De Lauzun szerint Franciaországban az iskolák éppen leépítik a nemzeti identitást, ez különösen egyértelmű a történelemoktatás terén. Az állam nem oldhatja meg a nemzeti identitás kérdését, de a történelemórákon igenis lehet oktatni bizonyos dolgokat, például a kronológiát. Nincsen nemzeti identitás kronológia nélkül, ez segít megérteni, hogyan alakult ki Franciaország. Szintúgy fontos a történelmi alakok szerepe, tudni kell, kik tették a legtöbbet Franciaországért.
Hammer úgy látja: végső soron a szülőknek kellene eldönteniük, mit is tanulnak a gyerekek, Amerikában szerencsére van még beleszólásuk ebbe. Eközben nem lehet hagyni, hogy minden településen mást tanuljanak, mert így egy tákolmány lesz a végeredmény. Hammer hozzászólásában a kritikai fajelmélet betiltását és a hazaszeretet értékeinek oktatását javasolta. Szerinte az embereket érdekli a téma, nemrég Virginia államot ezzel az üggyel sikerült visszaszerezniük a republikánusoknak.
Az izraeli oktatás történelmileg magas színvonalú, ráadásul ezt a héber nyelv feltámasztása kísérte – véli Haivry. Manapság nagy divatja van az idő figyelmen kívül hagyásának, villanásokat mutatnak, de így nem lehet látni a teljes képet. Egy izraeli diák a teljes képből megtudhatja, hogy a bibliai történetek vagy a középkori zsidóság története az ő története is. A közoktatásban több tanterv van, a zsidóké és araboké részben eltér.
Stumpf szerint a magyar alaptantervről még zajlik a vita. Egy egyház, amikor átveszi a középiskolák egy részét, értékeket is átad, hiszen integrálják az oktatókat, akik egyetértenek a nemzeti és vallási értékekkel. Az biztos, hogy
egyre nagyobb a család szerepe az értékek átadásában,