállaló szakembereket és azokat a szülőket, akik nem erősítik meg a heteronormatívtól eltérő nemi identitást bejelentő gyermekeiket) akár szabadságvesztéssel is büntethetők azok a lelkipásztorok, akik a Biblia tanítása alapján kifejtik: Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. James Coates népszerű lelkipásztor megfogalmazása szerint a törvény egyenesen „kriminalizálja az evangelizációt”.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának éves jelentése szerint 2021-ben körülbelül 110 millió ember kényszerült arra a világ különböző pontjain, hogy elhagyja lakhelyét, és bár erről kevés szó esik a New York-i székházban, figyelemre méltó részük üldözött keresztény.
84 millió ember saját országán belül keresett biztonságosabb régiót, 26 millióan kerestek új hazát, ám többségük nem akarta és nem is hagyta el a kontinenst, ahol született. A kényszerű elvándorlás ugyanakkor drámai jelenséggé vált a keresztény hit földrajzi szempontjából, ugyanis több olyan vidéken, ahol gyakorlatilag már az apostolok korában megjelent a kereszténység, most az a veszély fenyeget, hogy kétezer évnyi gyümölcsöző jelenlét után teljesen eltűnhet. Róluk csak kevesen beszélnek, ügyükben a globális NGO-k nem kondítják meg a vészharangot.
Az Open Doors jelentésének térképén két kontinenst találunk csupán, amely mentes a keresztényüldözéstől: Ausztrália és Óceánia mellett Európa büszkélkedhet ezzel a címmel. Ám fontos megjegyezni azt is, hogy a fent idézett elemzések a magasfokú, általában valamilyen fizikai üldöztetéssel, de legalábbis erőteljes jogi diszkriminációval járó kockázatokat mutatják be, a „puha üldözés” kategóriája ezekben nem jelenik meg.
Hogy az öreg kontinenssel kapcsolatosan tisztább képet kapjunk, a bécsi székhelyű Observatory intézet jelentéseit kell megvizsgálnunk. A szervezet folyamatosan monitorozza az európai, keresztényellenes vallási intolerancia és diszkrimináció megnyilvánulásait, és a közhiedelemmel ellentétben akad feladatuk bőven.
A szervezet térképén az elmúlt időszak keresztényellenes atrocitásait összegzi; Franciaországból 285, Németországból 248, Angliából 209, Spanyolországból 127 esetet jelentettek, melyek többsége a vandalizmus kategóriájába sorolható, általában templomok, keresztek, szobrok megrongálását, felgyújtását, illetve egyházi személyek által elszenvedett inzultust takarnak. Mindezek mellett természetesen nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a francia egyház mostanra ismét néhány évente ad újabb mártírt a világegyháznak. A sort 2016-ban Jacques Hamel atya nyitotta, akit roueni templomában a reggeli szentmise alatt gyilkolt meg két, az Iszlám Államra felesküdött terrorista. Legutóbb Olivier Maire, a montforti misszionáriusok (Mária Társasága) tartományi elöljárója halt erőszakos halált tavaly augusztusban, egy általa a plébániára befogadott ruandai bevándorló keze által.
Az Observatory számai alapján 2019 és 2020 között mintegy 70 százalékkal nőtt a kifejezetten keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények száma Németországban és Franciaországban. Az európai helyzet romlását két tényező, a vallási intolerancia és az iszlám ellenérzéseinek számlájára írja a szervezet, amely
Az atrocitások – bár sokkal kisebb számban – jelen vannak régiónkban is. Ahogy arról a magyar sajtóban elsőként beszámoltunk, november 11-én este halálra vertek egy lengyel szerzetest a Varsó melletti Siedlce egyik parkjában. Itthon tavaly tavasszal rázta meg a keresztény közvéleményt egy gödöllői eset, amelynek során az (azóta elítélt) elkövető megpróbálta felgyújtani a helyi görögkatolikus templom berendezését. Tettét a biztonsági kamerák rögzítették, a rendőrség rövid időn belül előállította, az általa okozott kárt pedig közadakozásból sikerült fedezni.
„Ez korunk legnagyobb emberi jogi válsága, ami egyetlen év alatt 20 millióval több embert ért el” – mondja a Mandinernek Azbej Tristan. Az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkár megfogalmazása szerint, miközben a keresztényeket érő jogfosztás rohamosan terjed, óhatatlanul felmerül a nyugati világ felelőssége is:
– teszi hozzá.
„Az aktív tagadás időszakát éljük, nyugati politikusok, liberálisok elsőszámú ellenségnek kiáltották ki a kereszténységet. Eszmei harcot folytatnak a kereszténység teljes kiszorítására, a valóság azonban az, hogy a legüldözöttebb vallásról van szó” – mondja Azbej Tristan.
Az államtitkár hozzáteszi azt is, Magyarország erőn felül nyújt segítséget az üldözött közösségeknek és támogatja, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak. „Azok hangjává váltunk mi magyarok, akiket nem akart meghallani a nagyvilág”, mondja, példaként pedig hozzáteszi, hazánk számos nemzetközi fórumon szólalt fel az üldözöttek érdekében, Budapest pedig két nagy nemzetközi konferenciának is otthont adott e témában.
„Bizonyítottuk, hogy a helybe vitt, egyházi közösségeknek adott támogatás hatékony segítség, ezt állítjuk példaként a nagy nemzetközi szervezetek és a kormányok elé” – fogalmaz.
Az európai helyzet romlásával kapcsolatosan az államtitkár arra tér ki, meglátása szerint a kereszténység kétfrontos támadás alatt áll, a nyugati kultúrkörben, így Európában is erősödik a szellemi egyház- és keresztényellenesség. Ezzel párhuzamosan a küldetés is összetettebbé válik, mivel „a saját kultúrkörünkben is meg kell védenünk a keresztény kulturális hagyományt és keresztény társadalmi értékeket.”
„A két misszió összefügg, mert amíg egy európai keresztény ország megtagadja saját gyökereit és nem védi saját keresztény polgárainak méltóságát, addig nem fog fellépni a távolban üldözött keresztényekért sem” – mutat rá a Mandinernek Azbej Tristan.
Kiemelt képünkön egy lebombázott iraki egyetem, előtte a karakosi püspök titkára. Fotó: Csudai Sándor
Mesés pénzek helyett csak a gondok tornyosultak a világ egyik leggazdagabb országában. Pedig elsőre jó kiugrási lehetőségnek tűnt az Ábhá FC-nél elkezdett munka a magyar edzőnek.
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Amióta a FIFA hivatalosan is bejelentette, hogy a 10 év múlva sorra kerülő világbajnokságra a közel-keleti országban kerül sor, máris grandiózus tervekről hallani.
A mérnöki tudás és a mesterséges intelligencia legjavát rakják bele Szaúd-Arábia presztízsvárosába; a 170 kilométer hosszú mesterséges városban egy Magyarországnyi lakos él és dolgozik majd.
A 2030-as tornát Spanyolország, Portugália és Marokkó rendezi közösen, míg 2034-ben a Közel-Keleten lesz a világ szeme.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
Ukrajna egyelőre tagadja a terület elvesztését.
