Mind a magyar állam, mind a kárpátaljai magyarok szempontjából fontos, hogy északkeleti szomszédunk hogy áll identitása keresésében és meghatározásában. Egy új hazai kötet az ukrán identitásvitákba enged bepillantást.
2022. január 24. 09:03
p
34
1
36
Mentés
Veczán Zoltán interjúja a Mandiner hetilapban.
Varégok, tatárok, kozákok és szovjetek, Halics, Volhínia, Galícia és utóbb Kárpátalja – a ma Ukrajnának nevezett terület gazdag történelmét dolgozza fel a nemrég kiadott,Ukrajna története: régiók, identitás, államiság című kötet. A könyv egyik szerzőjével, Fedinec Csillával, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat részeként működő Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársával beszélgettünk.
Nagy munka egy ekkora térség történetét monográfiában ismertetni. Mi volt a cél?
Ukrajna Oroszország után a kontinens legnagyobb országa, ilyen mélységű könyv mégsem született eddig róla magyar szerzőktől, ezt a hiányt akartuk pótolni. Le lehet fordítani mások által írt történelemkönyveket, de azokban elsikkadnak például az érdekességek, amelyek összekötik a mi történelmünket az övékével. És mi nem hordozzuk azokat a terheket sem, amelyek miatt elhajlanánk bármilyen irányban.
Orosz–ukrán vita van arról, hogy ki a Kijevi Rusz valódi örököse”
Mi van az ukrán tankönyvekben manapság?
Fontosnak tartom, hogy óriási fejlődés tapasztalható az iskolai tankönyvekben: modernebbek, történelemszerűbbek és szakmaibbak, mint a korábbi évtizedek történelemkönyvei voltak arrafelé.
Például lehet felvonulni a gyilkosságokért felelős Sztepan Bandera emlékére Kijevben…
Ez nem történészi kérdés: a politika hozott egy törvényt 2015-ben, hogy márpedig nemzeti hős és kész, noha lengyeleket és zsidókat mészároltak le a hívei. Kijevtől keletre nincsenek szobrai, nyugatra viszont igen, Kárpátalja kivételével. A de facto 2011-ig működő ukrán–magyar kisebbségi vegyes bizottságban is többször felmerült, hogy a történelem közös kutatásával kellene közelíteni a két népet egymáshoz, de ehhez sosem volt olyan intézményes támogatás, mint például a lengyel–ukrán viszonylatban. Ők a történelemről élesen vitáznak, és politikailag nagy az egyetértés, velünk meg pont fordított a helyzet.
Fotó: Mátrai Dávid
A Nyugat meddig tűri oroszellenes geopolitikai érdekekből az újbanderizmust?
A szélsőség egyetlen társadalomban sem ismeretlen. Más ezt az utcán képviselni, s más hatalmi pozícióból gyakorolni.
Hogyan viszonyulnak az ukránok a régmúltjukhoz? Egyik oldalról a Kijevi Rusz, másikról a lengyel uralom évszázadai…
Orosz–ukrán vita van arról, hogy ki a Kijevi Rusz valódi örököse. A Lengyel–Litván Unió örökségére nem vetülnek rá területi kérdések, Oroszország azonban II. Katalin cárnő krími hódításával megteremtette a félszigettel kapcsolatos legfontosabb status quót: azóta van ott orosz haditengerészeti bázis, Ukrajna függetlenedése után szerződéses alapon. Ennek a szerződésnek a felmondásától való félelem vezetett a Krím orosz megszállásához. A Szovjetunió felbomlását nem kísérték véres háborúk, de befagyott konfliktuszónák sora akadályozza az érdekszférák átalakítását. Ha a legújabb fejleményeket is nézzük – Belarusz és Kazahsztán rendszerellenes lázadását –, akkor megértjük Ukrajna másságát: 2014-ben elűzték a regnáló államfőt, azonban nem a rendszert, hanem az orosz gyámságot támadták. A belpolitikai következmény a régiók közötti különbségek kiegyenlítésére törekvés helyett a homogenizálás. Ennek az új rendszerváltásnak súlyos ára van, lásd a Donyec-medencét.
De ezeken a területeken oroszok is élnek.
Keleten sokan beszélnek oroszul, de ez nem feltétlenül azonos a nemzeti identitással, és semmi jele nem volt annak, hogy az ukrán állam ellen lennének. Azonban az egyensúly megingott például azzal, hogy a hatalom elkezdte az egyetlen államnyelvvé tenni az ukránt, és bizonyos esetekben a szélsőséget emelte nemzeti normává.
A könyvben írják, hogy Kárpátalját is szláv törzsterületnek gondolták a szovjet történetírók. Mi a helyzet a mostani ukránokkal?
A mai határok közötti összes területet beleértik a múltjukba. Ott voltak az Árpád-ház és a kijevi Rurik-dinasztia rokoni kapcsolatai, és inkább a magyarok terjeszkedtek volna Halics irányába. A történetírásból nem veszett ki a professzionalizmus, a probléma ismét csak a napi politika. Az ukrán médiában a kárpátaljai magyarokkal és Magyarországgal kapcsolatban oly gyakran sugallt negatív kép miatt ott vagyunk az ellenségesnek tartott népek között, Oroszország közelében.
Mi a helyzet a ruszinokkal?
A keleti szláv népesség egészét hívták ruszinoknak évszázadokon keresztül. A legelfogadottabb, hogy három néppé váltak szét: oroszokká, ukránokká, beloruszokká, de egyes elméletek szerint a kárpáti ruszinok egy negyedik ágat képeznek. A mai Ukrajna szubetnikumként tekint rájuk, megelőzendő bármiféle autonomista vagy föderalizációs kísérletet.
Mire számítsunk: jobb lesz a helyzet vagy rosszabb?
A közigazgatási reformmal veszítettek a magyarok, csökkent azon közigazgatási egységek száma, ahol többségben vannak. A 2017 óta a nyelvhasználattal kapcsolatban hozott törvények szerzett jogokat vonnak meg. Bár hoztak egy őslakostörvényt, amely immár de jure megkülönbözteti az őslakosokat és a nemzeti kisebbségeket, de még nincs kész a kisebbségi törvény. Abból ítélve, hogy a kölcsönös kitiltások tekintetében a színfalak mögött mintha lenne idő előtti engedmény, nem zárható ki, hogy a törvényalkotásban sem a legrosszabb forgatókönyvet valósítják meg.
Fotó: Mátrai Dávid
Nyitóképen: Ukrán nemzeti színű terelőelemek Beregszászon. Fotó: Földházi Árpád
Rácz András, Tarjányi Péter és más szakértők évek óta állítják: Ukrajna győzni fog, Oroszország összeomlik, a szankciók pedig tönkreteszik Putyint. A valóság ezzel szemben az, hogy az ukrán háborús erőfeszítések bukdácsolnak, a korrupció nem szűnt meg, és nyugati típusú jogállam sem lett Ukrajna.
Miközben Európában tombol az antiszemitizmussal és woke-kal vegyített patologikus elmebaj, érdemes összevetni a hazai helyzetet a progresszió csodaországával, Hollandiával, ahol lassan már az is bűn, ha szót mernek emelni az iszlamista terrorizmus ellen.
Ukrajna kormánya továbbra sem nevezte ki a Gazdaságbiztonsági Hivatal vezetőjét, ezzel pedig nem teljesíti a Nemzetközi Valutaalap egyik kulcsfontosságú kritériumát.
Minden korábbinál erősebb névsorral jelentkezik az idei MCC Feszt. Douglas Murray világhírű brit politikai gondolkodó, Dominic Cummings brit politikai stratéga és Peter Thiel amerikai milliárdos techguru is előad a rendezvényen. Mutatjuk a legizgalmasabb témákat és előadókat!
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 36 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Béna Géza
2022. január 25. 14:41
Ha nincs háború a drága barátaink csődbe mennek az amcsi gazdaságot a háborúk tartják szinten nagyon igyekeznek hogy össze hozzák, remélem bele törik a bicskájuk
Az ukránok sérelme a holodomor, mert a nyugat a harmincas évek elején csak gabonát volt hajlandó elfogadni Oroszországtól fizetségként, aranyat nem.Eztől várták a rendszer összeomlását. Sztálin emiatt bútorozott össze Hitlerrel 1934-től.
Mi teszi az ukránokat? a nyugat, néhány gengszternek országot csináltak ahova a nyugat önti a fegyvereket kibaszott jó üzlet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!