„Ne a bürokraták mondják meg” – hogyan viszonyuljanak a konzervatívok az emberi jogokhoz?

Az oktatás alapkövei: jogok és felelősségek címmel tartottak beszélgetést az MCC Budapest Summit rendezvényén, melynek általános témája a gyermekeknek tanított értékek voltak. A beszélgetést Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője moderálta, a meghívott vendégek Anne Coffinier diplomata, aktivista, a Fondation Kairos pour l’innovation educative alapítója; Paul Coleman, az Alliance Defending Freedom International ügyvezető igazgatója; Aaron Rhodes, a Forum for Religious Freedom-Europe elnöke, a Common Sense Society vezető munkatársa; Bonnie Snyder, a Foundation for Individual Rights in Education (FIRE) középiskolai tájékoztatási programjának igazgatója és Varga Judit igazságügyi miniszter voltak.

A beszélgetés elején Varga Judit tisztázta, hogy a jogokról és felelősségekről való diskurzusban sosem lehet kihagyni a történelmet és a nemzeti kontextust.

Az emberi jogokkal nem lehet elszigetelten foglalkozni, azokat kontextusba kell helyezni, hiszen a felelősségek is fontosak, nem csak a jogok. Varga szerint nyugaton az egyéni jogok, keleten inkább a közösségi érdekek vannak szem előtt. A pandémia során például meg kellett szoknunk, hogy maszkot viselünk, de megtettük, mert a köz érdeke ezt kívánta meg. 

Paul Coleman szerint az emberi jogok jelentős részben a második világháború utáni körülményekből születtek meg, lényegében az államok jogát akarták korlátozni arra, hogy újra koncentrációs táborokat építsenek. Ez érthető, de ma arra is használják őket, hogy a polgárok állammal szembeni végtelen követelési listáját teljesítsék. Ez a szuperállamot, az EU-t vagy az ENSZ-t jogbiztosító szerepbe helyezi, és amit adnak, azt el is vehetik. Ez nagyon ingatag alap így. Coleman ezért arra biztat, hogy

mert a végén még EU-s bürokraták mondják meg, mint ma Magyarországnak, hogy mik is az EU-s értékek.

Bonnie Snyder kiemelte, hogy az Egyesült Államokban csak jogok nyilatkozata van, de nincsen „kötelességek nyilatkozata”. Amerikában az iskolákat nagyrészt helyileg vezetik, ami alapvetően segít kizárni a szörnyű eszméket, noha a woke ideológia ezeket a korlátokat néha áthágja. De még így is sok iskolába nem törtek be ezek a mai, szerinte veszélyes gondolatok. A szülőknek ugyanis joguk van odamenni az iskolába és hallatni a hangjukat. 

Sándor Lénárd kérdésére, az európai kontextusra térve Anne Coffinier megjegyezte, hogy manapság nehezünkre esik kifejezni a kollektív érzést. Szem elől vesztettük a közjó gondolatát. A diákokat megtanítják egyéni jogaikra, de nem tanítják meg kötelességeikre. Az első dolog, amit meg kell tanulni, a történelem, hiszen ez a közösség tudatát adja, és ez az egyik legerősebb dolog. Az embereknek kezükbe kell venniük sorsukat,

Aaron Rhodes szerint nincsen ellentmondás a jogok és felelősségek között. Az emberi jogok kialakulásának gondolatánál ott van Kant, aki sokat írt az ember kötelességeiről. Az embernek van szabadsága és józan esze, ezért is rossz dolog áthágni más szabadságát, ezért kell tisztelettel kezelnünk egymást. A probléma az emberi jogok burjánzása, ahol már a felelőtlenség irányába terelik az embereket. Lehet érvelni a szociális jogok és alapvető biztonság mellett, de értelmetlen az öregek extra jogairól beszélni, hiszen ő maga is idős, és úgy érzi, nincsenek különleges jogai az általános emberi jogokon túl, ez csak bizonyos lobbik érdeke. A lobbik viszont, ha egyszer törvénybe iktatták céljaikat, nyertek, mert megkerülték a politikát. 

Snyder megjegyezte, hogy a jogainkat Istentől kaptuk, és az olyan elképzelés, mint hogy jogunk van arra, hogy ne sértsenek meg – erről sokat beszélnek manapság –, nevetséges. Coleman felidézte, amikor az ENSZ-ben egy afrikai delegált a család védelméről beszélt, mire nyugati diplomaták közölték, hogy nem tudják ezt elfogadni – míg a diplomata nem jelezte, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából idézett. Ez egyébként jó alapot ad, benne van a házasság, az élet, a hit, a szólás és a gyülekezés szabadsága. Tehát a gond nem az, hogy ne lenne alapunk, hanem hogy folyton félreértelmezik, és hogy a konzervatívok nem állnak elő saját értelmezéssel. 

A miniszter a jogok burjánzáról és a lobbik erejéről folytatta gondolatait. Szerinte manapság a preferenciákat keverik a jogi kifejezésekkel. Magyarország például tiszta jogi keretek között próbál cselekedni, egyezményekhez és intézményekhez, amelyekhez csatlakozott, de rá kellett döbbennie, hogy egyes lobbik jogi eszközöket használnak politikai akaratuk véghezvitelére. Így válik Varga szerint a joguralom a joggal való visszaéléssé. Mivel egyesek azt gondolják, hogy a tömeges migráció jó, ezért fellépnek azokkal szemben, akik szerint nem az, dacára annak, hogy ez nem egy jogi kérdés. Azoknak, akik meg akarják állítani a migrációt, minden joguk megvan erre, és nem szegik meg a törvényt. Különbséget kell tenni a jogi kötelesség és a vélemények között, továbbá látni kell a társadalmi kontextust: Közép-Európáról vagy Amerikáról beszélünk? 

Aaron Rhodes szerint világosan el lehet dönteni, mi emberi jog: egyetemessé lehet tenni vagy sem? Bármelyik ország garantálhatja a szólásszabadságot, de nem mindenki tud szociális törvényeket bevezetni, mert drága és egyenlőtlenséget szül. A jogok burjánzásáról szólva említette, hogy ilyen például az abortuszhoz való jog, amit az emberi jogok félreértelmezéséből vezettek le. 

Coffinier úgy látja:

miszerint nincs jó vagy rossz, nincs Isten és nem lehet ítéletet hozni. Így nehéz küzdeni az emberi jogok eltorzítása ellen. Synder szerint az állampolgári ismeretek manapság egyes helyeken aktivizmussal, tüntetésre járással pótolhatók, ami a terület romlását okozza.

Varga a józan ész használata mellett érvelt, miszerint meg kell vizsgálni, hogy egyes döntéseknek milyen hatása van a társadalomra. A jó és rossz nem a törvény szövegével, hanem a valósággal kezdődik, a törvény csak a morális minimum, amire egy ideális világban nem is lenne szükség. A kulcs, hogy a gyermekeket magas erkölcsi mércével lássuk el. Ha elkülönítjük az egyéni jogokat és túl nagy szerepet adunk nekik, talán megfelelnek az egyénnek, de nem a társadalomnak, és végül senkinek nem tesznek jót. Az államnak garantálnia kell a család jogát arra, hogy eldöntse, mit tanít a gyermekeknek, hiszen a családra épül a nemzet. A magyar miniszter szerint a szülőknek joguk van úgy nevelni gyermeküket, hogy ne érje őket kéretlen külső hatás: nem kell kényszeríteni senkit semmire, csak a család szabadságát kell garantálni. 

Coleman idézte Rod Dreher korábbi megjegyzését, miszerint

Gyakori dolog Amerikában, hogy bejegyzett csoportok, egyesületek mennek iskolákba, és a diákokat oktatják olyan dolgokra, amiket a szülők nem akarnak – néha a tanárok bent sincsenek órán. Rhodes kiemelte, hogy az amerikai közoktatás színvonala süllyed: régen olyan szövegek ismétlésével tanították a kézírást, melyek értékeket adtak át, ma már egy példamondatban nem szerepelhet Isten, mert a szülők tiltakoznak – a társadalomban tehát nincsen konszenzus az alapvető értékekről.

Fotó: MCC