Mennyi ideológia fér bele az oktatásba?

Az MCC Budapest Summit konferenciáján könyvbemutatóra is sor került: ezúttal Bonnie Snyder, a FIRE középiskolai tájékoztatási programjának igazgatója „Undoctrinate” című munkájáról beszélgettek. Az esemény moderátora Stephen Sholl, az MCC vendégoktatója volt, beszélgetőtársai Gladden Pappin, a Dallasi Egyetem docense, az MCC vendégoktatója, Werner Patzelt, az MCC német vendégoktatója és Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézet igazgatója voltak.

Pappin megjegyezte, hogy az amerikai patriotizmus is tudja indoktrinálni a gyerekeket, de Snyder jelezte, hogy ezzel semmi baja, nyilván hozzátéve, hogy lehet ellenezni azt is. A Jehova Tanúi például tiltakoznak a zászlóra tett eskü ellen, és ehhez joguk van, senkit sem lehet kényszeríteni Amerikában hittételek megvallására. Setényi szerint az indoktrináció „felülről lefelé”, erőltetve zajlik.

A kommunista nevelés utópisztikus és értelmetlen volt, a patrióta oktatás nem utópisztikus irányba történik, Amerikának ez fontos az olvasztótégely-társadalom miatt.

Sholl feltette a kérdést: indoktrinációnak számít-e, ha a szülőknek megfelelő értékeket nevelik a gyermekekbe? Patzelt szerint a privát és a nyilvános kultúra nem igazán tér el, de ha a társadalomban sok feszültség van, mint ma Németországban a törökök miatt, akkor a helyzet nehéz lesz. Alapvetően egyetért azzal, hogy a szülők ízlésének megfelelő dolgokat kellene oktatni, de nem lehet kizárni, hogy a szülők általi nevelés kizárja a gyerekeket a társadalomból. A konfliktusra fel kell készülni, amikor az iskola más értékeket ad, mint amit otthonról hoznak. Pappin szerint a rendszereket az oktatás tartja fenn, ezek adják át a szokásokat, melyek állampolgárrá teszik az embert és identitást adnak neki.

Snyder felidézte, hogy a lányának amerikai iskolájában a kezébe nyomták a Kommunista Kiáltványt, és az osztály megvitatta azt, majd egy olyan fiú vezetésével, akinek az apja gyártulajdonos volt, arra jutottak, hogy a kommunizmus jó rendszer. Amikor Setényi megjegyezte, hogy a kommunizmusban is voltak önkritikai gyakorlatok, Snyder biztosította, hogy ilyen is van Amerikában. Pappin szerint ez az „ellenőrizd a saját privilégiumaidat” mottó az egyetemeken, arra kényszerítették a diákokat, hogy ismerjék be: kiváltságok helyzetük miatt érték el eredményeiket.

Patzelt szerint a gyónás helye a templom, nem a tanterem, és úgysem tudnak a fehérek elég bűnt meggyónni, mert a woke emberek számára nincsen olyan, hogy „jó fehér”. A patrióta nevelést igenis lehet kritizálni, de a woke oldal a ló túloldalára esett, ráadásul már a legkisebb gyerekeknek is át akarják adni nézeteiket. 

George Floyd halála után egyre több kritikai fajelmélet került be az oktatásba, de a szülők nem mertek a sajtóhoz fordulni, mert féltették gyermekeiket – idézte fel Snyder. Pappin szerint semmilyen félreértés nincsen, a woke oktatás pont az, ami megfelel a mostani amerikai rezsimnek.

Ezek az emberek fogékonyak a trendekre és reklámokra, jó fogyasztók, és amíg az Amazon, a Facebook és a Netflix eléri a minimális sokszínűségi mutatókat, addig nem fordulnak ellenük.

Patzelt szerint ez már Németországban is zajlik, de a marxista eszmék már a hetvenes években betörtek Nyugat-Németországba, főleg a történelem és a német nyelv terén. A baloldal átvette a kulturális hegemóniát, és most, hogy nyeregben vannak, kiszorítják a konzervatívokat. Patzelt úgy látja: a téma nem elválasztható a bevándorlástól Németországban. A migrációt ott a régi Európa gerincének megtörésére használják, ezt kombinálják a kritikai fajelmélettel, amit főleg a fehérek ellen folytatnak. „A csata már régen zajlik”. Az emberek cenzúrázzák magukat, nem mernek beszélni az irodában. Mindenki tudja, hol lehet szabadon beszélni, és hol nem, de a médiát a baloldal irányítja, és „levadásznak mindenkit, aki kibeszél”.

Fotó: MCC