Tűzoltósisakban a leukémia ellen

„A legnehezebb folyamatosan optimistának maradni, még akkor is, ha látom, hogy nincsen jól” – mondja a Mandinernek Nimród édesanyja, Csóka Anita. A két és fél éves, leukémiával küzdő kisfiú történetéről hetekkel ezelőtt a sajtó is beszámolt azt követően, hogy a gyermek édesanyja a Facebookon maszkos fotókat kért tűzoltóktól, kérését pedig pillanatok alatt fotócunami követte. 

„Nimród a záró kemoterápiás blokkot csinálja. Sejttelen volt és tüdőgyulladása van. Oxigént kell kapnia, amit nagyon rosszul visel, napok óta nem alszunk. Ma meg tudtam győzni, hogy a Tűzoltók is hordanak maszkot. Ezért hagyta, hogy ráadjuk. Ha ismersz tűzoltót, vagy te vagy az, kérlek küldj Niminek egy képet, ahol tűzoltó maszk van rajtad. Köszönjük, egy 2.5 éves leendő tűzoltó anyukája és apukája” – írta egy hónappal ezelőtti posztjában Anita, amit másnapig közel 1800-an, azóta pedig több, mint 4500-an megosztottak. A család története pillanatok alatt szárnyra kapott, nemcsak rengeteg fotót és kedves üzenetet juttattak el hozzájuk, de a 9. kerületi tűzoltók is meglátogatták Nimródot a Heim Pál kórházban, a 13. kerületiek pedig az otthonukban. A szülők kinyomtatnak minden egyes kapott fotót, és gyermeküknek könyvbe rendezik majd. „Azóta négy felnőtt és öt gyerek tűzoltó sisakunk van, szépen ki vannak téve itthon a polcra” – mondja büszkén Anita, nem leplezve meghatódottságát. „Ha Nimród kinövi a kissisakot, licitre bocsátjuk, a bevételt pedig beteg gyerekek támogatására ajánljuk fel” – teszi hozzá az édesanya. 

Nem ez lesz az első jó célt szolgáló kezdeményezésük. Amióta kiderült Nimród betegsége, a szülők arra törekszenek, hogy segítsenek a hasonló cipőben járó sorstársaiknak. Anita rendszeresen próbál akár egy-egy beszélgetéssel enyhíteni a hasonszőrű édesanyák terhén, de rendszeres posztjaival igyekeznek a véradás fontosságára is felhívni a figyelmet, Gábor, az édesapa pedig őssejtdonornak jelentkezett.

– hangsúlyozza Anita. 

Így biztatták Nimródot a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tűzoltói

Legutóbb a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány kereste meg a családot, jelezve, hogy szívesen támogatják Anitáékat. „Alapvetően jó anyagi helyzetű család vagyunk, így először nem akartuk elfogadni a felajánlást. Persze nem mondom, hogy ne éreztük volna meg az évet – a férjem, Gábor hónapok óta nem dolgozik, a két nagyobb gyermekkel van otthon, vagy engem váltott a kórházban – de nem állunk rosszul” – mondja. Végül a házaspár úgy döntött, igent mondanak a megkeresésre, azt gondolták, hogy Nimród ismeretségén keresztül több sorstárshoz eljuthat az alapítvány híre, így segíthetnek másokon is.

„Mivel Nimród történetét sokan ismerik, felajánlottuk alapítványunk adományvonalát is.

Minden hívás és sms 500 forintot ér, az üzenetekbe kérjük, írják be a 41-es kódot” – ezt már Bajzát Krisztián, a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány képviselője mondja lapunknak.

Nimródnál 2020. december 31-én, szilveszter napján diagnosztizálták a leukémiát, ami ráadásul testvére harmadik születésnapja is egyben. Az úgynevezett T-sejtes ALL leukémia magas rizikófaktorral jelentkezett a kisfiúnál: a sejtszáma a normál érték maximumának tizenötszöröse volt. „Voltak iszonyatosan nehéz időszakok, a tűzoltós posztom idején például egy hete nem aludtunk” – meséli Anita elcsukló hanggal. De az is borzasztóan nehéz volt, amikor a kisfiúval végigküzdötték a kezelései első blokkját, majd a következő blokkot megelőző két hétben sem lélegezhettek fel, ugyanis elkapták a covidot, így emiatt volt kórházban Nimród. Nem kerülte el a gyermeket a tüdőgyulladás és a többszervi gombás fertőzés sem, utóbbi érintette a tüdejét, lépét és máját is. Nimród a kemoterápiát viszonylag jól viselte, nem hányt például, persze más mellékhatások, mint a nem evés és nem ivás, vagy a székrekedés nála is jelentkeztek. Borzasztó volt a szteroidkezelés és a kemoterápia idején tapasztalt nyálkahártyaleválás is. Emellett Nimi minden egyes fürdetésnél üvöltött, úgy fájt a bőre. „Mindig tudott rosszabb lenni, mint azt az ember előzőleg elképzelte” – összegzi.

„Lelkileg, pszichésen, fizikailag és anyagilag is megnyomorít minden családot ez a betegség. A szülőket persze jobban megviseli, hiszen a gyermekekkel ellentétben ők

– mondja Bajzát Krisztián sírásközeli hangon. Bizony ő is tudja, milyen is ez, ő maga is küzdött a leukémiával ugyanis. Az alapítványt pedig tizenkét évvel ezelőtt azért hozta létre, hogy segítsen a sorstársain, nem volt ugyanis olyan közhasznú szervezet, ami a felnőtt leukémiás betegeket is segítette volna. Ők nem közintézményeket, hanem az érintett családokat támogatják, eddig összesen a közel 12 év alatt 179 millió forintot utaltak ki, tavaly 444 esetben segítettek. Nemcsak anyagilag, de lelkileg is igyekeznek támogatni a családokat, rendszeresen szerveznek táborokat és más programokat is. „A sorstársi közösség elképesztő erő, több száz beteggel kapcsolatban vagyunk” – teszi hozzá Krisztián, kiemelve, hogy rengeteg barátság szövődött már az alapítványnak hála. Az alapítvány egyszázalékokból és egyéb támogatásokból tartja fenn magát, Bajzák felhívja a figyelmet arra, hogy mindenki rendelkezzen az egyszázalékával, hiszen ez semmibe sem kerül, az alapítványoknak, és általuk a betegeknek meg nagyon nagy segítség.

Anitáék január 10-én valamelyest megkönnyebbülhettek, ugyanis Nimród megkapta az aktív kezelés utolsó kemoterápiáját. Ebből az alkalomból a Magyarok Nagyasszonya Templom előtt Nimród szüleivel elengedett egy, a betegséget és a fehérvérsejtet szimbolizáló lufit benne papírból kivágott vércseppek és tűzoltóautós figurák. Előbbiek szimbolizálják a rengeteg vérkészítményt, amire a betegeknek szükségük van, utóbbit pedig Nimród történetét ismerve nem is kell magyarázni.

„Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!” – olvasható a felirat a templom homlokzatán. „Elmondani nem tudom, hányszor olvastam ezt a sort, és hányszor láttam a templomot a kórház ablakából a létező összes fényben” – mondja Anita, de nem tudja folytatni.

édesanyjával és több, mint 27 napot kellett naponta bejárniuk. 124 alkalommal kapott vénás kemoterápiás szert, 14 alkalommal volt gerincvíz mintavétele (ilyenkor ide is kap kemoterápiás gyógyszert), ötször vettek tőle csontvelőmintát. Ezzel pedig vége az aktív kezeléseknek, Nimród a következő másfél évben is kap majd kemoterápiás szert, de azt már jóval kisebb dózisban és szájon át is lehet szedni. „Ez már a könnyebb lesz” – mondja reménnyel a hangjában Anita.

Az orvosok és a nővérek hihetetlen munkával és hivatástudattal gyógyították a gyermeket. „Ez nem az az osztály, ahol az éjszakás nővér egyetlen percre is lehunyhatná a szemét” – meséli az édesanya, hozzátéve, hogy a kezelőorvos még ünnepnapon, amikor nem is volt ügyeletben is bement a gyermekhez. Az osztály dolgozói még a kisfiú születésnapjáról – ahogy más betegeikről sem feledkeztek meg – és karácsonykor is kapott ajándékot. A kórház dolgozói nagyon figyelnek ezekre a nem mindennapokra, személyre szóló ajándékkal lepik meg a kicsiket gyereknapon is, de az édesanyákra is gondolnak, például anyák napján.

Az édesanya az utánuk következő szülőknek azt javasolja, hogy figyeljék a gyermekük legapróbb rezdüléseit, és jelezzék az orvosnak, ha bármi korábbiaktól eltérőt tapasztalnak. Az édesanya látja a nap 24 órájában a gyermekét, a megfigyelései pedig óriási segítség lehetnek a gyógyulási folyamatban.

– üzeni.