Hogyan változtak a fiatalok a pandémia idején?

– ezzel a Sándor György-idézettel kezdte Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője a Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején című, a 2020-as magyar ifjúságkutatás eredményeiről szóló tanulmánykötet bemutatóját január 4-én a Scrutonban. A kötetet szerkesztő Székely Levente, aki a nagymintás ifjúságkutatás szakmai vezetője is, elmondta, az adatfelvétel 2020 végén, a pandémia második hulláma alatt zárult, így a kötet aktualitását egyértelműen a koronavírus-járvány adja. „Olyan kordokumentum ez, ami a jövőt is fürkészi” – jelentette ki.  

Az eseményen tartott beszédében Aczél Petra egyetemi tanár számba vette azokat a címkéket, amikkel az ifjúságot illeték az elmúlt tíz évben. Első példának a Time Magazin egyik 2013-as számát hozta, amelyiknek címlapján egy magát fotózó fiatal szerepel, a tematikus cikkben pedig az újságíró elmagányosodott, magától eltelt generációként emlegeti a mai fiatalokat, akiknek

Nem sokkal később, 2016-ban jöttek elő a K-generációs elmélettel, amelynek lényege, hogy ez az a generáció, amelyik nem hisz abban, hogy a felnőttek mellettük állnak, ezértmagányosan küzdenek. Olyan életélmények fűzik össze őket, amelyek egyúttal harcossá is teszik ezt a nemzedéket. Két évvel később jött az iGeneration-nemzedék elnevezés, ami kifejezés egyenesen a fiataloktól származik. A Time megkérdezett ugyanis háromezer ifjút, szeretik-e a Z-generáció elnevezést, és azt felelték, nem, szívesebben vennék, ha inkább iGeneration-nemzedékként emlegetnék őket. Ezt követően jött a C-generáció, definíciója szerint ide tartozik mindenki, aki 35 év alatti és fogyaszt. De volt olyan elmélet is, ami azt mondta, egyszerűbb lenne minden fiatal nemzedéket bűnbaknak nevezni, úgyis úgy emlegetik mindig a fiatalokat az idősebbek.

Időtöltés, belső motivációk, viselkedés, globális életesemények és még rengeteg szempont alapján, sokféleképpen alkothatunk generációs címkéket – mondta Aczél Petra, kiemelve, hogy a Székely Levente által szerkesztett kötet éppen abban egyedülálló, hogy magáénak vallja a generációelméletet, ám ezt a címkézést nem csinálja.

– hangsúlyozza. Aczél Petra szerint ez azért nagyon fontos, mert miközben elnevezünk egy generációt, számos olyan dologról nem beszélünk, ami az adott nemzedéket nagyon is befolyásolhat.

„Olvasmányos, összevethető, jövőbe mutató, felelős, érdekes” – foglalta össze, miért érdemes elolvasni a kötetet. Aczél szerint a könyv, annak ellenére, hogy adatfeldolgozó esszéket is tartalmaz, olvasmányos tud lenni, de nem törekszik szenzációhajhászásra. Nagy értéke, hogy ez a hatodik nagymintás ifjúságmérés, az összegyűlt adatokat pedig össze lehet vetni. Jövőbe mutató, hiszen folyton arra sarkall, hogy menjünk előre, és megnézzük, vajon meddig marad ilyen az ifjúság, mint most. És felelős, hiszen a kötet egyetlen olyan kijelentést sem tesz, amit ne támasztana alá adattal.

Végezetül Aczél egy lapon említette Székely korábbi, Szürke hattyúk című könyvét Scruton Modern Culture című kötetével. Utóbbiban a szerző azt fejtegeti, hogy a fiatalok legjellemzőbb tulajdonsága, hogy mindentől megóvják őket, és nincsenek mély egzisztenciális kihívásaik.

Míg a Szürke hattyúkban Székely bemutatja az ifjúság szürke sokszínűségét. Aczél szerint az igazság a fiatalságról valahol a kettő között van.

Az eseményen Szabó Andrea szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese; Domokos Tamás szociológus, a Kodolányi János Egyetem Fejlesztő Szociológia Kutatótanszékének vezetője; és Pillók Péter szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Társadalomkutatás Tanszékének vezetője részvételével és Kiss-Kozma Georgina, az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutatója moderálásában érdekes és értékes eszmecsere bontakozott ki.

A résztvevők – akik a kötet szerzői is – egyetértettek abban, hogy nagyon nehéz definiálni, mit értünk ifjúság alatt. Szabó Andrea kiemelt egy meghatározást, mely szerint a fiatalok egyik jellemző vonása, hogy nincsenek kötöttségeik. Pillók szerint a fiatalok egyik megkülönböztető jellemzője, hogy van hová visszahátrálniuk. Domokos Tamás ennek kapcsán pedig azt emelte ki, hogy a kutatócsoportban egyre inkább megerősödik az az elképzelés, miszerint

és egyre inkább úgy tűnik, hogy, mint mondta, „ezt el kell engednünk”, hiszen sokkal hangsúlyosabb „a generációs élmény tipizáló ereje”.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a következő ifjúsági kutatás végterméke ne egy keresztmetszeti kép, hanem egy multidiszciplináris nézőpontból megközelített riport legyen, „egy mozaikképekből összerakott patchwork-takaró” – vetette fel Domokos Tamás. Ezzel Szabó Andrea is egyetértett, kiemelte, hogy az első nagymintás kutatás adatfelvétele óta eltelt több, mint húsz év szép volt, „de ez volt az utolsó húsz év”. Mint mondta, számos olyan más módszer van, amivel jobban megismerhetjük a magyar ifjúságot, mint a nagymintás vizsgálat, hogy úgy tűnik, el kell ezt engedni.

Pillók ehhez hozzátette, hogy az említett sokszínűséggel már a kérdőívek összeállításában is találkoznak. „Tíz éve kevesebb volt a diverzitás, manapság sokkal nehezebb tipikus élethelyzeteket kiragadni” – hangsúlyozza.

A módszertani diskurzus végén Szabó Andrea mondta ki a konklúziót: „le kell ülni nyolc-tíz, témához értével, magunkra kell csukni az ajtót, és kitalálni, mi a jó irány”. Mint mondta, annyira differenciáltá vált az ifjúság, hogy először a kutatóknak egymást kell meggyőzniük, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem kutatható. „Vitára vagy ha úgy tetszik érvütköztetésre van szükség” – összegezte.

Aczél Petra kifejezte meglepettségét annak kapcsán, hogy a kerekasztal-beszélgetés résztvevői elbizonytalanodtak valamelyest a nagymintás kutatás szükségességében, és feltette a kérdést, hogy valóban nincs létjogosultsága a „mélyfúrásnak”, és hogy csak azoknak kell-e összeülniük, akik értenek a témához. „Amíg a számoknak ekkora ereje van, muszáj nagyobb mintákkal kutatni” – szögezte le Domokos Tamás.

– vágja rá a Mandiner kérdésére Székely Levente. A kérdés inkább az, hogy az ilyen – az ifjúságkutatás esetében nyolcezres – nagy mintának van-e értelme, vagy kisebb mintával is elég lenne dolgozni – teszi hozzá. Mint kifejti, egyetért a kutatótársaival abban, hogy a kisebb mintán, tematika szűkítésben végzett gyorsabb kutatások során folyamatosabb visszajelzést kaphatunk arról, hogy milyen az új nemzedék.

Nyitókép: Holla Dániel/MCC